Beanne

Üdvözöllek a Birodalmamban.
Oldalamon Saját Írásaimat láthatod.

Lépj be
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Üdvözöllek

Sziasztok, Kedves Idelátogató Olvasók! 

Oldalam legelsőként http://beate-kary.blogspot.hu oldalamon lévő írásaim átirányított linkjeivel fogtok találkozni. 

2017-ben történt egy névváltás Beanne lettem ez azért lett, mert sokan könnyebben tudták megjegyezni ki is vagyok mi is vagyok külföldi oldalakon. 

De az írói nevem megmaradt és továbbra pluszban a Beate Kary névvel leszek elérhető. =) 

Figyelem!

Leginkább a Blog oldalam szeretném reklámozni és sok olvasót gyűjteni magamnak. 

Természetesen lesz olyan írás is, amit itt is meg fogtok találni. Egyelőre inkább Oldalam a fentebb olvasható funkciót fogja betölteni. Köszönöm, ha idelátogatsz és követsz.

 
Alkotásaim

~Novellák

- Kisregények
~Regények

- Fanfictionok

 
 
Cset
 
Sura és Sámán Szerelme

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Leroy király bűnös tette után Astreya gyönyörű világa három városra osztódik. Shino, Chujo, Jonary. Itt élnek az emberek, a Háború által megkeseredve, kasztokba sorolva.

Közel ötszáz év után egy nap egy titokzatos lány születik egy Shámán családba. Kiben valamiért nagytetteket látnak. Ám a szülők, nem így látják és a legtehetősebb férfinak akarják feleségül adni. Mikor ezt Viveka megtudja megpróbál elszökni de elfogják. Ekkor Licitálásba bocsájtják ahol szülei állttal kiszemelt udvarló helyet egy titokzatos, fekete köpenyes utazó veszi meg őt.

Viveka még nem is sejti, hogy a sötét köpeny mögött lapul a jövője és később majd a szerelme...

Tartalom:
Prológus
A Ritka portéka
Az Idegen
Egy Különleges Barát
Fekete Farkasok Klánja 
Tűz Sólyom bukása

Shinso Pusztulása !! Észrevettem a korábbi fejezetekben, hogy a Shinno és Shinso többször keveredik. Ezért elénézést kérek. Metinbe Shinso van, ez bekavart eléggé. Korrigálni fogom a napokban. 2017.03.20.

 
Affik
Tartalom
 
Bannerek

 
Közösség

Az általam használt oldalak ahol még találkozhatsz velem:

Ha van kedved írj nekem e-mailt:

 

És Most már Beanne Gportál és az is marad :)

 
Olvasók
Indulás: 2006-07-24
 
Novellák

Barátom a Szerelmem

2017.03.17. 16:47, Beanne

 

Barátság. Hogyan is lehetne meghatározni?

Mivel tudnád elmagyarázni, ha valaki, kérdezné tőled. Mi a barátság? Számomra a barátság eme fogalma tíz évesként ért. A többi lakóhoz képest mi megengedhettük magunknak, hogy kertes házban éljünk.

A szüleim azon voltak, hogy otthon is a kertbe legyen hintánk. Nagyon imádtam hintázni. De addig a közeli játszótérre jártunk anyukámmal. Anyu mindig a fa alatt olvasott, kellő távolságba hagyta, hadd ismerkedjek más gyerekekkel.

Egyik nap, tizenegy éves koromba úgy éreztem eljött az idő, hogy kimenjek. Anyunak szóltam, hogy egy félóra múlva jövök. Hisz közel volt hozzánk a játszótér.

Ott négy lány és pár fiú játszott. Odasétáltam a hintához ahol nem volt senki. Ám a lányok pár perc múlva odajöttek. Elkezdtek csúfolni azzal, hogy hol hagytam az anyukámat? Nekem, mint pisisnek még vele kéne járkálnom. Lökdöstek, lerántottak a hintáról és azt mondták soha senki nem fog velem igazán megbarátkozni.

A következő pillanatban megjelent egy fiú.

Megvédett tőlük és elkergette őket. Az volt a legelső napom és a legszebb. A legelső, hogy meg tudtam milyen lesz szülők nélkül mikor meg kell védened magad, és a legszebb, mert megismerkedtem Chrisopherrel.

Még mindig tisztán emlékszem, ahogy felsegített a földről miközben sírtam. Leguggolt, levett a nyakából egy medált. Kinyitható volt. Az egyik felébe, képet lehetett illeszteni a másik oldalába ez volt gravírozva: „Soha ne ad fel! „

A keresztanyukájától kapta, de akkor azt mondta úgy látja, nekem nagyobb szükségem van rá.

Ez lett a kabalám. Két ezüstláncon hordtam, hogy még véletlen se hagyjam el. Ez vált a láthatatlan kötelékké, ami összekötött bennünket.

Tudtuk nagyon jól, hogy nem nagyon hittek nekünk. Hisz fiú és lány közötti barátságok eléggé ritkák voltak. Ám nekem olyan volt Chris mintha a bátyám lenne. Két évvel volt öregebb nálam. Mindig segített még Gimibe is.

Emlékszem mikor szakmai gyakorlaton vettem részt és ő volt az első vásárlóm. Mindig lélekben támogatott. Barátságunk akkor vált szorosabbá mikor főiskolára mentem. Igazából minden, az első fő iskolai nappal indult… azt hiszem.

 

Első: Főiskolai Órarend

 

Már az első nap ideges voltam. Semmi sem volt jó. Se a ruhám, se a hajam, se a cipőm. Nyűgős voltam. A buszmegállóba is éppen azon szitkozódtam miért kellet otthon hagynom az esernyőmet. Hisz mára esőt mondtak. Ha megázok és megfázok csak az én hibám lesz. A következő pillanatba azt vettem észre, hogy elkezd cseperegni.

- Fantasztikus… - morogtam. Ebben a pillanatban valami a fejem felet eltakarta előlem a hideg cseppeket.

- Mondtam, hogy ne legyél ideges, de te soha nem hallgatsz rám.

- Chris! – Fordultam meg és mosolyogtam rá. Ejtett egy mosolyt majd a távolba meredt.

- Soha nem gondoltam volna, hogy eljön ez a nap.

- Miért? – Néztem rá érdeklődve.

- Az én kis fogadott húgom a nagybetűs főiskolába lép… ki gondolta volna pár évvel ezelőtt. –Ekkor ejtett egy vigyort.

- Jó van, na. Kikérem magamnak én tanultam, de mit csináljak, ha a tanár nem szimpatizált velem?

- Na és mikor tanultál két hintázás közben? – Nézett rám mindent lesújtó pillantásával.

Kénytelen voltam, csendben meghúzni magam. Volt egy időszak. Az, a bizonyos időszak. Mikor Chris társaságát többet kerestem, mint másokét. Ez a jegyeim rovására is ment és bár Chris próbált feleltetni, a hiba azt hiszem bennem volt. Túlságosan megviselt édesapám halála.

Számomra a történetben a legrosszabb, hogy végre mikor már volt pénzünk és megvettük a kerti hintát, és felállította utána rá fél évre hunyt el.

Biztos, azt gondolod mennyire hihetetlen, hogy ennyi idő kellet, hogy egy nyomorult hintát megvásároljunk, de sajnos, a középosztály béli rétegnek, mint nekem sajnos, mindenre meg kell határoznia a pénzt. Nekünk különös képen ahol én egyke voltam. Nem, nem azért nem volt kistestvérem, mert a szüleim nem akartak. Nagyon is akartak. De, valamiért a sors sem akarta, hogy legyen még egy tesóm. Bár akkor mikor megtudtam, hogy édesapám meghalt még a nyomorult fából készült hintát is eladtam volna, csak, hogy ő éljen. Ekkor jöttem igazán rá, az élet mennyire értékes. Elment és délután jött a hír, hogy meghalt. Szív infarktus. Fura volt, olyan munkája volt, ami egyáltalán nem stresszes. Még is… rossz volt nélküle és még rosszabb volt hirtelen felnőttnek éreznem magam.

Ekkor Chris megszólalt, miközben már a buszon álltunk és az iskola felé tartottunk.

- Most nehogy a szívedre vedd nyuszi. Csak ugrattalak. – Nézett rám komoran.

- Nem veszem a szívemre. – Próbáltam füllenteni.

- Hiányzik neked ugye?

- Apu? Igen.

- Itt vagyok. Rám számíthatsz. - Mondta a lehető legkomolyabb hanglejtésével.

- Jó csak nem akarom… szóval érted. Külön-külön éljük az életünk. Nem kell mindig követned érted? – Ismét hazudtam önmagamnak. Igazából, nagyon is oda voltam azért a gondolatért. Szinte két lépéssel mindig a nyomomba volt bármerre mentem. - Különben is. Ez nem csak egy suli. - Mondtam szemrehányóan.

- Ez nem csak egy suli. – Helyeselte. - Itt falka szabályok vannak. Ha nem vagy valaki, akkor az alja népséghez tartozol. Nem tartozol senkihez, egyedül vagy. Ha pedig egyedül vagy, rád lehet szállni.

- De, szabályok vannak. – Néztem rá kissé megrémülve.

- Persze. Amiket át lehet hágni. Ha már nincsenek, hol marad a jó muri? – Rám nézett szerintem látta, kissé meg vagyok rémülve. Most már füllenteni sem volt bátorságom. – Na, jó figyelj. Bárki megkérdezz, röviden válaszolj. Valaki kérdik, kid vagyok, akkor mond azt, amit megbeszéltünk. Esetleg nem hisznek, neked. Mosolyogj és állj tovább. Hadd gondoljanak azt, amit akarnak.

Itt a szabály az: A barátaidat közelebb, az ellenségeidet még közelebb. Bárki, aki rólam faggat, nem mondasz semmit. Ellened fordíthatják később. Senkibe se bízz meg. Érted? Előfordul, nem leszel valamiben biztos, két emelettel feletted leszek. Tessék.

Egy papír nyújtott át, a neve volt rajta és az osztály.

- Mi van? – néztem rá.

- Mi az mit nem értesz. – Ejtett egy mosolyt.

- 626-os terem? Mennyi terem van itt?

- A suli nagyon nagy, kell is a sok diákhoz. Nyugi. Mindig a nyomodba leszek. – Kacsintott rám, én erre elpirultam. Kénytelen voltam hirtelen kifelé bámulni. Végre megláttam a sulit. Eldöntöttem, igaz az első hetem pocsék lesz, akkor is túlélem.

Jelen pillanatban jobban aggasztott az a kérdés, mióta tud engem Chris zavarba ejteni. Leszálltunk a buszról és öt perc sem telt el, hirtelen egy szőke cica baba ugrott majdnem a mellettem álló fiú nyakába.

- Á itt vagy! Végre!! Idén ide költözöl te is az egyik bérlakásba? Kérlek!

- Ő... bocs Kat – finoman lehámozta a magáról a lányt majd rám mutatott. Én meg, hát… ha őszi rózsa lett volna, biztos elhervadok. Ez a lány tökéletes volt. Szép haj, szép mosoly, gyönyörű ruha, műkörmök. Minden tökély. – Katrin. Ez a lány itt a fogadott kishúgom, Aina.

A lány rám nézett és azt hittem ott kap röhögő görcs rohamot.

- Mi? Ez itt? Azt hittem… mit is mondtál? – Nézett rá, és a mosoly egyből lefagyott az arcáról.

- A fogadott húgom. – Válaszolta egyszerűen.

Úgy éreztem valamit mondanom kel, mert a végén idegbajt kap.

- Szia. Igazából, apám elvesztése óta a legfőbb bizalmasom. Olyan nekem mintha egy vér szerinti tesó lenne. Bátyám helyett, bátyám. Ha választhattam volna testvér, akkor őt választanám. Nincs nála megbízhatóbb rendesebb férfi, akivel valaha találkoztam. Igazán örülök, hogy megismerhettelek. – Nyújtottam kezet. Ő ekkor újra felvette a kislányos maszkját és megrázta óvatosan. Majd vigyorgott egyet.

- Így már értem. Kezdtem aggódni. Előtte így elmondod, akkor értem. Azt hittem, hogy van is köztetek valami. Ki tudja. Chris olyan titkolózó…

Ekkor újra elpirultam kissé és magunk elé mutattam zavaromban.

- Jé! Az mi az a nagy fehér?

- A beosztás ki hova megy. Megnézzük? – Javasolta a fiú.

- Aha. – Bólintottam Chris felé. Kissé sem volt feltűnő, ahogy a hápogó Katrint magunk mögött hagytuk. Mikor már kellő távolságba voltunk, a fiú újra megszólalt.

- Na, ő az első, akiben soha nem bízz meg. Még akkor, se ha egy lakatlan szigeten vagytok.

- Kissé fura egy csaj. – Ráztam meg a fejem, majd aggódva visszanéztem a mellettem haladó fiúra.

- Nem csak fura. A sok menő csajból az egyik. – Folyatta az oktatásom. - Azt tartják, hogy a falán vezeti azokat a pasikat, akiket nem tud megszerezni magának. A srácok szóltak, hogy vigyázzak vele. Az a szenvedélye, hogy kiszúrja a legnehezebben megszerezhető fiút. Most körülbelül lassan már egy éve próbál megszerezni magának. Eddig eredménytelenül. – Ekkor ejtett egy gonosz vigyort, amit még sohasem láttam tőle. Szó szerint a szőr is felállt a hátamon, nem tudtam, hogy Chrissnek ilyen arca is van.

- Akkor minek engeded magadhoz. Ráadásul ennyire? – Néztem rá végül, értetlenül. Ekkor megálltunk a nagy fehér lap előtt. – Emlékszel mit mondtam?

- Aha. – Bólintottam. – A barátaidat közelebb, az ellenségeidet még közelebb.

- Na, pont ezért. Érted már nyuszkó? – Ejtet egy csábos mosolyt majd fölfelé nézett. Hát nem lesz egy gyalog galopp azt már ekkor sejtettem. Elkezdtem nézni. Megtaláltam a nevem, majd arrébb néztem és ott volt a hozzá való órarend is.

- Szóval, első évesek. Azon is belül C osztály. Mi?? – Gyomrom görcsbe rándult, ahogy megláttam az órarendet.

- Na, mi az? – nézett át Chris.

- Mi ez, hogy mindennap két tesi óra? Meg hat, nyolc órák?

- Látom a hétfőd elég zúzós lesz. Kémia, fizika, matek, nyelvtan, tesi, és osztott óra.

- Az mi? – Borultam ki.

- Na, az kérlek, mikor beültök egy terembe valamelyik osztállyal. Kiveséztek egy órát. Bármit, lehet film, vagy pszichológia, esetleg kémia, vagy történelem.

- Minek elmélkedni nem elég ez itt? – Mutattam az órarendemre kiakadva.

- Na, jó. Figyelj. Az osztott óra, olyan kezdetleges pszichológiai óra alapja. Azoknak jó, akik később tovább akarják magukat képezni erre az ágra. Lehet írni kutató munkából sok szak dolgozatot, ezekért normális jegyeket kapsz. Amit aztán a tanár állttal be tudsz váltani gyengébb jegyekre. Például. Van egy gyenge Matek átlagod egész félévbe, de félévre nem akarsz megbukni. Akkor, feltornászhatod magad hármasra is. Igaz, a végén benne lesz, hogyan is lettél mondjuk matekból majdnem négyesed. Viszont ha munkát keresel vagy tovább tanulni mész nem a matekodat fogják első sorba nézni. Hanem abból miből jeleskedtél. Tételezzük fel, ha sok dolgozatot írtál pszichológiai körbe az át fog menni a pszichológiai órádra, ami annyit, tesz, hogy akkor kaphatsz kimenőt.

- Ergó nem kell bejárnom órára? – Néztem rá kerek szemekkel.

- Úgy van – Kacsintott rám. – Hisz írtál egy kivalló szakdogát, ami igazán jeles. Akkor minek ülj bent az órán? Ráadásul… vannak órák, amiket másik osztállyal kell ülnöd és itt, ahogy nézem, bizony élvezhetem a társaságodat, hétfőn, szerdán, pénteken. - Vigyorgott rám.

- Miért érzem azt néha, hogy nem fogadott bátyaként viselkedsz ilyenkor? – Néztem rá mérges tekintettel. Erre nyögött egyet, majd az arca hirtelen eltorzult és elnézett. Kissé megijedtem és megérintettem mire finoman ellökte a kezem.

- Nyomás órára. Délután találkozunk. Vigyáz magadra húgi – hadarta, majd elsietett.

Aggódva néztem utána. Reméltem, hogy nem bántottam meg nagyon. Egy darabig álltam, majd próbáltam gyorsan lerajzolni a térképet is. Marha jó, hogy egy útba igazító tanárt se tettek ki. Egy fekete hajú, nagyjából velem egy magas leányzó lépett mellém. Láttam rajta, hogy ő is új és eléggé eltévedt tekintete volt.

- Szia, ne haragudj. Te is az elsőd éves, C osztályba vagy? – Próbált megszólítani.

- Szia. Igen te is új vagy? – Mosolyogtam rá és kezdtem örülni, hogy talán még sem lesz olyan zord az első napom.

- Igen. A nevem Darina – nyújtott kezet.

- Szia Darina. Aina vagyok. Akkor osztálytársnők leszünk.

- Szerencsére. Induljunk el, kezdődnek nemsoká az órák. Illik oda érni már kezdés előtt legalább húsz perccel. – Javasolta.

- Rendben – bólintottam, majd a táskával a hátunkon beljebb araszoltunk. Út közbe, Darina újra rám nézett.

- Rendes egy barátod van, ugye tudod. – Nézet rám komoran.

- Ő nem…

- Nem kell magyarázkodni. Halottam. Fogadott bátyj. Tudod, azért szerencsés vagy. Ha engem felügyelne egy ennyire, rendes, jóvágású fiú, azt hiszem én is kezdeném elveszteni a határokat. Nagyon jóképű.

- Igazán? – Néztem rá meglepődve. Bár számomra kész tény volt.

- Barna haj, barna szemek, vékony alkat, izmos karok, fitt felsőtest. Vonzó, férfias hang. Nem azt mondom, hogy maga Adonisz, de azért nem rossz – dicsérte Christ. Valahol ez büszkeséggel töltött el.

- Te most leszólod a pas… bátyám? – morogtam.

- Mióta nézel így utána? - nézett rám újra.

- Nem tudom – fújta egyet és mondtam őszintén.

- Ha szükséged van egy tanácsra.

- Igen?

- Ha nyit feléd, ne vágd az arcába, hogy a fogadott bátyád. Nagy hiba lenne.

- Mármint gondolod, hogy… ő is?

- Kislány. A vak is látja, hogy oda van érted. Bár ő tényleg inkább a bátyus szerepet hordja szívesebben.

- Mindegy. Majd rágódom rajta.

- Jobb is, mert megérkeztünk – hadarta halkabban.

Igazam volt. Az órák alatt nem is, de szünetekbe annál többet agyaltam a történteken. Darina mellet foglaltam szekrényt. Éppen, csuktuk volna be az ajtónkat mikor, valaki erősebben becsapta.

- Na, most adod oda a számát!

- Ez meg ki! – sziszegte a mellettem álló lány.

- Darina ez itt Kat. Chris számát akarja. De, nincs mobilom.

- Ne merészeld! – Próbált rám ijeszteni erre, meghallottam váratlanul Chris hangját.

- Nem hazudik. Nincs mobilja. – Mondta nyugodtan.

- Jaj, Chris én nem… - kezdte kiscica hangján, de a fiú tudta csak álca.

- Ne mond, tudom az eredeti arcod. Most órára kell mennünk – nézett ránk.

Amíg átértünk csend volt. Osztott órán, Darina egy szintén új lányhoz ült, aki eléggé értette a matekot. Sajnos én nem igazán tudtam hozzáérteni. Addig, amíg vártunk a tanárra eléggé feszült volt a levegő. Megpróbáltam azért még egyszer áttörni a falat.

- Chris. Kérlek…

- Majd óra után. – Intett. Elővette a fűzetett. Óra után, még a buszon egymás mellet ülve sem szólt hozzám majd a házunk elé kísért.

Megálltunk az ajtó előtt. Anyu még dolgozott. Ránéztem láttam, ahogy szomorúan nézz rám. Sóhajtottam egyet. Megfordultam. Elővettem a kulcsom, majd ahogy elfordítottam a zárat hirtelen átölelt.

- Ne haragudj rám.

- Te ne haragudj – suttogtam.

- Tudod mit ígértem legelőször mikor találkoztunk. Nem feledtem el.

Ekkor a keze lassan a nyakamhoz kúszott és a medált kereste. Oda irányította a kezét majd bólintottam. Még mindig csak magam elé bámultam. Máskor biztos azon elmélkedtem volna, jé, milyen szépen van az ajtó lefestve. De, azt majd máskor… most valahogy se a szituáció, sem az idő sem az, ahogy átölelt nem volt alkalmas.

- Örök barátság. Mindentől megóvsz, mint egy nagy testvér.

- Igen. De, valami baj van velem – csuklott el a hangja. Vártam, hogy folytassa. – Néha… néha már nem érzem ezt. Néha valahogy… valamiért más van. Nem tudom miért és mikor alakult ez ki. De annyi lányt ismerek. Még is veled előbb elmegyek szívesebben, mint bármelyikkel.

- Chris. – Fújtam egyet majd lehunytam a szemem és újra az ajtót kezdtem bámulni. – Tíz éves korom óta ismersz. Tudod minden nyavalyámat. Tudod mikor és miért vagyok nyűgős. Néha próbálok füllenteni, de előtted nyitott könyv vagyok. A legeslegjobb barátom vagy ebbe a gonosz világba. – Ekkor megfordultam lassan. Láttam mennyire szomorú a tekintete. Láttam, ahogy a kezeit lassan leereszti. Ott állt, mint egy bábu, mint aki valamilyenféle kivégzést vár. Majd folytattam. – Nem akarlak elveszteni. Ha a fogadott nagy tesóm leszel, örök életem végéig elfogadom. Ha a páromként akarsz lenni. Akkor annyit kérek csak szeres. De, semmilyen butaság miatt soha. Érted? Soha. Nem akarlak elveszteni. Ezt komolyan mondom. – Valóban komolyan nézhettem rá, mivel még az arcizmaim is belefájdultak.

- Annyira imádlak – lépett közelebb majd újra átölelt. Én is jó magamhoz szorítottam és lehunytam a szemem. Egy ideig így állunk, de csak addig, amíg meg nem halottam a trappoló hangokat.

- Valaki ide felé fut. Lehet téged követet – ejtettem egy mosolyt.

- Igen lehet – elnézett arra felé amerre én, de még mindig ölelt. Ez tőle nem megszokott volt. Túlságosan… ekkor kellemes melegség fogott el. Ahogy ott állt, mint amikor a szerelmes férfi átöleli szerelmét, és aggódóan tekint, nehogy valaki megzavarja őket. Lehetséges lenne? Nem. Hisz az előbb mondta mennyire kedvel. Cirka tíz éve vagyunk már majdnem úgy barátilag együtt.

Valahol, aztán csend lett a fejembe. Éreztem mennyire zakatol a szívem, éreztem, ahogy valami jobban elfog. Szinte éreztem a vágyat, hogy meg akarom csókolni őt. Visszanézett rám, majd ekkor hirtelen ejtett egy zavarba eső nézést és lassan elengedett.

- Baj van nyuszi? Olyan vörös vagy.

- Nem! Nem, nincs baj – kaptam az arcom elé a kezeim és próbáltam gyorsan elterelni a gondolataim.

- Remek. Akkor holnap. Szia. – Kacsintott. Majd elsétált. Imádtam, ahogy elmegy, ahogy nyuszinak hív, ahogy elsétál. De, nem tehettem tönkre a barátságunkat. Tudtam, hogy ki kell eszelnem valamit. Túlságosan fontossá vált számomra.

 

Második: A terv

 

Az eltelt napokban, eldöntöttem, hogy akár interneten, akár a suliba, próbálok nyitni a fiúk felé.

Bár, Darina féltve óvott ettől az ötlettől. A napok szokásosan teltek. Kevesebb időm lett a sok tanulni való mait, így nem tudtunk annyit lógni már. Chrisnek is volt, amikor eléggé zűrös napjai voltak. Azért néha egy kis beszélgetésre, na meg az osztott órákon mindig megpróbáltunk beszélgetni.

A legjobban akkor éreztem, hogy hibát követek el mikor már anyu is megfenyegetett, hogy ne már én döntsem, el mit akar egy fiú. Különben is. Christ ismeri, mint a rossz pénzt. Vele akár elengedne több hetes kalandtúrára is akkor is tudná, hogy egybe hozz vissza. Na, ez persze kiverte harmadik hét után nálam a biztosítékot és Darinával, próbáltam tisztázni a dolgokat.

- Na, mi a helyzet csajszi? Miért nem lógsz már annyit Chris bátyuson? Mi ez az egész hajcihő? – Nézet aggódva és egy sütit vett a tányérról.

- Na, jó figyelj. – Ültem le mellé az ágyra, és közbe kifelé néztem az ablakon. – Nem akarok bajt neki. Arra gondoltam, ha találnék valakit, akivel meglennék. Aki talán a barátom lehet. Úgy igazán. Aki…

- Na, jó állj! – Most először a csendes, komoly, megfontolt, lány, olyan hangnembe szólalt meg, amiről nehezen hittem el, hogy belőle jött. Olyan komoly volt és eltökélt. – Nem tudom, mire készülsz. De, most hagyd abba. Ez a srác a fél kezét is levágná minden szó nélkül, hogy egy hajad szála se görbüljön. Chris pótlékokat keresel? Ez rossz gondolat. Még egy ilyen fickót nem fogsz találni akár neten akár suliba keresed!

- De, nem akarom elveszteni! – Borultam ki.

- Atyaisten! Lassan úgy érzem, hogy ti együtt jártok, nem barátilag. – nézett rám neheztelően. – Mesélted, hogy idén már tizedik éve együtt lógtok. Öregem, na, bumm. Megesik. Szerelem születik belőle és? Tudod, hányan adnák kezüket, lábukat, hogy így szedjék össze a párjukat?

Nem azt mondom, hogy ne tudj létezni nélküle. Mivel fiatalabb vagy. Járj el bulizni, meg szórakozni. mozizni. De, ezt lányokkal tedd… mert a fiúk, nagy része főleg a suliban csak arra hajt.

- Csak arra? – Néztem rá kerekedő szemekkel.

- Igen. Csak arra, hogy egy vonal legyél valahol az ágyán, falán, tetkóján. Ritka az olyan srác, mint a te Chrissed. Még ritkább az olyan, aki ennyire oda van valakiért.

- De, akkor… miért?

- Miért, miért? Hányszor fogod emészteni magad? Majd egyszer lesz. Szerintem ő is próbál rájönni, hogy mi van? Kérdezhetek? – Nézett rám, és továbbra is eltökélt volt.

- Mikor vetted észre?

- Mit? – Néztem rá pislogva.

- Egyszer csak elkezd verni hevesen a szíved, nem tudod miért. Hirtelen gyengének érzed magad a közelében, sürgető vágyat érzel, hogy megcsókold. Tudom. Ismerem az érzést. Akár hiszed akár nem nekem is van párom. Csak gyakorlaton van kissé messze. Így levelezni tudunk, mobilon keress. De, már csak egy fél év. – Sóhajtotta.

- Igazából…- gondolkoztam el, de nem tudtam vissza emlékezni – nem tudom.

Egyik nap, arról beszéltünk mennyire aggódom azon mi lesz az iskolák után. Meddig tanulhatok még. Találok-e munkát. Ez még az előtt volt mielőtt ide kerültem volna. Akkor átölelt. Nem volt semmi különleges abban az ölelésében, mint máskor. Még is. Szeretem, annyira tényleg mintha a bátyám lenne. Komolyan. Mi lehet velem? – Nézte rá szomorúan.

- Nincs veled semmi pindurka. – Ölelt meg egy két másodpercre. – Az a nagy helyzet, hogy nagyon úgy nézz ki, hogy totálisan kezdesz belé esni.

Ekkor kissé felvontam a bal szemöldököm és így néztem rá komoly arckifejezéssel.

- Ne nézz így. Minden jel erre utal. De, ezért ne kerüld őt. Na, jó figyu. Készítjük egy tervet. Hétvége van. Holnap elmegyünk nézelődni, kicsit kikapcsolódunk. Majd bulizni.

- Nem vagyok egy bulizós arc. – Mondtam.

- Én sem. – Vigyorgott. – Akkor mozi?

- Oké, az jöhet. Amúgy.

- Igen?

- Az internet tényleg tele van ennyi rossz emberrel? – Pislogtam.

- Miért kérded? – Nézett rám érdeklődve.

- Ezen a héten az egyik találkozón, elraboltak egy lányt. Mire megtalálták a tettest, a lányt többször kényszerítette együttlétre. Pedig tök rendesnek tűnt, aztán a negyedik randin, ilyet művel. Olvastam neten.

- Örüljön neki, hogy már nem az elsőn. Amúgy igen, sajnos. Vannak kivételek. De, ritka. De, ugyan ez lehet a való életben. A lányok ezért járnak, falkába azt hiszem… - ekkor elnevette magát.

- Mi az? – Néztem rá értetlenül.

- El tudod képzelni, ahogy egy falka lány, ráugrik egyszerre arra a férfira, aki éppen egyiküket el akarja rabolni?

- Nem. – Mosolyogtam én is el magam.

- Pedig mekkora poén. Az egyikük fogja, a másik a hátán lóg, és közbe ütögeti a magas sarkújával, még kettő a lábát fogja.

- Túl sok vígjátékot nézel. - Morogtam.

- Kell a nevetés. Attól szép az élet. – Mosolyogta. – Ha már csokit nem ehetek, mert adó van rajta, legalább valahonnan legye endorfinom.

- Mi? Mióta van csokin adó?? – Néztem rá hitetlenkedve.

- Valamit ki kelet találnom, hogy le tudjak adni pár kilót. – Morogta vissza.

- Miből, ebből? Csont és sovány vagy! – Böktem rá.

- Oké, oké. Ne mutogassunk. Na, akkor oké. Választhatsz. Holnap szombat. Mozi? Sport nap, vagy Chris… - ravaszul megcsillantak a szemei.

- Ez gonosz húzás volt. – Néztem rá szemrehányóan.

- Az, de hatásos. na, jó megyek. Úgy is tudom, hogy döntesz. De, azért ha meggondolnád, magad hívj vezetékesről. Pá, pá. Aztán mindent bele.

Ekkor nyögtem egyet és szemrehányóan néztem a vigyorgó lány után, miközben kikísértem. Végül a telefonhoz léptem. Chris mobilját hívtam. Párszor kicsengett, de nem vette fel. Emlékszem, hogy párszor megpróbáltam. Ideges lettem. Este nyolc is volt. Miért nem veszi fel már? Végül fogtam magam. Tudtam, hogy a játszótéren megtalálom. Odasiettem, már félig sötét volt. Az utca fénye szépen végig kúszott az aszfalton. A játszótéren sem volt.

- Hol a fenébe vagy. – Suttogtam halkan miközben a hintákhoz sétáltam. Már éppen meg akartam fordulni mikor egy vörös hajú lány vigyorogva rám nézett.

 

Három: Hazugság

 

Szinte éreztem, ahogy méreget. Ezt a lányt már korábbról ismertem. Volt, amikor osztott órákon együtt ültek.

- Őt várod? Várhatod. Éppen alszik. Tökéletesen jó volt az este. Vele. – Nézett mindent elsöprő nézéssel. Én próbáltam leplezni magam, de tudtam nem fog menni.

- Csupán nem értek valamit a házim miatt és segítenie kellet volna, nekem. – Nyögtem ki, töredezve a szavakat, melyek mélyen hangoztak.

- Egyedül maradtál kicsikém. Isteni egy férfi szó se róla. Le a kalappal. Büszke vagyok, hogy megszereztem és meg is tarthatott. – A nézése, szinte gyilkolt. Éreztem is, ahogy képzelet béli kardját a húsba vágja. A legérzékesebb részembe, a szívembe.

- Sok sikert. – Mondtam letörve. Elsétáltam.

Kutyául éreztem magam, nem tudtam miért. Hisz, végül is érthető. Kedvel, vagy imád? Nem érdekelt. Soha nem ittam túl sok alkoholt, de most olyannyira elfogott a bulizási kényszer. Hazaérve, felhívtam Darinát, hogy kísérjen el buliba. Már pedig ő elfog. Ha fene, fenét eszik is.

Otthon a szobámba már éppen, a ruháimat válogattam mikor csengetett valaki. Majd anya beengedi. Gondoltam magamban. Biztos, Darina. Nem nagyon ugráltam az ajtóhoz. Félig volt nyitva. Ismeri már a járást. Az ajtó becsukódott. Még mindig azzal szöszöltem melyik farmer nadrágom vegyem fel.

- Szia Darina. Pár perc és kész vagyok. Ülj csak le az ágyhoz. Szerinted melyiket vegyem fel? – Ekkor halottam, ahogy a csendes lépések közelítenek felém.

A szívem, hirtelen megdobbant. Ezeket a lépéseket álmomból is megismerem. Kiejtettem a farmer nadrágot a kezemből, és szinte fagyott tekintettel álltam fel és fordultam meg.

- Egyiket se. Nem mész te sehova. – Hangzott el a mindent elsöprő válasz Chris szájából. Egyenesen hozzám lépett majd felém hajolt, annyira nem volt időm, hogy pislogjak vagy reagáljak, vagy mi van. Felém hajolt és megcsókolt. Csókja puha, volt, finom, kirázott a hideg is tőle. Megremegtem. Visszavonhatatlanul, ölelt teljesen magához.

Éreztem, ahogy ver a szíve, ahogy forró teste az én bőrömhöz tapad. Érzetem, ahogy a szívem, verdes és kiabálja, hogy még! Még akarom. Izmai szinte megfeszültek, ahogy csókcsata közben egyre jobban, kereste a viszonzásomat. Esetlen csók volt. Az első csókom, ő lopta.

Világ éltembe nem gondoltam, hogy ő fogja lopni. Ő se volt ügyes, de mintha az ösztönei vezérelték volna. Követtem. Elhajolt kicsit, sóhajtott egyet. Láttam, ahogy megremeg, szemei még mindig csukva voltak. Kábultam álltam a karjaiba. Éreztem, ahogy szédelgek. Éreztem, ahogy remeg a testünk egyszerre. Pislogtam párat. Ekkor lassan kinyitotta a szemeit. Furcsán csillogtak. Vágytam rá. Érezni akartam ezt az álmot újra. Felé hajoltam. Ő azonnal viszonozta és újra megcsókolt. Most már ügyesebben. Miközben csókolt rájöttem hazugság volt minden, amit a lány mondott. Sohase volt Chris közelébe, de még együtt sem vele. A csókja mindent elárult. Újra elhajolt majd szorosan magához ölelt.

- Darina… - kezdte kissé rekedt hangon. – Ő szólt. Elaludtam. Túl zűrös volt a hetem. Sejtettem, hogy vissza fog élni a lehetőséggel. De, hát az osztályfőnök kért meg, hogy amikor csak tudom, korrepetáljam, Celinet. De, sohasem volt a lakásomon. Hinned, kell nekem.

- Chris. – Kezdtem még mindig kissé kábultan. Hangom teljesen furán csengett még nekem is. Mintha egy elvarázsolt hercegnő lennék, aki igen messziről hallja valahonnan saját tulajdon hangját.

- Mond nyuszkó. – Simogatta végig az arcomat, de még mindig ölelt és még mindig ugyanúgy nézett rám.

- Miért… miért csókoltál meg? Miért… miért loptad el, az első csókomat? – Néztem rá.

- Nem tudom. Csak úgy jött. Kívántam. – Mondta halkan. – Sajnálom, hogy elloptam. Tudom, nem volt olyan jó. – Sóhajtotta.

- De jó volt. Csak soha nem gondoltam volna, hogy te leszel… aki ellopja.

- Ne haragudj. – Mondta őszintén.

- Chris… - ekkor hozzá bújtam ő ejtett egy mosolyt. – A főiskola zavar meg ennyire, vagy az, hogy felnőttem és kezdek magammal nem bírni, ha a közelembe vagy? – Szögeztem felé kérdésem.

- Egyik sem. Ez jött csak. De, ha nem akarod én… - ekkor felé hajoltam és ő minden szó nélkül újra megcsókolt. Mély sóhaj vette el minden gondolatát. Gyengéden átölelt. Finoman végig simogatta a hátam. Az arcom. Elhajoltam. Láttam magam a szemeibe, ahogy ekkor ránéztem.

- Akarlak. Ha te is akarod. – Suttogtam.

- Igen. Akarom. Nem tudom mikor, mire fel. Egyszerűen imádom a közelséged, a mosolyod. Nem kell nekem hozzád hasonló. Én téged akarlak. Bújjunk össze. – Húzott az ágyra én pedig utána totyogtam. Gyengéden, beemelt az ágyba. Majd hanyatt feküdve megvárt, amíg a mellkasára nem feküdtem.

- Nagyon rég voltunk már így. – Sóhajtottam. – Emlékszel?

- Igen. Emlékszem. – Vigyorogta el magát. – Átjöttél, hogy a közös sátratokba a lány, akivel együtt aludtál, átvitt egy fiút. Nem tudtál miattuk elaludni miközben ők, együtt voltak.

Megkerestél engem, bár nem volt nehéz megtalálnod, ugyanis nem tudtam én sem aludni. Én külön sátorba voltam, amit előtte szüleimmel vettünk. Annyira álmos voltál, hogy a karjaimba kellet becipelnem téged a sátorig. Aztán ugyanígy magadhoz húztalak és két perc sem telt már aludtál is.

- Igen – mosolyogtam el magam. – Aztán mindenki azt hitte együtt voltunk. Jó volt. Nem érdekelt ki mit gondol. Melletted mindig biztonságban érzem magam. – Felé hajoltam, ő már hunyta le a szemét és már húzott is magához. Összebújva csókolóztunk, és ez más volt. Hozzá bújni, érezni, ahogy megsimogat. Tökéletes. Majd elhajolt és az órájára nézett.

- Késő van nyuszi. Mennem kell. Nem karom, hogy édesanyád idegbajt kapjon tőlem.

- Pedig olyan jó lenne… - haraptam el a mondat végét.

- Tudom. Ez jobb, mint a bulizás gondolata?

- Százszor jobb. - Hajoltam felé, de ő erre elmosolyogta magát.

- Na, na. Túl sok lesz mára. Még a végén begörcsöl a szád. – Erre az ujjával megbökte az orrom én meg pislogva rebegtettem a szempilláimat.

- Telhetetlen vagyok, ezzel azt akarod mondani?

- Igen. Meg, hogy nem bírok magammal, ha tovább szédítesz. –Még egy puszit nyomott a homlokomra majd felült.

Kikísértem. Az ajtó előtt kicsit szomorúan ránéztem, de ő ejtett egy mosolyt.

- Ne aggódj nyuszi. Holnap látjuk egymást. Reggel tízre itt vagyok.

- Oké. – Mondtam, de még nem bírta ki még egyszer megcsókolt. Annyira erősen magamhoz szorítottam, ahogy csak tudtam. Igyekeztem elhinni, hogy ez nem simán álom. Integetett majd lassan eltűnt. Akkor éreztem legelőször, hogy tényleg szeretem őt.

 

 

Négy: Az első, randi?

 

Reggel jól kezdődött a nap. Egész tíz óráig. Majd kicsit izgatott kezdtem lenni. Mikor anyu végre bejelentette, hogy megjött a „lovagom” ahogy ő nevezte, egyből futottam ki elé. Annyira heves voltam, hogy teljesen neki mentem. Kacagott egy nagyot majd elindultunk.

Fura volt, ahogy megfogta a kezem. Mikor buszon utaztunk és véletlen eldőltem, magához ölelt. A mozi előtt is, mintha egy pár lettünk volna és a mozi alatt is. Hazafelé rózsát vásárolt. Már majdnem minden tökéletes volt mikor megjelent pár lány.

- Lám, lám. Chris.

- Annabell – biccentett a csajnak, de a kezem nem engedte el, sőt közelebb húzott magához.

- Szóval igaz. Az állítólagos, fogadott bátyus és a húgica összejöttek.

- Semmi közöd hozzá! – Morogta.

- Én már itt sem vagyok. De… elmondtad neki, hogy lehet, sulit váltasz? Nem? Ó ezer bocs. Na, mentem. Gyerünk lányok. – Integetett. Ránéztem Chrisre aki ekkor lehajtotta a fejét.

- Ne haragudj. Nézelődtem és két évem van még itt. lehet, váltok. El akartam mondani, de… ekkor a szájára tettem a mutató ujjam.

- Nézd. Idősebb vagy tény. Nem tudunk mindig egy suliba járni. De, máskor… - megszorítottam a kezét. – Együtt lehetünk ha, akarod.

- Az biztos, hogy egyetlen egy jó tulajdonsága lesz.

- Mi? – Bújtam közelebb hozzá.

- Nem fognak leszólítani. – Vigyorgott.

- Héj Chris, Aina!

- Mondom. – Mosolyogta el magát. Megfordultunk és egy igen régi ismerősünk állt előttünk.

- Alice! Kis vadmacska! – Erre neheztelendően néztem Chrisre mintha, tudna valamit a lányról.

- Mizujs fiatalok? Így kettecskén? Merre voltatok?

- Mi csak... – kezdtem el mire Chris megszakított.

- Moziba voltunk. Igazából hazafelé tartottunk. Arra felé mész te is?

- Nem igazából egyik képemet itt állítják ki a többi rajzolóéval együtt. Örülök nektek, hogy együtt vagytok. Majd ugorjunk össze már, de most rohannom kell ne hari.

- Nem a haragszunk. Szia.

- Szia, Alice. –Ingetettem. Ő dobott egy puszit és elsietett.

- Alice. Mindig rohan.

- Izgága. De, mi volt ez a vadmacska beszólás? - Néztem rá neheztelően.

- Nem olyan ezzel a rövid hajjal?

- Chris – morogtam.

- Tán nem féltékeny vagy?

- Nem. – Ráztam meg a fejem.

- Helyes. Na. Haza kísérlek.

Útközbe, olyan csendes volt minden. A házunk előtt megállt majd átölelt. Akartam mondani, hogy mennyire jó volt vele a nap. Mennyire tombolnak bennem a hormonok és mennyire szeretem. De valamiért nem ment.

- Jó volt velem? – Nézett rám végül.

- Igen jó volt. Holnap esetleg,… tudnál segíteni ? A matek…

- Igen, gyere át. Anyuék úgy is leléptek két hétre. Nem zargatnak.

- De, csak házizunk – Néztem gyanakodva rá.

- Lehet most már csak simán házizni melletted? – vigyorogta.

- Chris.

- Mond. – Hajolt felém, és mielőtt megcsókolt volna valamiért meg kellet kérdeznem.

- Ez, most egy randi volt? Vagy csak kóstolgatjuk, egymást mi lenne ha…

- Randi – felelte eltökélten.

Felém hajolt majd miután megcsókolt, tudtam ő a mindenem.

Nem volt szükséges, hogy kimondjam, szeretem. Ő éppen eléggé érzékeltette velem. Eddig is minden egyszerű volt vele, de így már még egyszerűbbé vált.

Boldog voltam, és tudtam. Együtt mindig mindent le fogunk győzni. Mert Soha sem adjuk fel.

 

 

2011.

 

 

Köszönöm a kinézetet lindadesign-nonstop.hu oldalának.


Minden héten anime/managa hírek , minden nap Anime ajánlók , Mondocon hírek. Itt nem fogsz unatkozni!! :)    *****    KÜLÖNLEGES CSILLAGJÖVÕ AKCIÓ JÚNIUSBAN.TE DÖNTHETED EL MENNYIBE KERÜLJÖN A SZÜLETÉSI HOROSZKÓP! VÁRLAK!RENDELD MEG MOST!    *****    Minimálbér és a garantált bérminimum összege 2019-ben    *****    Lépj be a lovak világába! Nevelj, versenyezz, szórakozz! Virtuális lónevelde, szerepjáték, olvasó sarok!    *****    Részletes születési horoszkóp, ajándék 3 év elõrejelzés, ingyenes konzultáció,tájékoztatás az oldalon! Rendeld meg most!    *****    A Világon egyetlen messengeren nézhetõ filmes oldal! NÉZZ FILMET FACEBOOK MESSENGEREN! Csatlakozz hozzánk!    *****    Outsider - Gay - Creative - Rebel - Tolerant - Furry - Brony - Hipster - Gamer - Otherkin - Geek - Autistic    *****    Ayang - Avagy milyen is a világ az én szememmel    *****    KÉRDÕASZTROLÓGIA OKTATÁS AZT ALAPOKTÓL, SAJÁT TANULÁSI TEMPÓD SZERINT - CSAK ITT!    *****    Konyhatündér blog! Egészséges, gyorsan elkészíthetõ ételek. Recept blog    *****    Konyhatündér    *****    Nokedli lapja **** Családi magazin **** Minden ami érdekelhet 18-89 éves korodig ****    *****    Nokedli-lapja *** °_|_° *** Családi magazin *** --*** Mindenrõl olvashat itt ami érdekes lehet 18-98 évesig!! ******___******    *****    Asztrológiai tanácsadás, részletes elemzésekkel,a legkedvezõbb áron és ingyenes konzultáció,a csillagjövõ oldalon. Katt!    *****    ~~~~ SOS ~ KÉRLEK, KÖVESD BE EZT A PROFILT, DIPLOMAMUNKÁMHOZ SZÜKSÉGES! DOBJ OTT EGY ÜZIT, ÉS VISSZAKÖVETLEK! ~ SOS ~~~~    *****    Rendelj részletes születési horoszkópot,3 éves ajándék elõrejelzéssel. Várlak szeretettel az oldalamon, kattints ide!!!!    *****    3D VIRTUÁLIS VILÁG!REGISZTRÁLJ TÖLSD LE A JÁTÉKOT ÉS ISMERKEDJ VILÁG SZERTE ÚJ EMBEREKKE!CLICKELJ A REGISZTÁLÁSHOZ!!!    *****    Vonatozzunk együtt a gyereknapon! Robogjatok Budapesten vagy Balatonfenyvesen, vagy készítsetek kisvonatot a Mesetárban!    *****    Filmes hírek és kritikák lelõhelye. ÚJ oldal, ami filmekkel és színészekkel foglalkozik. Nézz be most és máskor is!    *****    Az egyetlen magyar forrás a BOSSZÚÁLLÓK univerzumáról | Az egyetlen magyar forrás a BOSSZÚÁLLÓK univerzumáról