Beanne

Üdvözöllek a Birodalmamban.
Oldalamon Saját Írásaimat láthatod.

Lépj be
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Üdvözöllek

Sziasztok, Kedves Idelátogató Olvasók! 

Oldalam legelsőként http://beate-kary.blogspot.hu oldalamon lévő írásaim átirányított linkjeivel fogtok találkozni. 

2017-ben történt egy névváltás Beanne lettem ez azért lett, mert sokan könnyebben tudták megjegyezni ki is vagyok mi is vagyok külföldi oldalakon. 

De az írói nevem megmaradt és továbbra pluszban a Beate Kary névvel leszek elérhető. =) 

Figyelem!

Leginkább a Blog oldalam szeretném reklámozni és sok olvasót gyűjteni magamnak. 

Természetesen lesz olyan írás is, amit itt is meg fogtok találni. Egyelőre inkább Oldalam a fentebb olvasható funkciót fogja betölteni. Köszönöm, ha idelátogatsz és követsz.

 
Alkotásaim

~Novellák

- Kisregények
~Regények

- Fanfictionok

 
 
Cset
 
Sura és Sámán Szerelme

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Leroy király bűnös tette után Astreya gyönyörű világa három városra osztódik. Shino, Chujo, Jonary. Itt élnek az emberek, a Háború által megkeseredve, kasztokba sorolva.

Közel ötszáz év után egy nap egy titokzatos lány születik egy Shámán családba. Kiben valamiért nagytetteket látnak. Ám a szülők, nem így látják és a legtehetősebb férfinak akarják feleségül adni. Mikor ezt Viveka megtudja megpróbál elszökni de elfogják. Ekkor Licitálásba bocsájtják ahol szülei állttal kiszemelt udvarló helyet egy titokzatos, fekete köpenyes utazó veszi meg őt.

Viveka még nem is sejti, hogy a sötét köpeny mögött lapul a jövője és később majd a szerelme...

Tartalom:
Prológus
A Ritka portéka
Az Idegen
Egy Különleges Barát
Fekete Farkasok Klánja 
Tűz Sólyom bukása

Shinso Pusztulása !! Észrevettem a korábbi fejezetekben, hogy a Shinno és Shinso többször keveredik. Ezért elénézést kérek. Metinbe Shinso van, ez bekavart eléggé. Korrigálni fogom a napokban. 2017.03.20.

 
Affik
Tartalom
 
Bannerek

 
Közösség

Az általam használt oldalak ahol még találkozhatsz velem:

Ha van kedved írj nekem e-mailt:

 

És Most már Beanne Gportál és az is marad :)

 
Olvasók
Indulás: 2006-07-24
 
Novellák

Egy fontos lecke

2017.03.17. 13:29, Beanne

2010-es versenyre.

Átnéztem, átjavítottam, utólag találta még benne bőven hibákat, biztos maradt is még benne, utólag is elnézést.

Egy fontos lecke

 

Az új munkám másnak ígérkezett, mint ami az előző volt. Már sok helyre feladtam a jelentkezésem. Sokszor voltam meghallgatáson. Ám mind hiába minden. Nehéz volt elhelyezkedni. Főként ilyenkor mikor válság is van. Lassan eljutsz oda, hogy már a fontos dolgokat is meg kell fontolnod melyik a legfontosabb. Nélkülözés és éhínség. Ez várt azokra, akik az alsóbb részekbe tartozzak, úgy, mint én. Emlékszem apámra, mikor reggel elindultam. Azt mondta: - Lányom. Most egy új helyre mész. Bízz abban, hogy ezúttal minden jó lesz. Ám tudnod kell néha akkor is mosolyogni mikor nehéz és megaláznak.

A város szívében leltem munkára. Egy hatalmas épületnél, ahol nap, mint, nap döntöttek arról ki kap támogatást, ki kap munkát és ki az, akinek segítenek vagy nem. Amióta felvettek ide sohasem foglalkoztam a hely pontosabb nevével. Ez egy iroda volt, ami segítette a rászorulókat. Az első napom, elég elfogadható volt. Aztán megértettem azt mit ért apám arra. Akkor is mosolyogjak, mikor nehéz. Sokszor, volt olyan, hogy elhordtak mindennek. Azért mert közösen a munkatársammal, megbeszéltük ki mennyi pénzt kap. Ha a port is elverik rajtad, ami nem is a te hibád, megtanulod, milyenek is tudnak lenni az emberek. Ám visszatérve rám. Én mindig mosolygós ember voltam. Ám ha tisztában vagy egy olyan dologgal, amit nem mindenkinek mondhatsz, el nem egészen fogod azt ugyan olyan, vagy mint a többi ember.

Minden az első munkahelyemen kezdődött. Egy egyszerű szolárium volt. Napi tizenkét óra. Jó mókának nézett ki. Volt időm tanulni, olvasni, tervezni. Akármi. Tizenkét óra sok, ha nem tudod magad teljesen lefoglalni.

Egy nap. Valaki megjegyzett, a helynek nincs jó ereje. Rosszul érzi magát. Olyan mintha fojtogatták volna. Emlékszem meg is kérdeztek, hogyan bírok itt dolgozni. Egész nap betéved egy-pár ember. Nem éppen a legnagyobb forgalom, július végén. Aztán, idővel én is elkezdtem érezni. Kezdetben, azt hittem a húzat. Aztán a fura susogó hangok. Végül a legelső dolog, az volt mikor elmentem a mosdóba, bezárkóztam és valami erősen megnyomta az ajtót. Többször is.

Az a gonosz kacaj. Ha éppen a műszakom végén lettem volna, valószínűleg hanyatt homlokon rohantam volna el, a boltból. Ám nem tehettem. Az volt az első nap, ami félelembe telt. Hangokat halottam. Éreztem, ahogy valami megérint. Remegve zártam be és arra gondoltam, bizonyára bekattantam. Biztos, sok ember azt gondolta volna, bizonyára megőrültem. Ráment az eszemre az a sok egyedül lét.

Ám aztán valahogy bekerültem egy boltba. Ott az eladó szinte rémült szemmel nézett rám. Akkor találkoztam életembe először az ezoterikus dolgokkal. A felső hatalommal. Mindent elmesélt. Hihetetlen volt. Ám mivel tudtam, amikor nem vagyok a boltban, normális vagyok akár a többi ember, elkezdtem hinni ebben. Valaki istenben hisz. Én ebben kezdtem. A harmadik és negyedik látogatás után, el is lett magyarázza mi is az, ami miatt az történik velem, ami történik.

Valahogy, azok az emberek, kik a halál közelében voltak, megnyílik egy képessége. Akkoriban, régebben mindenkinek voltak. Ám az emberiség fejlődésével ezek eltűntek.

Nos, én éreztem a halottakat, éreztem a rosszat. Képes voltak, kapcsolatot teremteni velem, hisz érezték. Tudták, hogy érzem őket. Ehhez viszont az ismerősöm azt mondta két dolog kell. Az első, hogy egyedül legyek. Hisz ezen lényeknek akkor a legnagyobb arcuk mikor egyedül vagy. Ám aztán. Ahogy egyre több időt jártam oda, és egyre többet voltam egyedül már akkor is voltak a hangok mikor vendégeim is voltak. Sőt. Hol az áram tűnt el, hol egy szolárium gép romlott el.

Fura dolgok történtek. Mikor elment egy vendég a mosdóba elment az áram. Kampós akasztóval lehetett a mosdó ajtaját bezárni, de miután a vendég lehúzta hiába húztam, nem nyílt az ajtó. Félelem.

Igen, volt ilyen. Képzeld el a tudatott, ahogyan a vendéged, sikítozik, könyörög, dorombol, te húzod az ajtót, és nem nyílik és már te is sírsz és könyörögsz magadba kérlek - kérlek történjen már valami.

Onnantól kezdve jobban eldurvultak a dolgok. Több vendégem közölte a hely átkozott, többen jelezték, hogy a hellyel van valami.

Végül, besokalltam és ott hagytam őket, azt mondtam elköltözzem és teljességgel nem tudom már megoldani, hogy pontosan beérjek. Ez eleinte így is volt. Majd aztán ahova költöztem a családi dolgok úgy hozták meneküljek vissza. Haza.

Ha az anyósoddal együtt élsz aki szívből gyűlöl és pokollá akarja tenni az életed, akkor tudni fogod miről is beszélek.

Szóval így lettem valahogy munkanélküli és így kerültem vissza anyámékhoz. Tisztában voltam vele ezekről a dolgokról nem beszélhettem. A barátom tudta és tisztában volt vele mik is voltak. Ő is meg volt győződve a hely ahol voltam, nem volt rendben. Ám, hiába van egy társad, aki egyben a legjobb barátod, ha nem mindig tudtok találkozni. Nem igazán tud kisegíteni, csak e-mailbe mindennap. Ám az email, olykor kevés.

Mivel fiatalok vagyunk ő munka mellett eljárt focizni a fiúkkal. Ez kapcsolódás volt nekik.

Ám amikor kérdeztem, tudunk-e találkozni a válasza az, volt: - Kicsim tudod, hogy nincs annyi pénzed - vagy legtöbbször ezt mondta. - Kicsim, még haza kell mennem, pihenni, tanulni.

Különben is mire kiérek, már mehetnék is haza. Nem akkora későn haza érni, másnap korán kelek jól tudod.

Ez volt az ára annak, hogy noha tudta valaki rólad, mi is az amiben benne vagy. Mert akár tetszik, akár nem érint engem.

Visszatérve a mostani munkahelyemre, a nap is egy ilyen volt mikor ő besétált az életembe. Aznap is egy elég nyúzott napom volt.

Előző két hónapban jött ki a rendelet, hogy az akinek háromnál több gyere van már nem kap támogatást. Nos, ezt próbáld meg finoman, elmagyarázni egy olyan nőnek aki már az ötödikkel terhes és a negyediket meg éppen, a kezébe fogja a másik három meg iskolában van.

El lettem hordva én mindenek, a jó édes anyámnak is. Persze nem én találtam ki ezt az egész szabályozást. Végül a nőt a biztonságiak vitték ki. Én úgy éreztem ebédszünet helyet megint levegőznöm kell. Ahogy ott ültem a padon nagyokat szippantva a levegőből, és próbáltam nem elkezdeni sírni a történeteken váratlanul megszólalt egy hang.

- Héj. Nem kéne így letörnöd.

Meglepődve kaptam fel a fejem, majd körbe néztem. Addigra már majdnem odaért.

- Úristen megijesztett! - mondtam kissé megijedve.

- Kérlek, magázódjunk - ajánlotta fel. Bólintottam.

- Mi vagy te valamiféle macska, hogy ide surransz? - morogtam. Megtöröltem a szemeim majd morcosan ránéztem.

- Ne ráncold a homlokod annyira nem áll jól - viccelt. Kénytelen voltam elnevetni magam. Mintha a nagynéném hallottam volna. Ő cikizz ezzel mindig. - Meséld, már el mit keress itt egy ilyen lány? Szabad? - kérdezte végül. Bólintottam leült a padra majd értetlenül rá néztem.

- Nem igazán értem mire gondolsz.

- Elmondom - mondta halkabban. - Ahogy néztelek a viselkedésből az jött le sok minden aggaszt. Különleges lelked van. Fura, hogy ilyen helyen dolgozol, egy ilyen jó adottsággal. Mondjuk ennyi erőből én is lehetnék máshol - ismét ejtett egy mosolyt én pedig próbáltam továbbra is értetlenül nézni, bár valami isten adta sugallat mást hittet el velem.

- Tudod persze érzékeny vagyok. Túlságosan nyuszi és félénk és sokat veszek a szívemre - kezdtem a magyarázkodást.

- Vannak néha olyan dolgok amiket általában nem lát meg elsőre egy rendes ember. Nézzük csak. A medál a nyakadban, amit hordasz két dolgot, jelent. Az első. Nagy egyiptomi rajongó vagy ugyan akkor legbelül nagy farkas szerető. Ezt onnan gondolom, mert türkizes karpereced van ami köztudott indián ékszer. A mintája is ezt sugallja, nos ebből még nem találnám ki a farkasos mániádat. A pénztálcádban van egy másik nyaklánc egy farkas medállal.

Ez teljesen megrémisztett. Minden, amit mondott igaz volt. Nem ismertem a férfit, a férfi viszont tökéletességgel tudott rólam mindent. Ekkor ejtett egy mosolyt.

- Na jó nem ijesztgetlek. Igazából sokszor megfordulok a ti osztályotokon. A pénzügy részen dolgozom, de most áthelyeztek hozzátok. Azt mondták keresselek meg téged. A farkasos lányt. Monitor képernyőn farkas van. Sokszor figyeltem rád, ám úgy látszik a munkád, leterhelt. Ne haragudj tényleg, hogy így megijesztelek. A nevem, Lev. Engem is érdekel az ezotéria meg a farkas mánia, meg ez az egész indiános dolog. Kérlek, ne haragudj - mondta bűnbánóan.

- Anila. Ám ezek után szerintem kár bemutatkoznom - mondtam neheztelve majd felálltam. Elég volt a hülyeségből mára.

- Miért félsz? - kérdezte. Mikor megfordultam. Ránéztem.

- Nem ezzel szeretnék foglalkozni mikor még vár rám néhány ügyfél - biccentettem majd elmentem.

Aznap már nem láttam. Fura volt az egész hozzá állása. Másnap mikor kezdtem reggel a főnököm közölte Lev mellettem fog dolgozni. Szuper szinte láttam magam előtt ahogy kikészít még ő is.

Ám elég jól elvoltunk. Felvette a telefonokat én végeztem a szokásos dolgom. Néha bejött a munkatársam. Nem igen beszéltünk. Munka után fogtam magam, majd eljöttem. Fáradt voltam. A legtöbb nap, azzal telt, mikor hazaértem, lezuhanyoztam. Aztán friss melegítő ruha és email.

Végül a barátnőimmel beszéltem pár sort aztán alvás. Durván így el is telt egy hét majd egy nap, éppen lelépő pozícióban voltam már a kapuban, mikor meghallottam Lev hangját.

- Anila! Várj kicsit - megállt és nagyokat fújt. - Jó kondiba vagy szó se róla. Elkísérhetlek egy darabig? - biccentettem. Az út egy részéig nem nagyon beszéltünk majd mikor már kellő távolságra voltunk a melóhelytől úgy gondoltam felvázolom a dolgot.

- Figyelj. Nagyon, rendes vagy, hogy nem csinálsz nagyobb gondot nekem ám, előre szólok, nem tervezek a barátságon túl mást. Nem is hiszek ebben főleg addig, amíg úgymond a munkatársam vagy. Tudom jól ez még két hétig lesz így, mert aztán, mivel beküldenek hozzánk egy újoncot, téged vagy visszahelyeznek az eredeti állásodba, vagy áthelyeznek más mellé. Minden esetre, ez egy olyan hely, ahol szeretnek pletykálni. Én pedig nem szeretném, ha ez-az kiszivárogna rólam, meg rólad.

- Félsz, a barátod miatt? - kérdezte merev arctartással, és ugyan olyan hideg tekintettel bámult előre, ahogy én mentem.

- Nem. Ugyan már. Mr e-mail bajnok. Tiszta lelkifurdalást csinál, hogy ő pedig támogatott… persze szeretem. Ám legtöbbször, mikor egyedül ülök, és sírok. Nem a melóm miatt csak tudod, érzem azt a szar egyedüllétet. Akkor valahogy nincs előttem. Se az mennyire támogatott anyagilag, mennyire szeret és mennyire piszokul fontos vagyok neki. Nem. Egyszerűen jó ez a meló. Szeretem ezt a melót. Én magam is még csak nem rég óta vagyok itt. Ám nem szeretném magam újra munkanélküliként látni, mert mit tudom én valaki látott valamit, ami nem is igaz.

- Persze értem én - mondta nyugodtan. - Akkor barátok sem lehetünk?

Megálltam ránéztem, ő furán méregetett erre mind a ketten elnevettük magunkat. Vicces egy helyzet volt szós e róla. Én mint aki éppen szakítani akarnék ő meg mint aki éppen barátkozni akar. Ám ha olyan helyen dolgozol, ahol a bolhából is elefántot csinálnak, akkor talán megérted a helyzetem.

- Ne haragudj. Lehet kicsit túlzottan féltem - Totálégő helyzet.

- Látod. Én megmondtam. Félsz. Érthető. Mióta vagy itt? - dobta fel a témát, majd folyattuk utunkat. Végül egy kis nyugis helyen a pad felé kanyarodott én követtem. A fa alá álltam ő meg leült a pad árnyékosabb részére.

- Szóval. Én még csak cirka egy éve leszek itt.

- Hamar beléd nevelték a dolgokat - ingatta a fejét. - Én öt éve.

- Ne! - hüledeztem.

- De, bizony - bólintott. - Öt kerek éve. Az előző ennek köszönhetően kerültem ide vagy is elköltöztem és idejutottam. Először kis kifutó voltam. Postára fuss ide, válts fel pénz, borítékolj, tedd ezt - tedd azt. Mindenes. Majd átkerültem oda ahol vagy te. Hát… miden elismerésem, hogy bírod csinálni idegőrlő. Ha nem adsz pénzt a családnak és elmagyarázod az adott segély miért nem kerül a családnak és mindezt kinek köszönhető akkor is te leszel a szemét. Mikor adsz segélyt, mert jár akkor is szemét vagy mert nem adtál többet. Akárhogy is nézem, mindig te fogod ki a gyengébb szálat, mindig te leszel a rossz.

- Na, látom volt benne részed. Így ahogy van egy az egybe igaz erre a munkára - mondtam őszintén.

- Azok akik a munkanélküli helyen dolgozzak felküldik hozzánk az embereket, a gyámügy meg mit tudom én milyen részlegre. Persze itt mindent elintézhetsz. Ha házat akarsz venni nem gond, intézzük, ha a gyereked problémás, nem gond, elintézzük, ha támogatás kell elintézzük, csak ne legyen háromnál több porontyod. Mindent csinálunk. Még jó, hogy a bank részét nem.

- Apropó bank - vágta közbe. - A pénzügyön mi az isten van? - ekkor ejtett egy mosolyt.

- Nos. Amikor a kuncsaft, házat akar venni és le akarja foglalni és az adott ház nálunk szerepel egyből ki tudja fizetni. Ezt pedig a pénzügyön intézheti el. Ha egy család kap támogatást, ha egy anyuka aki éppen gyesen van, pénz támogatást kér, mind-mind nálunk intézhetik.

Elég jó egy meló. Nyugis és egyrészt terhelő. Mást sem csinálsz csak számolod azt a sok… pénzt. Egyrészt arra gondolva úristen mi mindent csinálhatnék, én ebből ehhez képes az én kis szerény fizetésem sehol sincs. Nem panaszkodom. Elég jól elvagyok. Egyedül élek, saját házam van fizetik mindent, és még futja is egy kicsire. Bár javarészt spórolok. Sohasem lehet tudni. Azért, ilyenkor, nem ez van a fejedben.

- Még szép! Én is ezen gondolkoznék, azt hiszem... - vallottam be őszintén. - Na és az ezotéria?

- Egy nap egy nő jött be, azt mondta ő nyitni szeretne egy boltot, ez jár egy csomó minden fontos papírral. Éppen ráértem elintézzem neki gyorsan. Mivel, ilyen rendes voltam, adott nekem, egy követ. Mondom neki: - Mondja. Mit csináljak ezzel a kaviccsal? - Erre persze ő annyit felelt. Ó kisfiam az szerencse kő. Szerencsét hozz. Tartsd, magadnál mikor kételyed van, mikor félsz vagy mikor úgy érzed kéne egy kis szerencse. Akár hiszed, akár nem. A kő bevált. Sokkal jobb lett minden. Jobb lett a munkám, több pénzt is kaptam, és a szakításomból is szépen kezdtem lelkileg helyre rázódni. Nos, jönnél a kérdéssel, miért szakítottam? - bólintottam. Ő fújt egyet majd folytatta. - Érezted már azt, mikor először egy emberrel vagy, nem érzed csak idővel, hogy rossz… valahogy rossz hatással van rád. Nem csak rád. Aki körül veszi.

- Igen volt. A volt munkatársamnak az egyik ismerőse.

- Képzeld el, hogy ha a közelébe voltál. Mindegy mit csináltál, mit vettél. Ő elérte, hogy rosszul érezd magad. Sőt! Tovább megyek. Lelkifurdalást csinált azért, amiért te jót akartál neki. Gondoltam meglátogatom a nőt, akinek segítettem. A következőket kérdezte. Fiam hiszel a természetfelettiben? Én? Kissé meglepődve kérdeztem tőle. Tehát. Valamiért idejöttél - mondta határozottan. - Valami idevezérelt hozzám. Végül elmondta a barátnőmön rossz lélek van, aki csak a hasznot keresi ezzel nem csak azoknak tesz rosszat, akik a közelében vannak, hanem a lánnyal is. Megkérdezte mennyire szeretem. Akkor levehetném - fújt egyet majd folytatta.

 - Nem hittem ezekbe. Akkor még. Végül, hogy tanulság is legyen a dologba a számodra. Mivel nem kérdeztem meg a dolgot, a barátnőm idegileg kikészített a mindenféle hülye vágyaival meg azzal, hogy semminek sem örült aztán lapátra tetem. A következő hír az volt a nő elátkozott. Persze nem foglalkoztam vele. Majd kezdődött. Fura hangok. Neszek, motoszkálások. Igen-igen. Elvoltam átkozza. Aztán, úgy három évvel ezelőtt a nő akin segítettem leszedte rólam. Azóta hiszem, van értelme hinni ezekbe a dolgokba. Végül is röviden ennyi – ekkor rám nézett nyugodt tekintettel.

- Tudod, ha valakinek beszélek, az ezotériáról azt hiszi, bolond vagyok.

- Minden normális bolond, és senki sem normális. Erre tudod, mondanék valamit neked. Egyszer- kétszer anyám mindig próbált lékileg rám hatni. Most ezeket szeretném neked tovább adni az én tapasztalataimmal együtt. A negatív dologról csak ennyit mondanék. A rengeteg negatív behatás következtében meggyőződésévé vált, hogy az élet értelmetlen, hogy az ember létezésének nincs célja, hogy porszemek vagyunk csupán az idő szelében, a tér viharában. Viszont nem szabad feladnod. Mert az megadás lenne és az ami megadásnak tűnik, az néha egyáltalán nem megadás. A lényeg az, ami a szívünkben van. Csak a szívünkkel láthatjuk tisztán, milyen az élet, csak így fogadhatjuk el és érthetjük meg, bármilyen fájdalmas legyen is ez. Mert ha nem fogadjuk el az életünket olyannak, amilyen, az sokkal, de sokkal nagyobb fájdalmat okoz. Tudnod kell, én is nagyon jól tudom. Látom, érzem és tudom, mi van ott kint a sötétben. És rettegek tőle. Az embernek elvileg az ismeretlentől kéne félnie, de a tudatlanság is boldogít, ha a tudás ennyire rémisztő. Sokan átkozták a sötétséget, és kiderült, hogy hasznosabb gyertyát gyújtani a sötétségben, mint átkozni azt. Ám ettől még nem jelenti azt, azért mert más vagyok picit mint a többiek nem megyek ki egy nagyon sétálni, az este, hogy megnézésem a gyönyörű csillagokat. Élek a lámpa lehetőségével - ejtett egy vigyort.

- Lehet félsz az emlékektől, a változástól. Ám nem kell. Az emlék pillangó, mely elrepül; hiába kapkodunk utána, szárnyainak a hamva se marad meg sokáig az ujjaink hegyén. Az emlékeink olyanok, mint az öreg fa gyökerei: mélyre nyúlnak és mindig táplálékot nyújtanak. Mindent végig nézve ugyan akkor, ha jársz, kelsz, józanul kell maradnod. Mert ha elhagy bennünket a józanész, olyasmikre is képesek lehetünk, amiket más körülmények között el sem tudunk képzelni magunkról. Ezt viszont nem szabad engedni, hogy ennyire félelembe tartsanak a dolgok. Azt mondom, sírj, és élj, és ne szégyelld. Nem baj, ha kicsit más vagy mint a többi. Ez így jó. Nem vagy őrült, se bolond. Te csak egy lány vagy aki nem bulizik és lövi magát, hanem szellemeket lát és hal és megérzi a gonoszt. Miért lenne az egyik rosszabb a másiknál. Ha rám hallgatsz. Én inkább dumálok az elhunyt nagyapámmal, minthogy lőjem magam - elmosolyodott, és ezek után a szép hosszú kimerítő lelki fröccs után nem arra gondoltam, hogy úristen ez megzakkant „megőrült”. Nem is arra, hogy talán egy költő veszett el benne. Hanem arra, héj! Ez a srác tud valamit. Vele érdemes jóban lenni. Már saját magamon is nevettem mikor visszagondoltam az első találkozásra.

- Mi az? - kérdezte kissé meglepődve végül. - Valamelyik része nem tetszett? Nem értesz egyet?

- Jaj, ne butáskodj - mondtam mosolyogva. - Csak még senki nem öntött így belém lelket. - mosolyogtam rá ő meglepődve nézett tovább. - Köszi, tényleg. Te is különleges vagy - mondtam őszintén. - Az első találkozásunk jutott eszembe. Majdnem felfaltalak mérgembe - vigyorogtam.

- Akkor jól éreztem. Ám legközelebb, ha lehet ne küldj el. Jó? - kérdezte nyugodt hanggal.

- Ne aggódj, megvárlak - néztem rá őszintén.

- Ne gondolj, arra miket terjesztgetnek, most ha ebből is azt terjesztik, hogy mi együtt járunk, eskü szólok a főnökömnek és állandóra átíratom magam hozzátok, hogy igazoljam – nem járunk...

- Köszi - bólintottam.

- Jaj igen. A még-et kifelejtettem - vigyorgott.

- Én egyszer úgy elverlek! - morogtam, és duzzogva karba tettem a kezem.

- Nehéz lesz ha sokáig ott maradsz a fának neki támaszkodva mint egy vár őr - vetette fel kissé nevetséges helyzetem. Ekkor nagy trappolásokkal, megpróbáltam odébb taszigálni.

- Menj már arrébb én nem ülök a napra.

- Hölgyem. Ez az én helyem. Ide van téve a bérleti felirat csak éppen rajta seggelek. Ha kifizeti az esetleges segg parkolási díjat, ide engedem, amint kikormányzom a járművet, vagy is a hátsó felemet a padról. Addig innen nem mozdulok - akaratlanul is elkezdtem hahotázni a poénjaitól miközben tovább tuszkoltam.

- Ne... ne csináld már - erre persze ahogy megfogta a kezem, elvesztettem az egyensúlyom és egyesen az ölébe huppantam. Naná, valami ismerősének is éppen akkor kellet arra elmennie.

- Lev?

Fel akartam pattanni az öléből, de ott marasztalt a kezeivel és továbbra is jót mosolygott a csávóra.

- Alia. Ő Tod. Tod, Alia. Nagyon kedves csaj. Bár néha van némi összetűzésünk ezúttal a paddal.

- Nem elég nagy a hely mi? - vigyorgott.

- Nem. Szóval Alia. Tod egy igen régi cimborám. Ő egy irodában melózik. Jó messze a mi cégünktől nem kell félned.

- Kösz azért elengedhetnél - morogtam.

- Tessék - engedett én pedig ekkor felálltam és kissé kínos arcot vágva arrébb léptem.

- Na te kaszanova. Megint kit cserkészel be? - kacsintott Tod, Levre.

- Én nem. A hölgynek van barátja én csak szórakoztató társulatból vagyok - vigyorgott.

- Igazából nekem mennem kell Tod. Ne haragudj. Majd máskor dumálunk - hadartam majd elmentem onnan.

Otthon fáradtan dőltem el a kádamba. Persze ismét egy szokásos unalmas egyedül létre gondolhattam. Hétfő némi galibával indult. A főnököm megjelent aztán ennyit mondott.

- Alia, áthelyeztettem. Nagyon húzza meg magát és örüljön, hogy csak így teszek - mondta pattogva.

- Még is miért mit csináltam? - fakadtam ki.

- Kikezdtél az egyik munkatársaddal. Azt, hogy mit csinálsz munka után, mosom kezeim, de legalább úgy csinálnád, hogy hozzánk nem jut el.

- Mi? - hüledeztem. - Tessék, itt a kép - ekkor mutatott egy képet, amin éppen Lev ölébe ülök.

- Még is kicsoda?

- Valami Tod fazon. Nos, most örülj neki. Nyugisabb helyre kerülsz innen jó messze. Na jó napot itt a levél induljon - kezembe nyomta a papírt én meg kikerekedett szemmel, köpni - Nyelni nem tudtam. Olyan mérges voltam, azt hittem megkopasztom Levet.

Ha másoknak tanács kéne, azt mondanám, az én helyembe nem árt néha megtartani a távolságot és ha még is megtörténne az ami veled, akkor az illetőnek a fejét nem árt néha szóban megmosni.

Bár ugye abban az állapotban szívem szerint a lehető legmesszebb elküldtem volna őt.

Innentől kezdve nem igen történt más érdekesebb dolog. A napok unalmasan teltek, és itt az irodában nem igen volt légkondi se, csak ablak. Néha jól esett a friss szellő munka közben., de ha állt a levegő örülhettem, ha nem lettem rosszul.

Két hét telt el, a főnököm szíve nem lágyult. Be szerettem volna valahogy bizonyítani, hogy nem én vagyok a ludas az ügyben.

Ám ilyenkor hogyan is lehetne bebizonyítani a dolgot? A főnökömnek, mindegy volt ki vagyok én. Egyszer ad csak esélyt, ha odamentem volna hozzá akár egy hét akár két év múlva, akkor is elküldött volna. Neki nem számít az ember, bármikor talál helyetted mást.

Olyan keményen megharcoltam az állásért eldöntöttem, ha ezt hozta a sors rendben van. Legyen. Inkább ez mint a semmi.

Július legmelegebb napján, pénteken úgy döntöttem, kerülök egyet. Iszonyatosan elegem volt a melegből, és még előző éjjel összecsomagoltam abban a hitben, hogy majd a munka után lemegyek a közeli strandra úszni egyet.

A munkahelyen nem is volt gond, ám ahogy elindultam egy idő után úgy éreztem követnek. Néha az ember azt hinné, nincsenek is ilyen érzései, ám néha megérzel dolgokat. Hátra néztem többször is, ám a sok ember között nem vettem észre pontosan ki is az aki követ.

Majd egy közeli építkezés felé fordultam ahol egy kisebb utca volt. Jó ötletnek tűnt arra fordulni. Tudtam, nem járnak arra felé emberek, ám a munkások ilyenkor elmennek, pihenőt tartania nagy kánikula miatt, egy egér se fordul arra meg. Gondoltam, az a két perc. Talán nem történik semmi se. A házak némelyikének még csak fa váza volt. Volt már félig elkészült ház is. Most kivételesen megértettem, hogy a munkások nehezen haladtak. Nehéz gyorsan haladni 45 és 50 fokos melegbe úgy, hogy többen is rosszul voltak. Ám sajnos az építkezéseken a nagyfőnök általában nem azzal foglalkozik, mennyien vannak rosszul, hanem a munkatempó hogyan halad. Ám itt úgy látszik a nagyfőnök rendesnek tűnt, hogy meleg miatti pihenőt adott.

Ráfordultam ki utca elejére ekkor már tisztán halottam magam mögött már nem csak a lépéseket, hanem fura morgó hörgéseket.

Gyorsabbra szedtem a lépéseimet. Ekkor a követőm is felgyorsult. Meg akartam nézni ki az, de valahogy a félelem úrrá lett rajtam. Csak arra tudtam gondolni minél előbb ki innen.

Elkezdtem futni. Támadóm is futni kezdett. Aztán elért, és a földre nyomott. Mikor ránéztem meglepetten ért, hogy Tod az.

Szinte vicsorgott, felrángatott a földről és elindult egy ház felé. Hiába ellenkezzem. Mikor elkezdtem sikongatni, ő befogta a jobb kezével a számat, és úgy taszigált maga előtt mint valami értéktelen megunt kacatot.

Rettegtem. Nem tudtam mi a terve, de tisztán láttam, nem sok jó. Azt hittem, Lev legjobb barátja, de ezek szerint rászedett engem és őt is. Szinte remegtem, minden megfordult bennem, még a legrosszabb is. Egy házba taszigált. Az ajtó elé támasztott valamit és elindult felém. Futni kezdtem, ám ahogy falnak ütközzem ő egyenesen megütött. Nem szólalt meg felkényszerített a földről. Ellenkeztem, ütöttem, rúgtam haraptam. Majd újra megütött, ami miatt bevertem a fejem. Ekkor hörögve megszólalt.

- Annyira egyszerű volt titeket rászedni - vigyorgott. - Lev bizalmába férni, a legegyszerűbb volt. A tiedbe nem is kellet. Elég ha félre érted a helyzetet. Nagyszerű vagyok! - Gusztustalan, ahogy dicsérte magát. Kezdett kitisztulni a fejem, és ekkor láttam, vadul tapperol és keres rajtam valamit, mire újra megütöttem, próbáltam ellenkezni mire ő erőseben ütött meg.

- Ne aggódj szívi. A kutya se keress. Élvezni fogod. Nem te vagy az első - vigyorgott, majd meg találta nadrág gombom és vadul elkezdte kigombolni.

Én ekkor már dühösebben ütöttem vertem, sikítottam, mire ő megint lekevert egyet. Neki ütköztem a falnak, éreztem, hogy valami meleg folyik le a homlokomon, és beterít. Lassan lecsúsztam, a világ homályossá vált. Ő hörögve most már szinte a helyzettől fölfűtve elkezdte lerángatni rólam a nadrágot. Közel voltam ahhoz, hogy elájultam és szinte felfogni nem tudtam mi történik. Éreztem, ahogy kezei ránehezednek a fehér neműmre, és elkezdi lehúzni.

Ám mielőtt bármi is történt volna, hirtelen valaki leütötte őt, és neki rontott. Nagy verekedés közepette, elájultam. Éreztem ahogy a testem egyre jobban gyengül el.

Mikor magamhoz tértem, valami hangos csipogó hangra lettem figyelmes. Kórházban voltam. A szagot azonnal felismertem. Elég sokat jártam kórházba, édesanyám miatt és a tisztaság szagot bárhol felismerem. Lev fáradt arccal ült az ágyam mellet szinte mozdulatlanul.

- Mi történt? - kérdeztem gyenge remegő hanggal.

- Nyugodj meg - nyugtatott. - Nagyon gyenge vagy. Tod átvert engem. Dühít. Mérges vagyok a helyzetre. Ő egy zaklató. Több nőt is megerőszakolt. Elmebeteg. Elkapták. Most a tárgyalásra vár.

- Tudtam én. Nem volt szimpatikus - mondtam savanyodott gyenge hangon.

- Ne haragudj - mondta bűnbánóan.

- Nem haragszom - próbáltam nyugalmat erőltetni rá.

- Mindenkit átvert. Még a főnököt is. Természetesen a régi helyedre visszavárnak. Elintéztem.

- Köszi. Egyetlen egy kérdésem van. Honnan tudtad? - néztem rá érdeklődve. A fejem gyengén hasogatott, éreztem a beszélgetésnek ez volt a mai utolsó kérdése.

- Követtelek. Mindennap amióta elküldtek, csak azt sajnálom, hogy előbb nem értem oda. Ne haragudj - mondta szomorúan.

- Ne... ne kérj. Ha te nem jössz megerőszakolt volna. Köszönöm - mondtam őszintén.

- Most megyek. Pihenj. Hamarosan újra jövök - egy csókot lehelt a homlokomra majd elment.

Az álom azonnal elnyomott. Fáradt voltam és kavarogtak bennem a dolgok. A felépülésem, több hónapba is eltelt. Néhány zúzódás, törött koponya egy sérült borda, a doki közölte örüljek, hogy csak ennyivel megúsztam. Ennyivel Vicces.

Annyi kötésem volt, amit egy modern múmia is megirigyelt volna. Szerencsére Lev sokat segített és minél többet lógott velem, annál jobban kialakult köztünk valami mélyebb, nem baráti kapcsolat.

Végül eljött a nap, hogy újra munkába mentem. Lev mosolyogva várt rám, az ajtóm előtt, azzal a kacér mosolyával, amibe úgy beleszerettem egy hónapja. Kézen fogott és elindultunk. Tudtam, immáron nem vagyok egyedül, valakinek fontos vagyok. És mi a tanulság a történetemből?

Az ember ne ítélkezzen azonnal és ne bízzon meg elsőre abban akivel megismerkedik, sohasem lehet tudni ellenség-e ő vagy barát. Én megtanultam a leckét egy életre, és ha el is feledném, akkor csak rá kell néznem a bal kezemen található hosszú forradásra, aminek a hege egy életre megmarad.

 

A verseny lényege a könyvekből kiemelt részek, beleírása volt:

Ha elhagy bennünket a józan ész, olyasmikre is képesek lehetünk, amiket más körülmények között el sem tudunk képzelni magunkról. Lőrinc L. László

 

Az emlék pillangó, mely elrepül; hiába kapkodunk utána, szárnyainak a hamva se marad meg sokáig az ujjaink hegyén. Ambrus Zoltán

 

Babay Bernadette - Az emlékeink olyanok, mint az öreg fa gyökerei: mélyre nyúlnak és mindig táplálékot nyújtanak.

 

Bárczi Géza- Sokan átkozták a sötétséget, és kiderült, hogy hasznosabb gyertyát gyújtani a sötétségben, mint átkozni azt.

 

Laurell Kaye Hamilton : És tudom, mi van ott kint a sötétben. És rettegek tőle. Az embernek elvileg az ismeretlentől kéne félnie, de a tudatlanság is boldogít, ha a tudás ennyire rémisztő.

 

Nicholas Evans

Ami megadásnak tűnik, az néha egyáltalán nem megadás. A lényeg az, ami a szívünkben van. Csak a szívünkkel láthatjuk tisztán, milyen az élet, csak így fogadhatjuk el és érthetjük meg, bármilyen fájdalmas legyen is ez. Mert ha nem fogadjuk el az életünket olyannak, amilyen, az sokkal, de sokkal nagyobb fájdalmat okoz.

 

Dean Ray Koontz ( Dean R. Koontz)

A rengeteg negatív behatás következtében meggyőződésévé vált, hogy az élet értelmetlen, hogy az ember létezésének nincs célja, hogy porszemek vagyunk csupán az idő szelében, a tér viharában.

 

 

Vissza a Novellákhoz

 
 

Köszönöm a kinézetet lindadesign-nonstop.hu oldalának.


ANELIATH - varázslat és sárkányvér- Te ki leszel ebben a csavaroS Történetben? - SZEREPJÁTÉK    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér- Te ki leszel ebben a csavaroS Történetben? - SZEREPJÁTÉK    *****    Gyere és csatlakozz a -Karstjäger- magyar airsoft csapatába!    *****    Szoba gyerekkel kiadó film meg tekinthetõ gportálon klikk ide!    *****    Simonyi ingatlan Debrecen Eladó luxus lakások, házak, telkek, üzletek, lakóparki ingatlanok. Simonyi ingatlan Debrecen    *****    Ajándékozz Horoszkópot! Lepd meg szeretteidet egy Személyre szóló asztrológiai elemzéssel és 1 éves elõrejelzéssel.    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek bele kell néznie, ehhez adok én,sok segítséget. Fordulj hozzám bizalommal!    *****    Az asztrológia sok segítséget ad az élet minden területén, de képzett, tapasztalt asztrológus kell hozzá, keress meg!    *****    Születési horoszkóp,3 év elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,konzultáció.Tájékoztatás az oldalon! látogass,meg!!!    *****    | WATTPAD | Egy neves gimnázium, egy gazdag, arrogáns srác és egy ösztöndíjas lány nem mindennapi szerelme | WATTPAD |    *****    Bérkalkulátor    *****    Infrashape Horizontal fitness stúdió Debrecen    *****    Infrashape Horizontal fitness stúdió Debrecen    *****    too young and innocent | an aegyo queen | twice | neo culture technology    *****    LÉGY A MAGAD ASZTROLÓGUSA! Regisztrálj oldalamra és én segítelek elsajátítani az asztrológia tudományát!    *****    Tanuld nálam az asztrológiát teljesen ingyen, vagy kérj részletes asztrológiai elemzést „BECSÜLET KASSZÁS” alapon!    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!    *****    Születési horoszkóp,3 év elõrejelzés,párkapcsolati elemzés ingyenes konzultáció,tájékoztatás az oldalon! kattints ide!!!    *****    Bûbájos Boszorkák - Charmed - Hírek - Extrák - Érdekességek - Charmed - Bûbájos boszorkák - Sok - sok infó - Charmed -    *****    Pénzkeresés az Interneten! Csak is kipróbáld, tesztelt módszerekkel, melyek tényleg fizetnek!