Beanne

Üdvözöllek a Birodalmamban.
Oldalamon Saját Írásaimat láthatod.

Lépj be
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Üdvözöllek

Sziasztok, Kedves Idelátogató Olvasók! 

Oldalam legelsőként http://beate-kary.blogspot.hu oldalamon lévő írásaim átirányított linkjeivel fogtok találkozni. 

2017-ben történt egy névváltás Beanne lettem ez azért lett, mert sokan könnyebben tudták megjegyezni ki is vagyok mi is vagyok külföldi oldalakon. 

De az írói nevem megmaradt és továbbra pluszban a Beate Kary névvel leszek elérhető. =) 

Figyelem!

Leginkább a Blog oldalam szeretném reklámozni és sok olvasót gyűjteni magamnak. 

Természetesen lesz olyan írás is, amit itt is meg fogtok találni. Egyelőre inkább Oldalam a fentebb olvasható funkciót fogja betölteni. Köszönöm, ha idelátogatsz és követsz.

 
Alkotásaim

~Novellák

- Kisregények
~Regények

- Fanfictionok

 
 
Cset
 
Sura és Sámán Szerelme

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Leroy király bűnös tette után Astreya gyönyörű világa három városra osztódik. Shino, Chujo, Jonary. Itt élnek az emberek, a Háború által megkeseredve, kasztokba sorolva.

Közel ötszáz év után egy nap egy titokzatos lány születik egy Shámán családba. Kiben valamiért nagytetteket látnak. Ám a szülők, nem így látják és a legtehetősebb férfinak akarják feleségül adni. Mikor ezt Viveka megtudja megpróbál elszökni de elfogják. Ekkor Licitálásba bocsájtják ahol szülei állttal kiszemelt udvarló helyet egy titokzatos, fekete köpenyes utazó veszi meg őt.

Viveka még nem is sejti, hogy a sötét köpeny mögött lapul a jövője és később majd a szerelme...

Tartalom:
Prológus
A Ritka portéka
Az Idegen
Egy Különleges Barát
Fekete Farkasok Klánja 
Tűz Sólyom bukása

Shinso Pusztulása !! Észrevettem a korábbi fejezetekben, hogy a Shinno és Shinso többször keveredik. Ezért elénézést kérek. Metinbe Shinso van, ez bekavart eléggé. Korrigálni fogom a napokban. 2017.03.20.

 
Affik
Tartalom
 
Bannerek

 
Közösség

Az általam használt oldalak ahol még találkozhatsz velem:

Ha van kedved írj nekem e-mailt:

 

És Most már Beanne Gportál és az is marad :)

 
Olvasók
Indulás: 2006-07-24
 
Novellák

A nagybetűs élet előtt

2017.03.17. 11:42, Beanne

 Nyár közel sem volt kellemesnek mondható a nagy meleg miatt. Még is olyan gyorsan eltelt.
  Nem akartam, vagy lehet az eszem nem is volt hajlandó elfogadni a tényt, kollégista lettem. Anyukám azt mondta jó buli lesz. Ő is bentlakásos volt. Persze, egyszer valamikor, húsz évvel ezelőtt amikor, se telefon, se számítógép és internet nem volt. Azóta minden változott.  A rendszer, a diákok, a követelmények, és persze a lakótársak.
  Nem értettem miért ragaszkodik ennyire, hogy odamenjek. Utáltam minden gondolatát. Én miért nem lehetek olyan normális, mint a többiek? Normális suliba akartam járni, ahogy a többi évfolyamtársam, akikkel elballagtam. Anyám még egyszer rám nézett, majd jelképesen feltett a vonatra. Azért írom, hogy jelképesen, mert így akart meggyőződni arról, valóban felszállok-e arra a bizonyos járatra… Amilyen önfejű voltam, képes lett volna belőlem kinézni, hogy legutolsó kétségbe esésembe, a keresztanyámhoz szököm, Németországba.
  De azért bekellett vallanom magamnak, hogy az én szívem legfontosabb személye, jó anyám, sokkal többet dolgozott az iskolámért, mint bárki más a családban. Nem dobhat ki csak úgy ennyi pénzt feleslegesen. Igaz duzzogtam, de azért volt annyi eszem, hogy nem szúrok így ki vele.
- Ne aggódj, jól fogod érezni magad Szegeden - próbált nyugtatgatni, de közben olyan széles vigyor volt az arcán, mintha egy felesleges nehezéktől szabadult volna csak meg.
- Na persze… - mormogtam és visszanézés nélkül, próbáltam keresni egy leülő helyet. Még egyszer ránéztem. Láttam ahogy elfordul majd elindul. Jó dühös voltam, és ilyekor az ember fia, lánya hajlamos mindenféle rosszra gondolni. Leültem a helyemre és miután eligazgattam a táskáimat kibambulva az ablakon tovább duzzogtam.
Éppen arra gondoltam, mennyire is fontos és sürgető volt, hogy elhagyjam a kis lakóhelyem, Budapestet. Mindezt azért, hogy ilyen irdatlan messze utazzak, vonattal, amit eleve utáltam. Ráadásul mivel mindezt, azonnal de rögtön kellet rögtönözni így persze a gyorsjáratról lemaradtam. Most így hát maradt ez a járat.
  Ez a fantasztikus rozoga, üléses, lég kondi nélküli, teljesen átlagos, kattogó, őskori kövület, amivel remélem, idővel le is érek.
Fogalmam sem volt, hogyan találok oda. Arról sem, egyáltalán, helyileg hol van. Kik a tanárok és még is milyen a rendszer? Mit lehet és mit nem. Vannak-e fiúk? Lehet, csak lányoktól hemzseg az egész kóceráj? Elkülönítve leszünk - e, takarodó mikor van?    
  Egyetlen egy biztos pontom, az osztályfőnököm telefonszáma volt és egy órarend, ami nem kecsegtetett túl sok jóval. Csomó olyan tantárgy mely nekem most kínai volt, és állítólag a matek és a magyar másféle névvel illetett ékesítő kifejezése. De ez csak állítólag, apám szerint, aki, hát, na, igen. Nem is ide járt kollégiumba, hanem egykor külföldön. De hát az iskolai rendszerünk teljesen más, mint az előrehaladott, reményekkel teli külföld.
  Szerencsére, amennyit gondolkoztam ezen, ez alatt észre sem vettem mennyi táblát hagytam el. Így majdnem négy óra alatt le is értem. Verseny időnek is mondhatnám, de inkább nem hívom sehogy se. Addig biztos nem, amíg le nem kászálódom erről az őskövületről.
  Leszállva a nagy utazótáskámmal küzdve és a kézi poggyászommal, ami szintén egy hátzsáktól, kicsit nagyobb volt, hirtelen valaki megfogott.
- Bocsánat. Gondolom te vagy Anna.
Kissé meglepett a fogadtatás, nem gondoltam volna, hogy már is híresség vagyok. Na de hát. Jobb meglepődni, mint pofára esni. Ez az én mottóm.
  Kedves mosolygós barna hajú, zöld szemű srác nézett velem farkas szemet miközben már a poggyászomat, szó szerint kikapta a kezemből. Kissé meglepet, nem gondoltam volna, hogy ennyire helyes fiúk is járnak kollégiumba. Lányos zavaromba, sejtettem, hogy elég idiótán fogok válaszolni neki.
- Aha. Legalább is, ha a kollégiumból küldtek, akkor igen – Na látjátok. erről beszélek. És még szép, hogy zavarba voltam. Kissé le voltam döbbenve a szemein, a száján, na meg a fizikumán, mert nem volt piskóta. maga volt az igazi tökély a lányok álma. Az én álmom is, de én… hagyjuk. Nem vagyok szerencsés fiúk terén.
- Félix vagyok – mutatkozott be illendően, miközben egy kocsihoz kísért - én leszek a kísérőd egy ideig - mosolygott. Atyaisten! Kész. Mennyire édes volt a mosolya és azok az édes gödröcskék. Tényleg őt küldték? Nem… ez egy álom és én a mennyben vagyok. Kérlek, ne ébresszetek fel!
  Persze, mire észbe kaptam, már az Nefelejts Kollégium Igazgatója előtt álltam, aki épp valami olyanról magyarázott, hogy hétvégéken van szabadnap. Bulizás tabu, kijárás, csak péntek este. Idegen fiúk tabu. Más fiúval való alvás tabu. Külön fürdés, szobatársak segítése, könyvtári szabályzat és a többi.
  Szóval szobatársak. Állítólag négyen leszünk. Végül kiderült idén kettesével lettek elhelyezve a lányok, mivel jócskán megfogyatkoztunk. Abból is, én nekem egyelőre nem volt szobatársam, szóval már jól indult a dolog. Persze, ne örüljek annyira előre nem de?
  Másnap, rögtön lukas órám volt, csak, hogy érezzem menyire fan törpikus az iskolai élet korán kellhettem órára. Félix úgy követett, mint valami hűséges kutyus, aki bármikor bárkivel harca tudna szállni értem. Persze eljátszottam tudat alatt a gondolattal, lehet, tetszem is neki, de aztán valahogy a tükörképem mindig meggyőzött, hogy jobb lenne az újabb számokkal és kifejezésekkel tömném a kis fejem.
  Az első napokra szoktam mondani, az a vízválasztó elnevezést. He, he. Ez most csak hitegetés volt. Inkább első hét. Mikor szombaton felkeltem el sem akartam hinni túléltem. Éljen. Első hét kipipálva. Már csak 349 nap plusz, mínusz az ünnepnapok és a nem beszámolt munkanapok.   
  Mikor reggelizni indultam, új osztálytársnőm csapódott hozzám. Eddig is szimpatikus volt, de gondoltam, ha már itt kell raboskodnom, az eltelt néhány hónap alatt egy a fene, kiszemelem magamnak és megpróbálok vele diplomatikusan lebarátkozni.
- Szia. Szabad? - néztem a mellette üresedő helyre.
- Én mindig egyedül eszek, de ha ennyire ragaszkodsz hozzá.
Kissé megrémisztett a hozzá állása. Persze nem vártam, hogy várjon két puszival, de kicsit bizonytalan lettem. Megpróbáltam gondolkozni, mivel lehet a kettőnk közötti lerombolni azt a, falat, mely úgy látszik a depresszió és a világvége hangulat állított fel.
- Köszi, a múltkori segítséget németből – hoztam fel a múltkorit.
- Semmiség - hadarta és láttam nagyon dolgozik valamivel.
- Ha zavarok én…
- Nem, nem - ekkor felnézett és végre ejtett egy mosolyt. - Azt hiszem még nem mutatkoztam be. Dóri vagyok. Barátaimnak Dodó.
Annamary. De simán Anna.
- Könyvmoly vagy? - kérdezte rögtön, én meg nagy kerekedő szemekkel értetlenül néztem.
- Ő. Ezt nem értem – valóban nem értettem.
- Simán Anna? Mi vagy te? *Bella az alkonyatból, Edward is itt van? - vigyorogta el magát, én erre neheztelően néztem rá, hisz farkas mániás vagyok! És akkor se lenne vámpír pasim, ha ő lenne az egyetlen kézzel fogható férfi, akivel lehet kalkulálni.
- Nem igazán - mormogtam. Végül a többi gondolatot meghagytam magamnak.
- Na és hol hagytad a hűséges kutyulit? Félixet?
- Fogalmam sincs - mondtam hűvösen, ugyanis, többet azóta nem igen váltottunk. Egyszer a szünetbe majdnem átestem rajta mikor váratlanul a hátam mögött megláttam, azóta nem szimpatizáltam vele.
- Légy vele megértőbb. Először is, mert nem sok értelmes pasi mászkál. Másodszor, itt a pasik nagy része a lábaik között fityegő gilisztával foglalkoznak, na meg a vonalakkal és azzal, kivel hányszor. Szóval be kell érni a maradékkal. Amúgy sem nagy kitüntetés újoncokat kísérgetnie egy majdnem végzősnek.
- Várj… Szóval ő… Ő mindjárt végezz? - pislogtam. Ugyanis, velem egykorúnak gondoltam volna.
- Persze. Mindig a végzősökből kérik meg azokat, akikkel meg voltak elégedve és nem balhéztak. Ez itt nálunk hagyomány. De hát, nem is lehet ide járni örökké - mosolyogta megint el magát.
  Na persze idejárni örökké. Akkor inkább valaki rendeljen egy *Fegyencjáratott, csak meglehet innen szabadulni, valahogy…
- Figyelj, nem vagyok pszichológus, de kicsit magamra emlékeztetsz. Most mindenkire fújsz, úgy érzed össze esküdtek ellened, börtönnek gondolod ezt az egészet, hisz nem járkálhatsz csak úgy ki meg be, nem hozhatsz be akárkit és javarészt meg van kötve a kezed. De hidd el. A végén, meg tanulod az önálló életet és egyszer hálát fogsz adni.
- Mármint a teremtőnek vagy a szüleimnek? - vigyorogtam el magam persze ő értetlenül pislogva nézett rám.
  Szegény nem tudhatta, hogy a szüleimmel jó pár éve nem ápolom a kapcsolat gyenge szálait, mi csak voltunk egymásnak, azt meg főleg nem, hogy amúgy is el akartam szökni, csak hát nem egy fiatal kollégiumnak nevezett börtönhelyre.
- Ennyire félkegyelmű nem lehetsz - mormogta.
- Nem vagyok félkegyelmű, csak magam alatt – jelentetem ki picit hangosabban, persze erre egy ott lévő tanár is észrevette hangoskodásomat mire odajött.
- Látom nem vagy ma éhes, ha van időd beszélgetni.  Na, akkor indulás az udvarra, csikket szedni meg szemetet.
- De szombat van! - akadtam ki.
- Házirend, tizennyolcadik pontja. Étkezés közben nincs társalgás, hogy a csendben való emésztést ne zavarjuk meg! Nyomás! - mutatott ki az udvarra.
  Jobbnak láttam, nem lázongani, mert annyira kigyúrt volt a tanár, hogy féltem, kivisz egymaga, mint egy kidobó.
Mire végzek, kezdhetem, előröl.
Mikor megláttam az udvart azt hittem ez valami vicc. Akkora volt és ezt kell összeszednem?
- Ez nem igazság!
 
* Utalás Stephenie Meyer Twilight Saga sorozatának első részére, az Alkonyatra.
* Utalás a Fegyencjárat című filmre.
 
- Gyerünk! Itt a seprű, zacskó lapát. Hajrá! Félix segít és rajtad tartja a szemét.
  Megláttam, hogy közeledik a fiú, szintén lapát, seprű és zacskókkal a kezében. Fújtam egyet. Fantasztikus, na, ő volt az utolsó, akivel a hétvégét tölteni akartam. A tanár megfordult, és mint egy katona, tisztelegve elvonult. A fiú a távolba kezdte el összeszedni mivel nem akartam, hogy ő is büntetve érezze magát így odamentem hozzá.
- Szia, nem muszáj itt lenned, megcsinálom magam is – mormogtam, ő ere fújt egyet.
- Nehogy azt hidd, hogy olyan fantasztikus téged pátyolgatni az utolsó évembe. Itt szedni veled a szemetet, mikor jobbdolgom is lenne. De mivel én rám bíztak, kénytelen vagyok elviselni vagy meghosszabbítsanak és szívhatom még itt a kellemes jó levegőt, ahelyett, hogy kimehetnék és végre értelmes életet kezdhetnék.
  Folytatta tovább a szemétszedést én meg úgy ledermedtem, mintha egy vödör jó hideg vízzel öntöttek volna le. Meglepett a felszólalása, korántsem az a kedves, bájos, segítő fiú volt. Inkább, olyan, ki akarok törni, legyél jó, vagy bedoblak egy hideg kútba hangulata volt.
- Oké… - nyögtem végül. - Inkább jobb, ha egyedül dolgozom és szedem a szemetet, mint az angyalka.
  Munkám meg is hozta gyümölcsét, mert két óra múlva a tanár felfüggesztette a büntetésem, de Félix ott maradt még. Értetlenül néztem rá. Odamentem és próbáltam a lehető legkedvesebb és legbájosabb modorom előhozni.
- Te, nem jössz?
- Ha már elkezdtem, nem hagyok itt félbe munkát - mormogta.
- Ó, hogy az a… - fújtam egyet. Kényszeresen is visszahoztam a seprűt, lapátot és segítettem neki. Még két óra és készen voltunk. Siker. Pont a vihar előtt.
- Kösz - jegyezte meg mikor a szemetem a konténerbe kiöntöttem.
- Azért ha mástól nem, nagyszüleimtől tanultam normális viselkedést. És ha már így állsz hozzá, akkor fejezzük be a munkát - próbáltam nyugodtan reagálni. Láttam még mindig nem jó kedvébe van.
- Próbáld legalább élvezni az itt életet. Hidd el. Lesz egy pár barátod, barátnőd, lehet szerelmed. Legalább addig legyél jó, amíg itt vagyok.
- Nos… oké. Meggyőztél. Nem téged akarlak szívatni és lehet, igazad van.
Nyugtáztam az ötletet.
- Fantasztikus. Akkor levennéd a kezed a kezemről és hagynál végre elmenni? - pislantott ekkor a kezemre. Kissé elvörösödve vettem észre, hogy bizony, a kezem az ő kezén pihen, és nem igazán akartam elengedni.
- Persze rendben - úgy kaptam el, mintha égetetett volna. Ő bólintott és elsétált.
  Nem akartam az esettel foglalkozni, hanem próbáltam jó lenni. Tudjátok rájöttem. Jónak lenni nem is olyan rossz. Dodó megmutatta mi mindenre jó a könyvtár.
  Nem csak tanulás szemszögből, hanem maga a könyvek világát. Persze nagy könyvkedvelő lettem és így a könyvtárossal is hamar lebarátkoztam.   
  Akkor emlékeztek arra a tanárra, aki úgy viselkedett, mint egy kidobó srác? Na, róla kiderült, hogy tesi tanár. Egyben a kertet felügyeli. Testnevelés órán egy alkalommal mikor lesérültem bekötötte a bokám, cserébe meg segítettem a kertet gondolkozni. Kiderült, hogy nagyon jó arc és igazi művész lélek. Nem is annyira szörnyű alak. Vele is lebarátkoztam.
  És persze ott van Félix. Nos, egészen meglepett a távolságtartása és az mennyire is kerül. Dodó, elmesélte nem véletlen, hisz nem egyszer verték már át. És nem lenne jó, ha elmenne innen reménykedve, hogy mire a párja kijön, nem hatvanszor csalta meg és persze hű maradt hozzá. Valahol meg tudtam érteni. Próbáltam mindennap megkönnyíteni a dolgát.
  Végül is. A kollégium nem is olyan rossz így rájöttem az eltelt hónapok alatt. Nem függsz mindentől, csak pár tanártól néhány szabálytól, meg egy pár apró figyelmeztetéstől. Amúgy teljes szíved joga, hogy tovább tanulj és persze az is, hogy önálló légy. Ezeket itt egész jól megtanultam.
  Azt is, hogy remek barátságokra tehetek szert, még Félix is levelet küldött nekem, miután sikeresen befejezte az évzáró évét.
  Furcsa volt, de úgy éreztem mintha még mindig a hűséges kutyusom lenne. Különös barátság alakult ki köztünk, aminek persze örültem. Hisz Dórán kívül, ő volt a második személy, akinek bármit maradéktanul elmondtam.
  A Koleszt így már teljesen mást szemmel nézte. Számítógépet, tanárok és barátok által. Örömmel díjaztam, hogy végül nem kellet írnom Nicolas Cage-nek, hogy küldje a Fegyencjáratát értem és szabadítson ki.
  Mikor végre kifele sétáltam, a bőröndömmel és a tudattal, hogy végre itt a nagybetűs élet és sikerültek az utolsó éves vizsgáim és szigorlataim, teljesen váratlanul ért, hogy ott várt rám Félix, egy autóval. Megjegyezte, hogy lehet elém fog jönni, de nem készültem erre fel teljesen.
- Megmondtam, hogy könnyebb lesz így - mosolygott rám.
- Igen. Köszi, a sok levelet - mosolyogtam vissza rá.
- Semmiség. És most? Merre? Haza? Vagy nagyvárosi élet? Munka?
- Nem tudom. De abban biztos vagyok és megfogadtam, ha sikeresen végzek, akkor meghívlak valamire.
- Rendben. Akkor, elvehetem a táskád? - fura érzésem volt. Ugyan az a jelenet, mint akkor mikor idejöttem. Azzal a különbséggel, hogy mostanra az egyik legjobb barátommá vált. Átadtam, ő meg betette a kocsiba.
  Beültem a kocsiba, majd elhajtott. Tényleg. Sokkal, jobb emlékekkel távoztam, mint ahogy idejöttem, pár évvel ezelőtt. Végül is.
  Köszönetet mondhatok szüleimnek, mert ha tőlem múlt volna, akkor abban a korban biztos vagyok, most máshol lennék. De így, sokk fényképpel, baráttal és szép emlékekkel távozhattam a meseszép Szegedről.
  Nem tudtam, mi következik, hova tartunk és persze mi lesz kettőnkkel. De azt tudtam, köztünk leírhatatlan kötelék köt össze, amit a Kollégiumnak köszönhetek.
 
Nos, akkor hajrá a Nagybetűs életbe! Ha naplót vezetnék, ezt írtam volna az utolsó lapokra.
 
2011.
Javítva: 2015 
 
 

Köszönöm a kinézetet lindadesign-nonstop.hu oldalának.


Minden héten anime/managa hírek , minden nap Anime ajánlók , Mondocon hírek. Itt nem fogsz unatkozni!! :)    *****    KÜLÖNLEGES CSILLAGJÖVÕ AKCIÓ JÚNIUSBAN.TE DÖNTHETED EL MENNYIBE KERÜLJÖN A SZÜLETÉSI HOROSZKÓP! VÁRLAK!RENDELD MEG MOST!    *****    Minimálbér és a garantált bérminimum összege 2019-ben    *****    Lépj be a lovak világába! Nevelj, versenyezz, szórakozz! Virtuális lónevelde, szerepjáték, olvasó sarok!    *****    Részletes születési horoszkóp, ajándék 3 év elõrejelzés, ingyenes konzultáció,tájékoztatás az oldalon! Rendeld meg most!    *****    A Világon egyetlen messengeren nézhetõ filmes oldal! NÉZZ FILMET FACEBOOK MESSENGEREN! Csatlakozz hozzánk!    *****    Outsider - Gay - Creative - Rebel - Tolerant - Furry - Brony - Hipster - Gamer - Otherkin - Geek - Autistic    *****    Ayang - Avagy milyen is a világ az én szememmel    *****    KÉRDÕASZTROLÓGIA OKTATÁS AZT ALAPOKTÓL, SAJÁT TANULÁSI TEMPÓD SZERINT - CSAK ITT!    *****    Konyhatündér blog! Egészséges, gyorsan elkészíthetõ ételek. Recept blog    *****    Konyhatündér    *****    Nokedli lapja **** Családi magazin **** Minden ami érdekelhet 18-89 éves korodig ****    *****    Nokedli-lapja *** °_|_° *** Családi magazin *** --*** Mindenrõl olvashat itt ami érdekes lehet 18-98 évesig!! ******___******    *****    Asztrológiai tanácsadás, részletes elemzésekkel,a legkedvezõbb áron és ingyenes konzultáció,a csillagjövõ oldalon. Katt!    *****    ~~~~ SOS ~ KÉRLEK, KÖVESD BE EZT A PROFILT, DIPLOMAMUNKÁMHOZ SZÜKSÉGES! DOBJ OTT EGY ÜZIT, ÉS VISSZAKÖVETLEK! ~ SOS ~~~~    *****    Rendelj részletes születési horoszkópot,3 éves ajándék elõrejelzéssel. Várlak szeretettel az oldalamon, kattints ide!!!!    *****    3D VIRTUÁLIS VILÁG!REGISZTRÁLJ TÖLSD LE A JÁTÉKOT ÉS ISMERKEDJ VILÁG SZERTE ÚJ EMBEREKKE!CLICKELJ A REGISZTÁLÁSHOZ!!!    *****    Vonatozzunk együtt a gyereknapon! Robogjatok Budapesten vagy Balatonfenyvesen, vagy készítsetek kisvonatot a Mesetárban!    *****    Filmes hírek és kritikák lelõhelye. ÚJ oldal, ami filmekkel és színészekkel foglalkozik. Nézz be most és máskor is!    *****    Az egyetlen magyar forrás a BOSSZÚÁLLÓK univerzumáról | Az egyetlen magyar forrás a BOSSZÚÁLLÓK univerzumáról