Beanne

Üdvözöllek a Birodalmamban.
Oldalamon Saját Írásaimat láthatod.

Lépj be
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Üdvözöllek

Sziasztok, Kedves Idelátogató Olvasók! 

Oldalam legelsőként http://beate-kary.blogspot.hu oldalamon lévő írásaim átirányított linkjeivel fogtok találkozni. 

2017-ben történt egy névváltás Beanne lettem ez azért lett, mert sokan könnyebben tudták megjegyezni ki is vagyok mi is vagyok külföldi oldalakon. 

De az írói nevem megmaradt és továbbra pluszban a Beate Kary névvel leszek elérhető. =) 

Figyelem!

Leginkább a Blog oldalam szeretném reklámozni és sok olvasót gyűjteni magamnak. 

Természetesen lesz olyan írás is, amit itt is meg fogtok találni. Egyelőre inkább Oldalam a fentebb olvasható funkciót fogja betölteni. Köszönöm, ha idelátogatsz és követsz.

 
Affik
Tartalom
 
Bannerek

 
Novellák

Rebeca

2017.03.17. 09:56, Beanne

2006.

Mikor egy különleges cégnél kezdtem el dolgozni még nem sejtettem, hogy hamarosan magamra maradok. Sajnos édesapám akkor is már nagyon beteg volt. De pont azon a bizonyos napon mikor hazaértem nagy boldog arccal az örömöm hamar gyászba borult. Édesapám meghalt. Reméltem, hogy az új munkám segíteni fog a gyász alatt. A sejtésem igaz volt. Bonyolult egy munka volt az enyém. Megvédeni mások tulajdonába lévő arany és gyémánt bányákat az idegen emberektől, akik ki akarták fosztani. Történelmi kincsek felkeresése a Múzeumba eljutatása. A legjobb munkatárs lettem mégis. Hamar beletanultam az új szakmámba. A főnököm is szeretett. És bár tudta nem tehet értem sokat, mégis mindig megpróbált segíteni valahogyan. A főnököm csoportokat toborozott, de nagyon jól tudta, hogy ebbe a helyzetbe nem kell mellém senki. Viszont egyik nap, mintha a semmiből tűnt volna elő. Megkaptam eddigi legnehezebb ügyemet. Ezzel semmi gond sem volt. Szerettem a kihívást. De most nem volt az elég, hogy egy igen gazdag ember bízta, meg a csapatott. Egy társat is kaptam. Mikor beértem Adam-hez a főnökömhöz ő mindent elmondott.

- Jó reggelt Olivér. Gondolom halottad a hírt.

- Igen. Rebeca Milliterre majdnem meghalt.

- Egy félre értés miatt. És a társa nem igazán tett sokat. Úgy döntöttem ez így nem mehet tovább. Ez az egész civódás. Rebeca csak az anyja gyilkosát akarja megtalálni. Azért jött ide. - Alexander megkapja azt, akiről álmodozik.

- Rocko Milliterre, ő az apja? A milliárdos?

- Igen. Ő . A felesége halála óta , a lány nem nyugszik . És ez néha életveszélybe sodorja . A tegnap majdnem elégették mágián. És mindez Alexander rossz magyarázkodása miatt. Idefigyelj, tudom az apád halála a kérésed. Nem akartam melléd adni ezt a lányt. De csak benned bízok. Alexander kezd túl gyanúsan viselkedni. Nagyon örülnék neki, ha oda figyelnél rá. Pont ezért állítottalak rá titeket az új ügyre. Elég nagydologról van szó, és ha Alexander sáros az ügyben, akkor ott kell lenned, és le kell leplezned.

- Rendben.

Adam hamarosan behívatta Alexandert és Rebecát. A lányt még sohasem láttam.

- Hello Adam. Ez a kistyúk majdnem felégette magát. Szánalmas egy nőszemély vagy...

- Először is. Itt senkit sem hívhatsz így! Másodszor Rebeca mást mesélt. Harmadszor, ha egyszer valami miatt történne valami a csaj, többet tud, mint a te tyúkeszű Camillád. És, hogy örüljél ti, lehettek az álom pár. Camilla az új társad. És a másik,  Olivér is itt van. Ha legközelebb nem köszönsz mindenkinek, esküszöm a világ legrosszabb helyére, jutatlak.

- Oh elnézést. Olivér . A jó kisfiú.

- Állítsd le magad! – Mondtam.

- Rebeca Milliterre, ő itt Olivér Pennington. Az új társad. Te és Olivér az egyik falunál lesztek. Az álom csapat pedig a másiknál. Arizona környéke jó kis meleg hely. Az őserdőben van az arany bánya az egyik falu közelébe. Valaki gyilkolja az ottaniakat, mert, rájöttek, hogy az aranybányát valaki meglopja. Tehát ha Alexander nem tudna számolni négyen, dolgoztok az ügyön. És most keresd meg Alexander Camillát és pakoljatok össze.

- Ahogy parancsolja főnök úr.

Erre kiment. Én ránéztem Rebecára. Nem volt apró termetű. 171centi körüli kedves lánynak látszott. Hosszú szőkés haja és smaragd zöld szeme most kivételesen gyönyörűen csillogott, ahogy bámult előre. Ki tudja meddig összezárva lenni egy ilyen lánnyal maga az ajándék. Normális esetbe. De ez nem volt normális. A gondolataim mégis elkalandoztak, hol kezdődne a barátság és hol a kötődés? A lány rám nézett. Hát igazán megmondva nem volt túl boldog. Én mégis úgy éreztem, mindjárt elolvadok. Elvarázsolt a szemeivel. Csak ezek után jött a neheze.

A repülőn egyfolytában veszekedtünk. Mikor az őserdőbe voltunk egyetlen egy térképpel a kezünkbe már más volt a helyzet. De a vita továbbra is fenn volt. Én jobbra akartam elindulni ő meg balra. Elfogott végül a méreg és az, hogy egész nap ezt kell hallgatnom. Hirtelen megfogtam a kezét és mérgesen ráordítottam.

- Idefigyelj! Nagyon kedves vagy és aranyos. De idáig nagyon higgadt és nyugodtan eltűrtelek. De most már meg fog lendülni a kezem!

Az erős szorítás miatt a lány szemébe rögtön megcsillant egy könnycsepp. Lassan elengedtem a kezét. Majd elindultam. Rebeca egy szót sem szólt. Csendben követett. Négy óra gyaloglás után végre megláttam falut. De ez idő alatt teljesen elfejtettem, hogy még nem vagyunk biztonságba. Valaki figyelt és fegyvert szegezett ránk. Rebeca halotta a fegyver kakasának kattanását. És a következő pillanatba már a földön feküdtünk. A magas fűnek köszönhettük, hogy a többi lövést nem tudták pontosan ellőni. A vízhang hangosabban adta vissza a fegyverek dördülését. Hála Rebecának semmi bajunk sem lett. Rebecára néztem ő rémülten feküdt a mellkasomon. Csak most vettem észre, hogy szorosan magamhoz ölelem. Remegett nem, mert rám nézni. Azt hitte dühös, vagyok, pedig egyáltalán nem voltam az. Tudom, hogy véletlen volt az egész. De az is igaz volt, hogy már régóta nem ölelt át lány. Hirtelen engem is kirázott a hideg. A lány lassan fel akart állni de megakadályoztam. Még figyelnek minket, éreztem. És abba a pillanatba, ahogy megmozdult a fű ismét lövések dördültek el. Az egyik golyó pont a fülem, mellet ment el. A golyók nem messze felettünk repültek el, úgyhogy így tudtam , hogy az aki lövöldözik tudja a dolgát. Legalább is vakon célozni azt tud. Egy hang bennem azt súgta ez ma a szerencse napom.  Hisz Rebeca aki mindennek az ellenkezője most megmentett és én is megmentem őt. Nem akartam , de már késő volt . A szívem erősen elkezdett verni. Az illata miatt, az, ahogyan rajtam feküdt. Maga a helyzet miatt. Úgy éreztem bárcsak órák, telnének így el. Először úgy is tűnt, hogy ez a kívánság valóra fog válni. Húsz perc után a lövések elhalkultak. Még vártunk tíz percet. Nem mertem Rebecára nézni. Miután felkeltünk a földről ujjbab meglepetés történt velem. Rebeca sem mert rám nézni. Zavarba volt és minél előbb a táborba akart már lenni. Én is így voltam az egész dologgal így elindultunk. A faluba érve a falufőnök már türelmetlenül várt. Megmutatta a kis nádházikóinkat. Rebecát elég gyorsan el is tűnt. Miután én is lepakoltam egy kicsit elfeküdtem az ágyamon. Fújtam egy mély levegőt és lehunytam a szemem. Nem sokáig tudtam pihenni. Rebeca illata jutott az eszembe. Így elindultam felfedezni a környéket egyedül. Ez sokat segített. Elfelejtette velem a lányt, aki nagyon gyorsan belopta magát a szívembe. Bár tudta , sokat kötözködik és veszekszik valahogy úgy éreztem ez nem az a oldala ami ő maga igazából. Azt valamiért rejtegeti. A térképpel, amit a nagyfőnök adott sokkal egyszerűbb volt felfedezni az erdőt.   Kis idő múlva rátaláltam a másik falura. Már egyből feltűnt, hogy Alexander és Camilla nem volt a környéken. A másik dolog, ami feltűnt a barlang volt. Az arany bánya. Úgy éreztem el kéne nézni a bányába, de ezt már nem egyedül akartam megnézni. Úgy gondoltam ezt Rebecának is látnia kell. Méghozzá a lehető leggyorsabban. Mikor visszamentem Rebeca épp a kisgyerekeket figyelte. Mosolygott.

Jó eső érzésfogott el mikor ezt a látványt láttam. Rájöttem arra, hogy én sohasem tudok máshogy ránézni. Azért mert gazdag. Most nem látszott rajta az, hogy egy gazdag családból származik. Egyszerűnek tűnt és boldognak. Lerajzoltam gyorsan neki a falu közelében lévő meleg vizes forrás a kis patakkal. Reméltem, hogy ezzel ki tudom békíteni. A kezébe nyomtam a rajzott majd elmentem mellette. Kemény három nap alatt egy szót sem váltottunk. - Úgy gondoltam jobb is ez így.

Ám mikor fürdeni indultam a meleg vizes tónál más is volt. Rebeca épp vette fel a hosszú pólóját. A látvány, ami pár másodpercig tartott elfeledett velem minden szabályt, amit három nap alatt felalítottam közénk. Utána felvette a nadrágját utána, vette észre, hogy ott állok. Elmosolyodott. Nem haragudott, nem is kérdezte, mióta állok ott. Mosolygott de távol maradt.

- Jutottál valamire a három nap alatt?

- Igen még az nap amikor a kezedbe nyomtam ennek a helynek a rajzát.

- Miért nem szóltál előbb?

- Úgy gondoltam ez a kis magány jót fog tenni nekünk.

- És. Hol van a bánya?

- Szerinted?

- A másik faluba. Pont ott vannak..

- Igen. Az álom csapat.

- Ők tudták ezt?

- Lehet.

- Ez nagyon nagy szemétség!

- Az pont ezért most megszívatjuk őket. Benne vagy?

- Naná. Kíváncsi vagyok arra Alexék hogyan, nyomoznak.

- Remélem minden, jól megy.

Ekkor rám mosolyogott megjelent az arcán két kis piros folt összeszedte a ruháit majd halkan ennyit mondott.

- Most én megyek is. Látom fürdeni, akarsz.

- Pakolj össze nyugodtan, ráérek.

Ekkor visszasietett a faluba. Egyedül maradtam megint. És már most hiányzott Rebeca. Miután visszamentem Rebeca már egy kistáskával várt. Én is összepakoltam majd elindultunk halkan. A barlang szájához érve viszont hangokat halottunk.

- Nem vagyunk egyedül. – Mondtam.

- Igen én is hallom a hangokat.

Elővettem a fegyverem és előre mentem.

- Van gyufád, itt van egy fáklya.

- Van.

Meggyújtottam a fáklyát és tovább mentünk. Rebeca szorosan mögöttem jött. Halkan elkezdett beszélni de figyelt arra, hogy nem adja tovább a vízhang.

- Miért nem használod a második neved?

- Ez most hogyan jön ide?

- Gondoltam javítok a helyzetünkön.

- Kérlek, maradj csendben.

A lány így is tett. Mikor már majdnem megérkeztünk a hangok tulajdonosához hirtelen valaki fejbe vert hátulról minket. Még mielőtt elájultam volna Alexander nevetett rám. Elvette a cuccaink, amibe háromnapi étel és ital volt. Majd ennyit mondott nekem. Remélte, hogy emlékezni is fogok rá.

- Mielőtt elájulnál, elmondom neked, hogy én vagyok mindenért a felelős. Én öltem meg ennek a kis tyúknak az anyját. És most nem piszkolom be veletek a kezemet majd a sivatag, eldönti ki is, halljon meg előbb. Ezek után elájultam. Mikor magamhoz tértem a sivatag kellős közepén voltunk. Mellettem feküdt Rebeca előttem egy kulacs volt. A nap eddigre már felmelegített. A víz iszonyatosan meleg volt. Rebecát gyengéden felemeltem a földről. Lassan kinyitotta a szemét és rám nézett. Egy kicsit köhögött is.

- Jól vagy? –Kérdeztem.

- Nem, nem vagyok jól. Úgy érzem magam, mintha átment volna rajtam a reggeli vonat.

- Gyere, kellj fel. Elkel indulnunk. Különben itt halunk meg.

- Mindenünket elvették.

- De nem kutattak át a bolondok. Nézd a térkép és a késem. Ezek jól jöhetnek még.

- Akkor jó.

Lassan elindultunk megpróbáltam a lányba lelket önteni.

- Nem a legjobb idő a barátkozásra, de válaszolnék a kérdésedre.

- Melyikre is?

- A második nevem Apámra emlékeztet. Deanley. Fáj, hogy elvesztettem. Korán halt meg.

- Miben halt meg?

- Lelőtték. A mai napig nem oldották meg az ügyet. Miatta kezdtem a cégnél dolgozni.

Alexander sokszor lehordott a hátad mögött. Tudod?

- Ő a szépfiú.  Mindenki szereti. Kivéve a főnököt, aki gyanakszik rá. Alexander ő tett ki minket ide. Ő szervezte meg édesanyád halálát. Legalább téged hagyhatott volna futni. De ez butaság akkor elmondtad volna, hogy ő a bűnös.

- Köszönöm, hogy elmondtad. Ha vissza megyünk teszek arról , hogy ez a idióta nem mosolyogjon sokáig szabad lábon.

- Még csak reggel van. nem tudom, merre megyünk, de sötétedésig ki kell bírnunk.

- Ki fogjuk bírni. Ne félj.

Már kezdett sötétedni mikor Rebeca elájult. Szerencsére a közelbe találtam egy jókora kaktuszt leszedtem a tüskéket róla, felvágtam kiskockákra és egyet a lány szájába tettem. Erre kinyitotta a szemét és elkezdte enni a kaktuszt. A pulcsim összekötöztem, hogy az ujján ne essen ki a kaktusz darab meg a végén, és bele raktam még kis összevágott darabokat. A kaktusz tökéletes volt ételnek is és italnak is egyaránt. Rebeca nagyon fáradt volt. Még mindig halottam magamba, ahogy a lány köszönetet préselt ki magából nem rég. Estére tüzet raktam, hogy a vadállatok távol maradjanak. Én visszamentem a kaktuszfához és vágtam egy jókora darabot. Levágtam az oldalát majd magamba tuszkoltam,. Nagyon éhes voltam. Valahol e –közbe préri farkas vonyítást lehetett hallani. Egyfolytában azon gondolkoztam, amit Alexander mondott. Vajon milyen okból öl meg valaki egy nőt? Azt sem értettem meg, hogy miért rakott ki a sivatagba azt hitte majd annyira fontos az életem, hogy Rebecát megölöm? Rosszul hitte akkor. Rebeca reggel korán ébredt. Én nagyon nyugtalan voltam észrevettem ugyanis, hogy elaludtam. Hamarosan meg is tudtam miért vagyok ennyire nyugtalan. Egy csörgőkígyó feküdt mellettem. Rebeca pedig épp a pulcsiját készült rádobni. Miután ez a művelet sikerült jó messzire elvitte tőlünk. Miután visszaért aggódva megkérdezte nincsen –e bajom. Ránéztem remegve, és nem tudtam szólni.

- Jó reggelt.

- Hát. Jól indult a reggelem. Majdnem megmart egy kígyó. A fenébe!

- Nyugi véletlen volt.

- Már másodszor mentetted meg az életem.

- A társam vagy.

- Rebeca sokkal jövök neked.

- Merre induljunk?

- Délnek. Remélem.

A nap megint könyörtelenül tűzött viszont az, hogy Rebeca már nem veszekedett az megnyugtatott. Sétálás közbe Rebeca egy nagy kaktusz darabot majszolgatott. Elmosolyodtam a jó étvágyán. Arra is figyelmes lettem, hogy még egyszer sem szólt azért, hogy a hosszú haja kócos. Koszos volt és izzadt. A testére pedig rátapadta vörös színű homok. Ha tehettem volna azt kívántam, volna, hogy essen egy kis eső. Legalább ő legyen egy kicsit tiszta. Rájöttem arra , hogy az amitől  mindig is rettegtem , mindig is próbáltam elkerülni megtalált. Nem tudtam miért pont Rebecába bolondultam bele. De úgy éreztem nagyon nehéz lesz így. Délután olyan hétóra lehetet körülbelül mikor egy nagy halom kőhöz értünk. Egyszer csak egy barlangot láttam meg. Úgy gondoltam jó búvóhely. Tüzet gyújtottam és dideregve a tűzhöz bújtam. Egy kicsit hülyén nézhettem ki. Egész nap a hideget kívántam és Rebeca mosolyát. Most, hogy itt volt mind a kettő, inkább a meleget akartam.

- Jó hűs van idebenn. Fázol?

- Nem Rebeca, csak melegszek.

- Gyere közelebb, ha fázol.

- Nem fázok! Jó itt.

- Még mindig gyűlölsz. Ugye?

- Nem dehogy! Csak nem tudom, hol kezdődik a barátság és hol a többi. Be kell látnod. Itt vagyok a sivatag közepén, kitudja, merre van az erdő. Mellettem… Mellettem egy gyönyörű széplány.

- Lassan egy hete vagyunk társak. Egy sivatag kelős közepén. Bármikor meghallhatunk és én is… érzek egy-két dolgot.

- Nehéz lesz. Ugye tudod?

- A reggel óta én is tudom.

- Szerintem Alexandernek nincsen igaza.

- Mivel kapcsolatba?

- Egy kicsit önfejű vagy, egy kis szélvész. De egyáltalán nem vagy buta és a többi, amit rád mondott nem igaz.

- Tudom, hogy néha. Na jó sokszor nehéz eset vagyok. De ez most nagyon jól esett. Ugye tudod?

- Igen. Ne haragudj. Akkor, ha rád hallgatok. Nem lőnek ránk.

- Mindegy már, felejtsük el.

- Rá néztem de egyből el is fordultam.

- Olivér mi a baj?

- Semmi.

- Ma olyan fura vagy.

- Így keltem. Bocs.

Lassan felkelt a földről és odasétált hozzám. Mélyen a szemembe nézett.

- Kérlek, ne nézz így rám!

- Sehogy sem nézzek rád. Csak ide ültem.

- Jó lenne, ha visszaülnél.

Ekkor Rebeca olyan dolgot mondott, amire hirtelen nem tudtam sok mindent mondani.

- Kérlek, ölelj át.

- Rebeca kérlek, kérlek szépen. Hagyj aludni.

Jó. Értem.

Másnap reggel ugyan úgy kezdődött, mint a többi. Rebeca kerülte a tekintetem. Egy szót sem szólt. Csak akkor beszélt, ha kérdeztem. És ez így volt jó.

- Sok kaktusz van még? –Kérdetem.

- Igen. Jól beosztottad.

- Nem eszel? Erősen süt a nap és még el kell érnünk az úthoz ami elkerüli messze a köves rejtekhelyeket. Nem akarom, hogy valami ránk támadjon.

- Egyelőre nem vagyok éhes.

- Látod azt a homokos útnak tűnő hosszú egyenest?

- Igen.

- Arra kell mennünk.

- Menjünk.

- Nem vagy túl bő beszédű kedvedbe. – De már meg is bántam, hogy ezt mondtam. Megállt és rám nézett. Láttam, hogy a sírás határán van.

- Rebeca. Bánt valami?

Sírva fakadt, és kitört belőle minden bánat, ami eddig nyomta a szívét.

- Igen bánt! Piszkos vagyok, fürdeni akarok. Egyedül érzem magam hiába vagy mellettem.

- Tegnap jó lett volna, ha átölelsz. Azt hiszed, nem érzem, azt mi megy végig benned, Nem a barátnőmnek tekintelek. Tudom, hogy mi van benned. Tudom, hogy vágsz egy nő érintésére. De én félek. Nem vagyok bátor. Akkor is megijedtem mikor e kígyót elvettem.

- Gyere ide.

Erre felém futott. Elejtettem a kezembe lévő pulcsis csomagot. Teljesen eláztatta a pólóm a könnyeivel. A pólóm úgy nyelte a könnyeit, mint a sivatag az esőt. Gyengén ringattam, és csitítgattam.

- Ne sírj. Ne sírj, kérlek. Én sajnálom. Nem vagy egyedül. Vigyázok rád.

- Tudom, hogy nem vagyok egyedül.

- Egyébként én sem szeretem a kaktuszt. Olyan íze van, mint a zöldalmának.

- Szeretem a zöldalmát.

Erre elmosolyodtunk.

- Rebeca.

- Tessék.

- Nem tudom, miért nem kedveltelek. Talán, mert sokat veszekedtünk.  De már más a helyzet.  

- És este?

- Nem tudom, sokszor mit tegyek. Ez, ami van, kötözzünk már nem munkatársi. Ugye te is tudod?

- Igen. Tudom. Kedvelsz én is, kedvellek és kezdek beleörülni ebbe. És te hogyan látod ezt az egészet?

- Van egy társam. Kedveljük egymást és…

Mielőtt folytathattam volna mind a ketten kutyamorgásra lettünk figyelmesek.

- Sivatagi farkasok. Fuss Rebeca!

- Nem hagylak itt!

- Feltartom őket!

- Nem!

Erre megfogta a kezem és magával rántott. A hátunk mögött futottak kutyák. Észre sem vettük, de hirtelen az erdőbe rohantunk. Felmásztunk a legelső nagykőhalomra miután tudtunk, hogy nem eshet bajunk, elfeküdtünk a kövön, és nagyokat szuszogtunk. A préri farkasok kisidő múlva megunták a dolgot és elmentek. Lassan lemásztunk. Mikor végre már teljesen sikerült a földre érnünk Rebeca felsikított.

- Te vérzel!

- Egy kis karcolás. A mászás közbe szedtem össze.

- Be kell a sebet kötni! A vér idevonzza a ragadozókat.

Megfogta a késem levágott a pólójából egy darabot majd jó alaposan, bekötözte a sebem.

- Beca. Megint igazad volt.

A lány elhalkult. Majd rám nézett.

- Anya hívott így. Mikor kicsi voltam.

- Ne haragudj. Nem akartalak ezzel megbántani.

- Nem bántottál meg. Nagyon kevesen hívnak így.

- Értem. Na nézzük azt a térképet. Gyere, már tudom is, merre kell menni.

- Szuper. Most egy darabig nem akarok látni sivatagot!

- Én sem. - Nevettem fel.

- Sötétedéskor megállunk tüzet gyújtani?

- Nem. Nem akarom, hogy észrevegyék a füstöt.

- Oké.

Hamar ránk sötétedet. Az eső is elkezdett esni csendesen. Rebeca behunyta az esőt és élvezte. Egy és fél héttel ezelőtt pont ezt a látványt akartam látni. És most olyan csodálattal néztem a lányt, mintha a világ legszebb csodáját láttam volna. Ő rám nézett és átölelt. Gyengéden magamhoz öleltem aztán én is behunytam a szemem. Éreztem Rebeca szívverését. Hirtelen felgyorsult, úgy ahogy az enyém is. Mondani akart valamit, de csak halk suttogás lett belőle. De így is megértettem.

- Valamit elkel mondanom.

- Hallgatlak.

- Nagyon kedvellek.

- Én is kedvellek Rebeca. Nekem is van egy gondom.

- I-i-gén? – Remegett a hangja.

- Szokott gyorsan verni a szíved?

- Mikor átölelsz? Igen.

- A sivatagba töltött napok megváltoztattak mindent.

- Hogyan lehet mégis az, hogy egy férfit ennyire kedvelek? Pedig nem nagyon örültem neki, hogy társat kapok.

- Nem tudom. El kéne mennünk innen és aztán jól kipihenni magunkat. Elfelejteni mindent mai itt történt.

- Miért van az, hogy ha kettőnkről van szó te témát, váltasz?

- Nem tudom.

- Nézz a szemembe!

Rátette a kezét a mellkasomra, erre felsóhajtottam.

- Rebeca én…

- Mond, hogy nem vágysz arra, hogy szeressenek. Tisztán és őszintén. Nem vágysz valakire, akiben megbízhatsz és szeret téged?

- De. Vágyok. De kérlek, ne nyaggass már ezzel!

- Akkor mindegy.

- Rebeca nem mindegy! Tudod, mi van? Szeretlek!

Magamhoz rántottam és megcsókoltam. Jó erősen magamhoz szorítottam. Lassan elindult a kezem a pólója alá. Testének minden egyes részét felfedeztem, amit idáig csak elképzelni képzelhettem. Az ő keze is becsúszott a pólóm alá és mind az amit érzett még mélyebb csókokat váltott elő. Nem engedtem, hogy mélyebbre is elfajuljon a simogatások sokasága. De nem is kellet. Rebacát hamar elnyomta az álom. Megnyugodott. Másnap minden feltűnés nélkül elmentünk a faluból. A falu főnöke hálából egy kis szobrot adott nekünk, ami megvéd a rossz szellemektől. És különösen erősen védi a gyerekeket és a terhes anyákat. Elfogadtuk az ajándékot és a repülő felé eldöntöttük, megtartjuk közösen ezt a kis szobrot.

Két nap múlva megérkeztünk Californiába. Az első utunk a házam volt ahol lefürödtünk, átöltöztünk, és utána ettünk. Majd összebujtunk és egy jó forró tea mellet megbeszéltük a holnapi napot.

- Kíváncsi vagyok mit fog szólni Alexander, ha megtalálják.

- Majd a börtönbe számolgathatja az aranyrögöket. Holnap ott hagyom a melót.

- Nocsak. Talán nem milliomos a barátnőd?

- De. –Mosolyodtam el.

- Ha kell. Természetesen elmegyek dolgozni.

- Nem, nem. Oda fogsz költözni. Nem lesz több gondod.

- Előtte be kéne mutatnod édesapádnak.

- Holnap ott alszunk aztán egész, éjjel beszélgethettek.

- Veled nem beszélgethetek. Mondjuk a zuhany alatt?

- Erre rám nézett és elmosolyodott.

- Hát, ha úgy tudsz beszélgetni. Rendben.

Másnap benn minden elmondtam a főnöknek. Alexandert felkutatni nem volt nehéz két hétbe telt. Ez idő alatt Rebeca elhalmozott szerelemmel. És én nagyon boldog voltam, hogy szeretjük egymást. A bíróságon Alexander és Camilla nem is ismert meg minket. Camilla három évet kapott börtönbe majd további nyolcat kötelező házi őrizetre. Alexanderrel más volt a helyzet. Tizennyolc év börtön. Majd további tízen nyolc házbeli őrizett. Mi ezek után eltűntünk. Rebeca apja elfogadott. Fiaként kezelt. Volt egy –két dolog, amit rám bízott.
Boldogok voltunk és remélem, örökre azok leszünk.

Vége /2006/

 

 
 
 
 

Köszönöm a kinézetet lindadesign-nonstop.hu oldalának.


Duguláselhárítás Debrecen    *****    Visszaszámlálás indul! A popzene 2018-as évét foglaljuk össze. Dalok, albumok, videoklipek.    *****    STAR STABLE ONLINE - R A J O N G Ó I O L D A L - Daisy Doveer - STAR STABLE ONLINE    *****    Aranysárkányok korának 617-edik esztendejében...    *****    If this is the end in fire we should burn together    *****    Keresett karakterek // Szerepjáték // Csatlakozz // Varázslat és Sárkányvér // Aneliath    *****    snowflakes in the wrong place    *****    ♛ ANELIATH ☉ varázslat és sárkányvér    *****    every monster was a (wo)man first    *****    Fedett lovardák,kör karámok, angol lovas bokszok, gép-takarmány tárolók gyártás,szerelését, építését vállaljuk!    *****    Meditációk az okkult életrõl    *****    SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP.SZEREZZ ÖRÖMET SZERETTEIDNEK KARÁCSONYRA,EGY SZEMÉLYISÉG ÉS SORS ANALÍZISSEL!VÁRLAK    *****    MINDIG SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP. Szerezz örömet SZERETTEIDNEK Karácsonyra egy tartalmas elemzéssel!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie. Tegyél egy próbát, én segítek az értelmezésben. Várlak!    *****    Rendelj szeretteidnek, asztrológiai elemzéseket, a 20-25 oldalas születési horoszkóp elõrejelzéssel,nagyon szép ajándék!    *****    Hamarosan, karácsony:rendelj, születési, elõrejelzési, párkapcsolati, fogamzási,hold horoszkópot, biotérképet ajándékba!    *****    szekelyhirdeto    *****    Te mit tennél, hogy a legnagyobb titkod, titok is maradjon?    *****    BLACK FRIDAY AKCIÓ!! Részletek ide kattintva!    *****    READ&SPEAK BLOG-Könyvek,filmek,sorozatok-Read&Speak Blog-rsblog.hu