Beanne

Üdvözöllek a Birodalmamban.
Oldalamon Saját Írásaimat láthatod.

Lépj be
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Üdvözöllek

Sziasztok, Kedves Idelátogató Olvasók! 

Oldalam legelsőként http://beate-kary.blogspot.hu oldalamon lévő írásaim átirányított linkjeivel fogtok találkozni. 

2017-ben történt egy névváltás Beanne lettem ez azért lett, mert sokan könnyebben tudták megjegyezni ki is vagyok mi is vagyok külföldi oldalakon. 

De az írói nevem megmaradt és továbbra pluszban a Beate Kary névvel leszek elérhető. =) 

Figyelem!

Leginkább a Blog oldalam szeretném reklámozni és sok olvasót gyűjteni magamnak. 

Természetesen lesz olyan írás is, amit itt is meg fogtok találni. Egyelőre inkább Oldalam a fentebb olvasható funkciót fogja betölteni. Köszönöm, ha idelátogatsz és követsz.

 
Affik
Tartalom
 
Bannerek

 
Novellák

Kómában

2017.03.17. 10:09, Beanne

2005.

Az életem rövid eltelt ideje alatt rájöttem, hogy a legfontosabb kincs számomra a barátság. Ez a kincs akkor törött, meg amikor barátom elhagyott szó nélkül. Pont akkor történt ez mikor a szüleim meghaltak autóbalesetben. Később miután megműtöttek a barátaim is lassan eltávolodtak tőlem.  Távolságtartóak lettek, mert azt hitték, elkaphatják a betegségem, amiből úgy is kigyógyultam. Rákos voltam, de szerencsére a csomót sikerült teljesen eltüntetniük. Sok évembe került a teljes felépülés. Ez idő alatt egyetlen egy ember állt mellettem, a legjobb barátnőm Romy. Erősen hittünk a csodákban és a hihetetlen dolgokban.
Talán ez adott mindig nekünk reményt. Rájöttünk arra, hogy a fájdalmainkat úgy a legegyszerűbb levezetni, ha írunk. Először csak kicsi, rövid történeteket találtunk ki. Majd minél jobban rájöttünk a rejtélyére annál hosszabb történetet irtunk.
Romy apja, kiadóboltba dolgozott és elintézte, hogy kitalált történeteinket hamarosan könyvbe is kiadják. Elég jó sikere volt. Miután a második könyvünk megjelent már nagyon sokk barátom volt. Ezt már egy kisebb fajta bulival ünnepeltük. Rájöttünk arra, hogy a történetírás olyan, mint a zenészeknek az éneklés és a szövegírás. Hisz benne volt minden érzésünk és érzelmünk, amit valaha éreztünk.
A buszmegálló felé indultam. Utam alatt egy folytában gondolkoztam minden féle dolgon. Volt problémám elég. Hisz a könyv kiadása az egyéb problémák a magánügyemben. Nem volt valami fényes életem és csak arra vágytam, hogy valami történjen. Rosszkedvemet a rontotta tovább, hogy Romy nem rég bejelentette, hogy barátja van. Hát örültem neki, de így a barátságunk, kissé elhalványult. Idáig, olyan volt számomra, mint a húgom, akire mindig támaszkodhattam, de ezen a napon valahogy egyedül éreztem magam és ez bántott a leginkább. Mi lesz, ha teljesen egyedül maradok? Szülők nélkül, barátnő nélkül, úszva a sikerben nem igazán tett boldoggá. Az eső lassan eleredt, ahogy közeledtem célom felé. Minden egyes csepp nehéz súlykén esett rá a vállamra. Nehéznek éreztem, de nem a cseppeket, a szívemet. Csak sóhajtottam és sóhajtottam és azt kívántam, holnap, ha felkelek, legyen egy jobb napom. Megvettem a jegyem, és felszálltam a buszra. A buszon mikor elindultunk egy kicsit elaludtam. A fejemet nekitámasztottam az ablaknak és úgy próbáltam pihenni. Egy éles kanyarra ébredtem fel, a busz hirtelen kanyarodott. Ijedten vettem észre, hogy egy taxi egyenesen belénk rohant. A busz a nagy lökéstől és a hirtelen kanyartól felborult. Már csak arra emlékszem, hogy kiemelnek a romok alól. A többit Romy mesélte el, mi történt az alatt az idő alatt, amíg én nem voltam magamnál. Romy rohant be hozzám miután halotta, hogy balesetet szenvedtem. Eltörött a bal kezem és kómában feküdtem.  De csak az első nap voltam lélegeztetőn. Onnantól kezdve aludtam és tudták, hogy addig nem tehetnek értem sokat, amíg az állapotom nem romlik. Anyám persze harcolt azért, hogy engedjenek el békében, de ezt addig nem teljesíthették, amíg nem voltam veszélyben. Amíg kómában voltam különös dolog történt velem. A lelkem egy másik világban volt. Vagy nem is tudom. Akkor legalább is nekem így tűnt. Vízcsobogást halottam, patakot, ami nem messze volt tőlem. Tiszta levegő simogatta az arcomat és madárcsicsergés volt a fejem felett. Emberek álltak körül majd hirtelen egy lány segített fel a földről. Annának hívták.
- Szia. –Köszönt rám.
- Szia. Hol vagyok?
- Arizonától negyven kilométerre.
- Negyven kilométere? Az hogyan lehet, de hát… láttam magam a busz roncs alatt. –Csuklott el a hangom.
- Hát nem tudom, kislány. Mi arra figyeltünk fel, hogy itt fekszel a folyó mellett vizesen és fáradtan. Nem emlékszel semmire?
- Annyira, hogy nagyon fáradt vagyok és, hogy nagyon sok gondom volt és elaludtam aztán a busz roncsra.
- Lehet, hogy a busz a folyóba landolt és akkor lehetséges azért kerültél ide. De lassan mennünk kell a többiek a gátnál, dolgoznak mi éppen csak erre felé sétáltunk.
- Ti figyeltek arra az új gátra ugye? Amiről a tévé beszélt.
- Igen, de még nem sikerült befejezni.
- De be kell fejezzni nem?
- Igen. Nyertünk egy pályázatott ezek után, kaptunk pénzt, hogy elkészíthessük a gátat. Többé nem lesz éhezés. De mégis ha már beszélgetünk mi a neved?
- Nina. A nevem Nina. 
- Nina gyere, bemutatlak a vezetőnknek.
Miközben sétáltunk úgy éreztem ismerős mind ez. A helyek, az emberek az illatok, a táj is.
Mikor odaértünk megláttam őt. Zöldes barna szem, fekete haj. Komoly és erős megjelenés. De senki felé sem volt kedves. Anna megállt és megszólította őt.
- Sam ő az a lány, akit észrevettél a folyó mellett. Elájult, de már jól van. 
- Jó ott van Rick háza. Ott megpihenhet.
- Ennyi?
- Kerüljön el. Különben megismerheti az arcán a kezem nyomát.
Ezek után úgy elsétált mellettem, hogy fellökött. Romy felsegített a földről. Leporolta a ruhám és közbe ezt mondta.
- Ne haragudj. Sajnos az óta ilyen amióta elhagyta őt a barátnője.
- Attól még nem lesz ilyen az ember. Valami van, érzem.
Erre a lány megszorította a kezem és bekísért a házba. A házba leültünk a kanapéra. Ezek után Romy elmesélt mindent reszkető hangon.
- Nem beszélhetünk róla. De te annyira aranyos vagy és jóságos. Úgy érzem te benned, megbízhatok. Ezért elmondom. Samet miután elhagyta a barátnője összetűzésbe került egy emberrel. Mind ezt, nem ő kezdte. Majd két nappal később rá is találtak a barátnőjére. Megölték. Azóta senkivel sem beszélt. Rickkel gyerekkori barátok. A gyilkosság előtt nem nagyon találkoztak, köszönhető Sam barátnőjének. A gyilkosság után újból jó barátok lettek. Ricktől tudok mind ezt. Azóta ilyen Sam. Azt hiszem… Azt hiszem attól fél, ha megint közelebb kerül hozzá egy lány, meghal. Nem akar megint magára maradni és ez érthető.
- Akkor a legjobb az, ha távol maradok tőle.
- Igen ez a legjobb. Szóval te honnan is jössz?
- Nem, nem emlékszem rá.
- Nincs semmi baj. Majd később. Van barátod?
- Nincs.
- Ne haragudj.
- Nem haragszom, de miért mondod ezt?
- A szem a lélek tükre. És a kérdésemre a szemed hamar megváltozott. Szomorú lett. Annyira elhagyatott vagy. Annyira magányos. De ne félj, rám és Rickre számíthatsz. De most pihenj, jót fog tenni.
Az éjjel borzasztó álmom volt. Azt álmodtam, hogy egy kisgyerek bele esik egy víztározóba és Sam a vezető, nem kér senkitől sem segítséget és megfullad. Iszonyatos volt, utálom a haláleseteket még akkor is, ha olyannal történik, aki olyan, mint Sam.
De a reggel hamar eltüntette belőlem a rossz álmomat. Ám mikor kimentem Romy-nak segíteni a rémálmom folytatódott Sam személyében. Egyfolytában dirigált. Az első két nap sikerül úgy elkerülni őt, hogy ne legyen baj. Ám a harmadik napon összetűzésünk volt. A hidat malterral erősítettük. Nem volt annyira nehéz, hisz barkácsolni csak – csak tudok. Hisz három fiú között nőttem fel. Szóval véletlenül leeset az egyik tartórúd. Nem elég az, hogy esésközben felhorzsolta csúnyán a kezemet. Sam odajött és elkezdett magyarázni. Most először nézett a szemembe.
- Nézd, meg mit ettél!
- Jaj, Sam hagyd már.
- Romy maradj csendben! Nem érdekel ki a barátod érted!
- Hát senki sem szól vissza neki? –Kérdeztem.
Lemásztam és elé álltam.
- Unom azt, hogy dirigálsz. Unom azt, ahogyan fenyegetsz. Elegem van!
De erre meglendült a keze és nagyot lökött. A földre érkezve rám nézett. Dühös volt és még ütött volna szóval, de valami megállította. A szemembe nézett a pillantása egy kicsit rémült volt. Megjelent szemeiben a sajnálat. De amint megjelent, el is tűnt helyette maradt a kínzó fájdalom.
- Romy Ajánlom, emlékezz, titeket miben segítelek. Mert ha nagyon kell egyedül is, megoldhatjátok.
- Sam, Romy megértet mindent és most enged hadd, segítsem fel Ninát.
- Nem! Dolgozzatok tovább a víz nem lesz ennyire könyörületes. Nem értitek! Dolgozzatok.
Erre elment. Innentől kezdve félelemmel telt el minden napom. Ha csak megláttam rémülten elfordultam. Romy egyik nap elhívott magával. A lányok beszélgettek, amíg a fiúk fociztak, vagy gördeszkáztak. Én a graffitiket tanulmányoztam. Romy segítségével, végre egy kicsit kikapcsolódhattam. De sajnos ez sem tartott sokáig. Mikor megláttam Samet és Ricket elfogott a félelem. Elmentem onnan. Nem is figyeltem, hogy merre megyek. Egyszer csak egy öreg fűzfa alatt álltam. A fűz alatt egy pad volt lerakva látni lehetett, hogy nem rég festették le. A földre ültem a lemenő napot figyeltem.
Úgy éreztem végre egy olyan helyen, vagyok, ahol nyugalom van és béke. Az egész lelkemet átölelte a természet nyugalmas tájképe. Nyugodt voltam mégis úgy éreztem valaki, figyel. Nem törődtem vele. Az arcom még mindig fáj, ha megérintem. A kezem a fertőtlenítés ellenére még mindig gennyes volt és iszonyatosan fájt.
A sebet megnézve láttam még gondjaim, lesznek vele, hisz volt benne szálka is, amit egyelőre nem tudtam kivenni, hisz túlságosan fájt. Ahogy teltek a napok egyre jobban megismertem Romy-t. Egy esős napon mikor végre már majdnem befejeztük a gátat az eső miatt elég sokat, szenvedtünk vele. Sam szigorúsága nem változott de az eső miatt most mégis jó volt a lányokhoz. Lassan sorra küldte be őket. Hisz annyira zuhogott az eső, hogy még a mellettem állót sem láttam. Mindenki nagyon sáros volt. Ezúttal Samet most el kellet viselnem. Már Romy-t is beküldte. Én voltam egyedül ott a lányokból.
Fáradt voltam és vizes. Már a sírás határán voltam. A lábam meg – megcsúszott a sár miatt. Egyszer csak megjelent Sam mellettem.
- Megfogta a kezem és csupán ennyit mondott: Menj be.
- Ne nyúlj hozzám! –Mondtam dühösen.
- Nina, kérlek, menj be.
Először halottam a hangjában gyengédséget. Pont ezért nem is vitáztam vele többet, rámosolyogtam és beindultam ez volt a legkevesebb, amit adni tudtam neki. A házba érve lezuhanyoztam majd a kanapén el is aludtam. Reggel mikor felébredtem a szemem könnyes volt. Három napig nem mentem ki. Romy-nak azt mondtam, meg vagyok fázva. Az ablakból figyeltem Samet. A harmadik éjjel mikor a fűzfánál ültem megint lépéseket halottam. Mikor a pad mellet megállt az illető már tudtam ki az. Nem néztem rá, de éreztem, hogy figyel. Felálltam és szemeim ekkor találkoztak másodszor úgy Sam szemeivel, hogy nem kényszeríttet, hanem csak rá néztem. A fiú nem szólt semmit. Lassan elsétáltam a házhoz. Másnap a fiúk malterral majd, miután megszáradt betonnal öntötték le a gátat. Ezek után a fiúk olyan dél körül megpihentek. Én még azelőtt elsétáltam onnan mielőtt Sam és a fiúk odaértek volna.
Egy fa mögül néztem, ahogyan a fiúk póló nélkül vizet kértek majd megkergették a lányokat. Sam csak állt és mosolygott. Most először láttam mosolyogni. De láttam valami bántja őt. Egyszer csak arra felé nézett amerre eltűntem. Észrevett és elindult felém, de nem vártam meg elsiettem onnan, mert a félelem végig futott rajtam. A fűzfához sétáltam. Leültem a padra és néztem a tájat.
Most nem hiányzott senki. De mégis, valaki ott volt a közelbe. De nem jött közelebb, de éreztem, figyel. Sam a földön ült, nem messze tőlem. Ő is nézte a tájat és a mozgást, ami a távolba zajlott. Mikor meglátta a sebem a bal oldalához nyúlt és elővett egy elsősegély ládát, ami a földön pihent és így nem láttam. Odasétált hozzám megfogta a kezem és megnézte a sebet. Lerakta mellém a ládát, majd kinyitotta. Először egy alkoholos sebtisztítóval jól kimosta a sebem. Majd ezek után sebhintőporral leszórta utána jó alaposan bekötözte. Ezek után nézett csak rám.
- Próbáld meg tisztán tartani. Szappannal jól mosd ki, utána ugyan így lásd el! Tessék, itt van.
Odaadta az elsősegélyládát.
- Miért ápolsz? Először teszel azért, hogy megutáljalak és most? Most az óta minden egyes lépésemet figyeled. Most kerüljelek, vagy féljek, vagy mi legyen?
Rám nézett és mintha egy reménysugarat láttam volna meg a szemeiben.
- Te, ne gyere hozzám. Én fogok hozzád menni. Ha kerüllek, te is kerülj. De ígérem. Soha, soha többé nem ütlek meg. Azt nem ígérem, hogy nem fogok ordibálni. De ezeket, ha betartod nem lesz több gond közöttünk.
- Kinek mondtad még ezeket el?
- Senkinek. Te vagy az első. És remélem a döntésemet, nem fogom megbánni.
- Nem fogod.
- De most már mennem kell.
Miután magamra hagyott egy pár pillanatig nem igazán sikerült felfogni a dolgokat. De a kezem legalább nem fájt tehát az biztos ártani nem ártott . Estefelé mikor levettem a kötést , hogy tisztát tegyek meglepődtem. A seb sokkal többet gyógyult amióta megsérültem egy kicsit se javult. De most, elkezdett gyógyulni. Hűha, ez a fiú ért a gyógyításhoz. – Gondoltam magamba. Vagy csak arany keze van? Mindegy volt. Örültem annak, hogy nem sokára elmúlik. De akármi is volt, tudtam egyszer történnie, kell valaminek.
Egyszer vissza kell térnem, oda ahonnan jöttem. Lassan az ágyhoz sétáltam és lefeküdtem aludni.  Este tízkor Romy kopogott be. Álmosan kinyitottam az ajtót és fáradttan ránéztem.
- Romy. Baj van?
- Nem. Ugye nem felejtetted el, hogy két nap múlva bulit rendezünk.
- Mi? Milyen bulit?
- Tehát elfelejtetted. Minden évben megrendezzük. Azért, hogy egy kicsit szórakozhassunk, ha már máskor nincs időnk rá. Néha történnek fura dolgok. Úgyhogy ha kész vagyunk mindennel, jól zárj be.
- Értem. Részegedjünk, amíg lehet?
- Ja, és a legújabb. Most először Sam is bulizik. Idáig mindig bezárkózott.  Szerintem, be akar fűzni valakit.
- Hát majd ő úgy is eldönti kit fűz be estére. Én hót józan leszek.
- Az, jó lesz.
Elköszöntem tőle, majd bezártam az ajtót. Reggel mikor kimentem és segítettem, észre sem vettem milyen hamar elment egy nap. Sam végig került. Egyetlen egy szót sem váltottunk. Nem is volt ez baj. Így legalább nem ringattam magam olyan dolgokba, amik lehetetlennek tűntek. Második nap az ételek és italokat ellenőriztük Mindent összepakoltunk. Délután négyfelé végeztünk is.
Ekkor történt valami. A kis gyerekek a víztározó körül játszottak, ami egy nagy medencében volt. Leginkább arra volt jó, hogy az ivóvíz benne volt.
Egy csomó ember megmondta a gyerekeknek, hogy ne kerüljenek túl közel a víztározóhoz, de az egyik fiú, hirtelen belökött egy kislányt a vízbe és az azonnal eltűnt. Hirtelen kiáltozás lett és sikítozás. Nem mindenki tudott úszni, és aki úszni is tudott azonnal bevetette magát a vízbe. Amióta ott vagyok, először láttam azt, hogy Sam minden szó nélkül odarohant és beugrott a vízbe. Eltűnt. Vagy percek teltek el. Már én is ott vártam rá, hogy majd feltűnik de, hirtelen csak a kislány tűnt fel valaki társaságában, aki azt mondta Sam keze beszorult a keze valahova és senki, sem tud lejjebb úszni hozzá.
Ekkor eldobtam minden tiltást, amit idáig elém állított és beugrottam a vízbe. Ahogy lejjebb jutottam egyszer csak megláttam végre Sam-et, hogy még mindig küzd azért, hogy mentse magát. Az órája volt beszorulva. Megfogtam, és hozzá másztam. Elkezdtem bíbelődni az órával. Ő egyfolytában próbált felküldeni a biztonságos helyre de, aztán hirtelen lepattant az óra szíja és kihúzta a kezét. Az órát elraktam a zsebembe, majd belém kapaszkodva visszaindultunk a felszínre. Éreztem, hogy már nem bírja sokáig, levegő is már kevés volt és a keze nagyon csúnyán sérült. Végig rám nézett és szorosan ölelt magához. Mikor végre felértünk a felszínre kihúzták hirtelen vagy öt percig köhögött. Aztán én is, megjelentem engem is kihúztak.
- Távolabb. Távolabb!  – Ordítottam.
Az emberek távolodtak, inkább a gyerekekkel foglalkoztak mind a főnökkel, akinek jelenpillanatban több levegőre volt szüksége, mint segítő kézre. Romy és Rick ott maradtak egy kicsit.
- Nem kell segíteni?
- Nem Rick csak kérlek, menjetek innen.
- Jó rendben.
Végre ketten maradtunk. Sam-re néztem ő a földön feküdt és remegve rám nézett.
- Mi a fene történt veled? Meg is halhattál volna!
- De te is. – Mondtam idegesen.
- Én, nem számítok. Nem vagyok fontos! –Mondta dühösen.
- De lehet valakinek az, vagy és csak arra vár, hogy kinyiss egy kis ablakot. –Néztem rá. Erre felült és valami grimaszféle arcot vágva, akadozva megkérdezte.
- Arra gondolsz, hogy… valakit közel engedjek?
- Túl kéne lépned ennyi.
- Túl kéne lépnem, és melyik lenne az - az idióta nő, aki képes lenne mellettem maradni? – Kérdezte de, már sejtette, mit fogok válaszolni, mert egy gyenge mosoly jelent meg az arcán.
- Ha van valaki olyan, hogy utánad, ugrik a mély vízbe és megment lesz olyan idióta is, aki lefekszik veled.
- De nekem nem más kell. Te kellesz. –Nyögte ki. Erre kikerekedett a szemem.
- De miért? Én csak egy lyukas agyú nő vagyok, aki mindig az utadban van és felmérgesít téged.
- Ez nem igaz! Az, akinek van annyi bátorsága, hogy a tiltásom ellenére utánam, jöjjön és megmentsen az, vagy nagyon bátor vagy nagyon sokat jelentek neki. Szerintem nálad mind a kettő megtalálható!
- Sam én… kedvellek. - csuklott el a hangom erre a szemeiben, ahogy tekintetét felemelte rám hirtelen egy tűz jelent meg. Tudtam, hogy ez a bizonyos tűz már régóta kialudt és már régóta ara vár, hogy valaki felélessze, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy pont én leszek az a személy.
- Nina… - mondta bűnbánó hanggal a nevem.
- Tessék? – Kérdeztem nyugodtan.
- Idáig attól rettegtem, hogy az a nő, aki mellém, kerül, meghal azonnal. Ne kérdezd, miért ez ilyenféle férfi butaságom egyike. De most minden úgy megváltozott, érzem.
- Gyere el a buliba. Érezzük jól magunkat. Egyszer az életben kapcsolódj te is ki. Mindegy hogyan teszed ezt vagy kiivel.
- Azt hiszem el, jövök.
Erre felsegítettem őt a földről. Vizes volt és a keze még vérzett. Elindultunk és nálam, a házban elláttam a csuklóját. Miután kész voltam a kötözéssel már félig megszáradtunk. Ő rám nézett a mélyfekete szemeivel és egy halk köszönetet mormolt majd munkára indult, én meg átöltözni. Az este még a fűzfához sétáltam. Elgondolkoztam arról mi minden történt aznap. Fújtam egyet, majd felkészítetem magam lelkileg a holnapi napra. Utána elmentem aludni. Eldöntöttem, hogy holnap én leszek a józanság maga. Bármi is lesz, én nem iszok. Éjjel elmentem fürödni olvastam Egy keveset is és közben el is nyomot hamar az álom. A reggel volt, aki korán kezdte az ivást. Én magam annyira jól éreztem, hogy észre sem vettem a negyedik pohár valamilyen kevertért megyek. Annyit tudtam, hogy kókusz és ananász beütésű tehát rossz nem lehet. És szerencsémre nem is ütött ki hamar. Délután négyfelé már elég mosolygós volt a hangulatom. Hát igen. Sok kicsi sokra megy, még kis mértékben is. Sam-en akadt meg a szemem. Mindegyik lány vele flörtölt. Többségüknek volt is barátja, úgyhogy süket füleket döngettek. Másik fele a lányoknak még nem volt annyira részeg, hogy a morcos és kötekedő Sam-mel kikezdjen.
Néha közben le kellet ülnöm, mert egy kicsit úgy éreztem, szédülök. Hát nem szoktam ennyit inni tény, ami tény összesen kétszer voltam nagy buliba, de egyiken se rúgtam be ennyire. Este kilencfelé már jobb volt. Mivel, amíg szédültem ásványvizet ittam, és közbe ettem egy keveset. Így nem mentem a rókázók klubjába. Annyira el voltam varázsolva az italtól, hogy úgy éreztem bőven elég volt a mai napból. Mikor elindultam váratlanul megbotlottam. A semmiből tűnt elő Sam.
Na, ő volt az, akire egyáltalán nem számítottam. Megfogta a kezem, rám nézett majd elindultunk. Összevissza beszélgettünk és nevetgéltünk. Fogalmam sincs, hogyan kerültem Sam házába. Arra sem emlékszem mikor zárta be a házat. Valahogyan összeölelkeztünk.  Nem volt köztünk beszélgetés. Valahogy az ital hatása teljesen elvette minden olyan erőmet, ami eddig azt mondta „maradj távol „.Hirtelen megszűnt minden. Sam szobája, félelmei. Csak ő volt és én. Nem volt, helye elutasításnak vagy beszédnek. Minden szó nélkül történt. Vadul megcsókolt, majd lágyan. Idegesen elkezdett vetkőztetni.
Sietett úgy éreztem. Miután levetkőztünk és előtte álltam mind ez, eltűnt. Ismét megcsókolt. Nyugodt volt és nem rohant sehova. Majd megint megcsókolt, de semmi idegesség nem volt látható rajta. Gyengéden megsimogatta a hátam. Érezte a bőröm lágy érintését egyszerűen nem tudott betelni ezzel az új érzéssel még így se, hogy alig volt magánál. Gyengének és magatehetetlennek érezte most magát. Idáig, ha volt valami mindig mindenből kivágta magát. Most ez nem volt. Most csak ő maga volt és én.
Egymásra voltunk utalva, mint akkor is mikor a gátat erősítettük az esőbe, de most figyeltünk egymásra nem tettünk semmi olyat, amit a másik nem akart. Az, este hátralévő része teljesen kiesett.
Reggel arra ébredtem, hogy eszeveszettül fáj a fejem. Egy kicsit még néha szédültem is. Rájöttem milyen is a másnaposság. Mikor az ablak felé néztem, láttam, hogy Sam ott áll. Rövidnadrágban, kifelé bámult az ablakon. Ekkor jöttem rá mi is történt az éjjel. Sam arca egy kicsit gondterhelt volt. Valamiért úgy éreztem, bántotta az, ami kettőnk között történt az éjjel.
- Sam baj van? –Kérdeztem.
- Nincs.
Elindult az ágyhoz majd leült rá, rám nézett és nyugodta arccal halkan tovább beszélt.
- Hoztam tejet. Ez majd rendbe rakja a másnaposságodat. – Próbálta valami mosoly félét erőltetni, de láttam a félelmet a szemében.
- Sam. Én…
- Nina. Mielőtt rákérdeznél vagy bármit is, mondanál én nem bántam meg a tegnap estét.
- Újból megtenném. Újból és veled.
- És a szabályaid? A félelmed? –Lepődtem meg.
- Az a férfi meghalt. Érted élek. Érted élek, mert szeretlek. Nem tudom, honnan jöttél, vagy meddig maradsz. Egyáltalán találkozunk –e még vagy örökre velem maradsz. De tudom veled egy, vagyok. Teljes lett az életem. Veled és senki mással. Bárhova mész én veled megyek.
- Nem akarlak magamhoz láncolni.
- Nem is kell. Egy kicsit bánt a tegnap éjjel. Az, hogy nem voltam romantikus.
- De legalább tudom, azóta mit érzel irántam. Az a férfi, akivel tegnap voltam ő nem kérdezz, nem aggódik feleslegesen. Egyszerűen szenvedélyesen szeret, és ezért vagyok vele. Mert szeret. Így szeret és nem máshogy.
- Bármikor, bármi baj van. Én itt leszek melletted. Nina ezt jól jegyezd meg!
Ekkor megcsókolt. Boldog voltam az elkövetkező három hétben. Sam a napjaimat bearanyozta teljesen.
Egy nap vasárnap mikor sétálni indultunk egy szúró fájdalmat éreztem. Hirtelen összeestem, és nagyon rosszul éreztem magam. Valaki rám lőtt. Samre néztem elsírtam magam, és csak ennyit, mondtam: Szent Jakab kórház, 862-es szoba . Ott megtalálod azt, amit régóta keresel .
Mikor kinyitottam a szemem a szörnyű valósággal szembesültem. Be voltam kötve egy infúzióra. Testemet majdnem mindenhol bekötözték gézzel. Szobámban a redőny félig le volt húzva és a nap gyengéden sütött az arcomra. Kínzó Fájdalom árasztott el a lelkem, amitől sírhatnékom támad de, mikor megláttam Romy mosolygó arcát, tudtam, visszatértem.
- Héj. Nagylány. Csipkerózsika kispályás melletted.
Akaratlanul is elmosolyodtam. Tudtam valami nagy baj volt Romy nem szokott csak úgy viccelődni.
- Nagyon vicces Romy. Meddig voltam kómában?
- Három hét, két nap.
- Nagyon fáj a mellkasom.
- Ne mozogj! Nina légy erős, amit most elmondok nem lesz könnyű feldolgoznod. Tudom, hogy édesanyád az egyedüli élő rokonod, de most sajnos róla van szó.
- Mit csinált már megint?
- Először egy párnával próbált megfojtani, mert agyilag nem fogta fel az állapotod. Én itt voltam így szerencsére még meg tudtam akadályozni. Majd rám lőtt és rád.
- Micsoda?
Erre elsírtam magam.
- Apád régi fegyverével támad ránk. Miután meglőtt visszatértél a kómából de, a lövés miatt élet és halál között voltál.
- Mennyire súlyos a sebem?
- Most már csak egy kis lyuk látható a mellkasodon. Anyádat becsukták és ott is lesz addig, amíg tárgyalásra nem kerül az ügye. De úgy nézz ki, hogy valamilyen szanatóriumba dugják, mert az állapota válságos.
- Anyám nem hülye. Csak…
- Csak beleroppant apád halálába.
- Rendőr volt az volt a dolga, hogy az embereken segítsen.
Hirtelene kopogást lehetett hallani.
- El is felejtettem. Nina egy titkos hódolód eljött meglátogatni.
- Aludni szeretnék. –Mondtam nyűgösen.
- Ha ő nincs, mind a ketten meghalunk. Ő állította le anyádat.
- De… Ki az? – Kérdeztem egy kicsit izgatott hanggal.
- Majd inkább ő elmesél mindent, most megyek. Azt hiszem lesz mit megbeszélnetek. Mikor Romy kinyitotta az ajtót kiment, Sam sétált be. Azt hittem álmodom. Még akkor sem igazán fogtam fel mikor leült az ágyamra és rámosolygott. Magamba azt gondoltam ez egy nagyon rossz tréfa, ha annak indul, de nem volt az. Az ágyam melletti székre lerakta a piros rózsát a kezéből. Ekkor vettem észre, hogy lassan már egy szép nagy rózsacsokor fog alakulni a széken a fiú régóta látogathatott.
- Nos, Nina Clementina Wallerius megtaláltalak. Szent Jakab kórház. 862 –es szoba. És ahogy halottam könyvet írsz. Nem is mesélted egyszer sem.
- Soha nem kérdezted. –Nyögtem ki magamból, de még mindig nem hittem el.
- Halottam anyukádról, szerencsére épp jókor érkeztem. Már senkid sincs.
- De… Te itt vagy nekem. –Mondtam.
- Én itt. És velem élnél?
- Igen.
- Csak, hogy akkor tud, és ne félj, van rendes teljes nevem és jól kereső munkám meg egy szép házam. Már csak a szerelem hiányzik és az a, álmodozó lány, akit megismertem.
Elmosolyodtam. Ő pedig felém hajolt és megpuszilt.  
- Veled maradok de, mielőtt minden Happy lenne egyébként ki lőtt rám. Tudod, hogy gondolom.
- Tudom.  – Mondta határozott arccal.
- Lisa volt az. Féltékeny volt, mert már régóta el akart szédíteni.
Ezek után megölelt és nem engedte, hogy a félelem eluralkodjon rajtam. Tényleg minden szép és jó volt ezek után. Lassan jobb lett az állapotom. De sajnos volt valami, amit nem lehetett megmenteni. Anyám megölte magát még a tárgyalás előtt a saját cellájába felakasztotta magát. Maga után akkora adósságot hagyott, hogy a régi házunkból annyi maradt csak amennyit egy dobozba be tudta rakni. Három könyv és egy kis szobor. Sam ezek után nagyobb kinccsel áldott meg. Vele laktam. Új ruhákat kaptam, szépen berendezte a szobánkat és ügyelt mindenre, hogy úgy legyen berendezve, ahogyan nekem tetszik. Amíg fel nem épültem teljesen azon volt mindig, hogy rendesen egyek sokat aludjak és pihenjek. Sokat sétáltunk és még többet beszélgettünk. Teljesen más ember lett belőle. Így az ő segítségével megtanultam egy fontos leckét, amit csak az életben meglehet tanulni.
 
 
„ Ne félj előre, amíg nem kérdeztél. De ha utána is, semmibe vesznek bármennyire is, fáj, vagy kínos túl kell lépned, és el kell felejtened. Tudj te is átnézni másokon úgy, ahogyan ők teszik veled. És néha legyen neked is rövid távú memóriád, mert akkor az emlékektől hamarabb, meg tudsz szabadulni. És így semmi sem marad kínosnak, amikor egy kellemes éjszakán visszaemlékszel a szép napokra. „
 
 
 
Vége
 
 /2005/


 
 

 

 

Köszönöm a kinézetet lindadesign-nonstop.hu oldalának.


Duguláselhárítás Debrecen    *****    Visszaszámlálás indul! A popzene 2018-as évét foglaljuk össze. Dalok, albumok, videoklipek.    *****    STAR STABLE ONLINE - R A J O N G Ó I O L D A L - Daisy Doveer - STAR STABLE ONLINE    *****    Aranysárkányok korának 617-edik esztendejében...    *****    If this is the end in fire we should burn together    *****    Keresett karakterek // Szerepjáték // Csatlakozz // Varázslat és Sárkányvér // Aneliath    *****    snowflakes in the wrong place    *****    ♛ ANELIATH ☉ varázslat és sárkányvér    *****    every monster was a (wo)man first    *****    Fedett lovardák,kör karámok, angol lovas bokszok, gép-takarmány tárolók gyártás,szerelését, építését vállaljuk!    *****    Meditációk az okkult életrõl    *****    SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP.SZEREZZ ÖRÖMET SZERETTEIDNEK KARÁCSONYRA,EGY SZEMÉLYISÉG ÉS SORS ANALÍZISSEL!VÁRLAK    *****    MINDIG SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP. Szerezz örömet SZERETTEIDNEK Karácsonyra egy tartalmas elemzéssel!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie. Tegyél egy próbát, én segítek az értelmezésben. Várlak!    *****    Rendelj szeretteidnek, asztrológiai elemzéseket, a 20-25 oldalas születési horoszkóp elõrejelzéssel,nagyon szép ajándék!    *****    Hamarosan, karácsony:rendelj, születési, elõrejelzési, párkapcsolati, fogamzási,hold horoszkópot, biotérképet ajándékba!    *****    szekelyhirdeto    *****    Te mit tennél, hogy a legnagyobb titkod, titok is maradjon?    *****    BLACK FRIDAY AKCIÓ!! Részletek ide kattintva!    *****    READ&SPEAK BLOG-Könyvek,filmek,sorozatok-Read&Speak Blog-rsblog.hu