Beanne

Üdvözöllek a Birodalmamban.
Oldalamon Saját Írásaimat láthatod.

Lépj be
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Üdvözöllek

Sziasztok, Kedves Idelátogató Olvasók! 

Oldalam legelsőként http://beate-kary.blogspot.hu oldalamon lévő írásaim átirányított linkjeivel fogtok találkozni. 

2017-ben történt egy névváltás Beanne lettem ez azért lett, mert sokan könnyebben tudták megjegyezni ki is vagyok mi is vagyok külföldi oldalakon. 

De az írói nevem megmaradt és továbbra pluszban a Beate Kary névvel leszek elérhető. =) 

Figyelem!

Leginkább a Blog oldalam szeretném reklámozni és sok olvasót gyűjteni magamnak. 

Természetesen lesz olyan írás is, amit itt is meg fogtok találni. Egyelőre inkább Oldalam a fentebb olvasható funkciót fogja betölteni. Köszönöm, ha idelátogatsz és követsz.

 
Alkotásaim

~Novellák

- Kisregények
~Regények

- Fanfictionok

 
 
Cset
 
Sura és Sámán Szerelme

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Leroy király bűnös tette után Astreya gyönyörű világa három városra osztódik. Shino, Chujo, Jonary. Itt élnek az emberek, a Háború által megkeseredve, kasztokba sorolva.

Közel ötszáz év után egy nap egy titokzatos lány születik egy Shámán családba. Kiben valamiért nagytetteket látnak. Ám a szülők, nem így látják és a legtehetősebb férfinak akarják feleségül adni. Mikor ezt Viveka megtudja megpróbál elszökni de elfogják. Ekkor Licitálásba bocsájtják ahol szülei állttal kiszemelt udvarló helyet egy titokzatos, fekete köpenyes utazó veszi meg őt.

Viveka még nem is sejti, hogy a sötét köpeny mögött lapul a jövője és később majd a szerelme...

Tartalom:
Prológus
A Ritka portéka
Az Idegen
Egy Különleges Barát
Fekete Farkasok Klánja 
Tűz Sólyom bukása

Shinso Pusztulása !! Észrevettem a korábbi fejezetekben, hogy a Shinno és Shinso többször keveredik. Ezért elénézést kérek. Metinbe Shinso van, ez bekavart eléggé. Korrigálni fogom a napokban. 2017.03.20.

 
Affik
Tartalom
 
Bannerek

 
Közösség

Az általam használt oldalak ahol még találkozhatsz velem:

Ha van kedved írj nekem e-mailt:

 

És Most már Beanne Gportál és az is marad :)

 
Olvasók
Indulás: 2006-07-24
 
Novellák

Egy kívánság valóra válik

2017.03.16. 20:30, Beanne

     Az ismerőseim, már akik maradtak, azt mondják, hogy nincs okom a panaszra. Nem is értik miért vagyok magam alatt, hisz mellettem van a szerelem, a férfi, aki dolgozik, eltart és segít ha arról van szó még el is kísér ha ideje engedi.

Egy olyan tökéletes kapcsolat, ami tele van harmóniával, megértéssel, bizalommal és békével, igen ritka. Sőt. Már-már irigylésre méltó egy olyan világba, mint a miénk. A szerencsésebbek, mint a páromnak a volt barátnője munkát talál azonnal. De az olyanok, mint én van, akik évekig keresik és semmi. Lehet, én vagyok valahol elrontva, de még akkor is ha szükségesen rá vagyok kényszerítve,akármit nem vállalok el.

      Nos, és akkor elértem a tökéletesség másik oldalához. A sötét oldalhoz. Bizonyára van olyan aki ismeri azt a bizonyos másik életet,  sőt. Az is meglehet velem egy cipőbe vagy.

Ebben a világban nincsenek gyertyafényes vacsorák. kellemes meghitt esték, amit a kívülálló,”jó ismerőseid” látnak. Az én életembe, mivel nincs hova menni, csak a rabszolgaság van. A keresztanyám mindig is mondta ha valakivel összeköltözöl, nem ő igazodik hozzád. Neked kell hozzá igazodnod és ez teljességgel igazolódott az egy év alatt.

     Base, aki kívülről maga a tökéletességet mutatja, ott és akkor tesz magáévá ahol akar. Ha nem főzök neki napi rendszerességgel, akkor megver. És ha nem találok rövid időn belül munkát, akkor a türelme elfogy, és arra kényszerít amit senki sem akar.
Nem akarok utána sétáló elhasznált napi rongy lenni. A rendőrségre háromszor jutottam el. Mind a háromszor a bal karom bánta és utána vagy egy évig tartó gipsz volt a vele járó vendége.

      Így hát eljutottam ahhoz a ponthoz, amit úgy hívnak betörött. Betört és a maga íze, kedvére formált. Én meg nem láttam kiutat belőle, jobban féltem a rendőrségtől és az esetleges újabb csonttöréstől, mint attól, hogy a sarkamra álljak és további megoldásokat keressek.

Egy nap aztán mikor éppen leültem a gép elé váratlanul ért az a bizonyos levél amiről az hittem számomra nem létező. A tárgy elég érthető volt és konkrét.

      Állás interjúra vártak, melyben leírták, hogy a meghallgatás után azonnali kezdés vár. Most, vagy nagy szüksége van valóban egy emberre ennek a cégnek, vagy lehet valamit félre értettek az önéletrajzomba és azért ilyen sürgős a dolog.

Azt hittem a napok éveknek fognak érződni, most még is azt vettem észre, hogy megállok egy közepes méretű iroda előtt, aminek a mozgó ajtaja éppen előttem nyílik ki. Belépek és bent hihetetlen tisztaság fogad. Mindenki csinosan öltözködik és a hozzá illő jó modor is párosul. Az irodába van vagy húsz emelet biztos és ki tudja hány iroda szoba jár mellé.

A recepcióhoz megyek, bejelentkezek, elmondják, hogy a tizennyolcast nyomjam meg, ott majd tovább irányítanak. A lifthez megyek, senki nem kérdezi ki vagyok miért vagyok és egyáltalán miért fekete és miért nem kék öltözék van rajtam, úgy mint a többieken.

     A felfele menet jócskán lassúnak tűnik. Végig gondolom az esetleges kérdésekre a  válaszokat. van időm rá, hogy a lehető legjobb benyomást gyakoroljam, hisz lehet ez az egyetlen egy esélyem mielőtt végleg eltűnnék az utcai süllyesztőbe.

Mire felértem már teljesen felkészültnek éreztem magam, de úgy látszik a  recepciós sem volt rest mert ahogy kimondtam a nevem, már rögtön jelezte, hogy mehetek is be.

Beérve egy tüsi, fekete hajú férfi fogadott illedelmesen. Magas volt és tökéletes. Legalább is nekem az lenne, ha nem olyan horrorba illő életem lenne amilyen.

      Mikor felém nézett és láttam ezt az egész tökéletes összeállítást már teljesen meggondoltam magam. Én túlöltözve? Ehhez a férfihez képest én egy kis porszem vagyok a nagy semmibe. Rám mutatott, majd  megkért üljek le. Pakolászott pár dolgot, elővett egy olvasó szemüveget, amitől még jobban férfiassá vált az arca, átolvasta az önéletrajzomat majd komoran megszólalt.

- Nos, mint tudja, nem én leszek a főnöke én is csak egy alkalmazott vagyok és ráadásul nem is ide keresünk, recepciós kisasszonyt gondolom, tisztába van azzal a szomorú ténnyel, hogy valószínűleg a mindennapos reggeli 5 órai felkelés társa lesz, ha hozzánk akar jönni.

- Igen, tisztába vagyok vele - feleltem határozottan.

- Mellettem lesz alkalmazott a másik szálloda recepciós részén. Mikor nem tudok kisietni a postára az ön feladata, lesz. Mikor, nem tudok elmenni valamiért az ön feladata, lesz, gyalog vagy a nélkül egész nap vagy pár órába, de a számára kiszabott feladatott meg kell oldania értette?

- Igen természetesen ezzel is tisztába vagyok. - Mondtam elhatározottan. Bólintott. Még egyszer átolvasta az önéletrajzom.

- Egyetlen egy apró kérdésem lenne amit nem igazán értetünk a főnökömmel. Mit takar ez a szó a családi állapotánál, hogy bizonytalan? - Ekkor felnézett rám, kínos arcot vágtam. Gondoltam magamban na öregem kellet volna beírni, hogy kapcsolatban vagy egyedül álló, de ez is az is ez nem jó pont. Majd megszólaltam.

- Nos, az életem… kissé bizonytalan. És egyelőre legyen ennyi elég – feleltem hadarva.

- Jó akkor… - Erre fogott egy tollat és átjavította egyedülállóra. Rám nézett és megmutatta a papírt.

- Úgy érzem hamarosan úgy is ez lesz a kapcsolata szóval, javítsuk át biztosra. Aztán ha akarja majd elmondja nekem. - Mondta komoran, átnyújtott pár papírt és tovább folytatta. - Kedves hölgyem akkor ide kérem jelenjen meg hétfőn, reggel 8 kor velem kezd. Rendben? Hozza magával ezeket a papírokat kitöltve és akkor hétfőn meg is lesz az első próba napja. Mindent fizetünk. Az utat, az ebédet, mindent, és ha átesik, a hétfőn vegye, úgy bejelentett állása az már megvan. - Mosolygott, kezet nyújtott, elköszöntem majd kisétáltam.

     Úgy rohantam a lifthez mint aki egymillió forintot kapott volna készpénzben. Egyetlen egy mondatot viszont nem értetem, ami még utána is sokáig zakatolt a fejemben. Mit jelenthetett az: „- Úgy érzem hamarosan úgy is lesz kapcsolata...” Gondolkoztam rajta, de nem jutottam sehova.

     De mindezzel akkor nem is foglalkoztam többet. Volt munkám, és miután elmondtam Base is leszállt rólam. Persze köteles voltam havonta leadni a pénzt amit kapok, de arra gondoltam az ember néha talál kis kapukat és talán így végre megtudok szökni.

     Hétfőn pontosan értem a munkahelyre, ő már várt rám. Azzal kezdte a napot elmagyarázott minden fontos dolgot, ha neki véletlenül el kéne mennie. Majd végül jött a beavatás. Ékszerészhez menni egyedül, postára menni egyedül. Ruhát elhozni a tisztítóból. Volt faladat bőven. A nap végén viszont, mikor jöttek az esti portások egyszerre távoztunk, majd ahogy kísért a vonat állomáshoz megszólalt.

- Nos, kedves Ivy mondja. Hogyan lehet, hogy egy ennyire talpraesett hölgynek, mint magának ennyire kilátástalan az élete? - Ekkor ránéztem, ahogy mellette sétáltam és kérdésre kérdéssel feleltem.

- Kedves Amon miért van az, hogy egy ilyen jó képű férfi egy ilyen névvel járkál?

- Igazából Kevin vagyok. A teljes nevem, Amon Kevin Otteron. Anyám odáig van Egyiptomért. Így lettem Amon. Apám viszont szerette volna, ha tovább viszem a család férfi nevét, így lettem Kevin. Ezt jobban szeretem, noha mindenki Amonnak meg Amornak becézz. Szóval feleltem én. Most ön jön. - Faggatott vissza.

- Úgy látszik, mindig kifogom az iq bajnokokat. Base, eleinte remek férfi volt. Ám ahogy teltek a hónapok a találkák megfogyatkoztak. Lassan úgy éreztem köztünk már csak az együttlét az összetartó kapocs, na meg az megbeszéljük, a dolgokat elköszönünk Happy End majd következő nap jönnek az újabb szerencsétlenkedései. Nem tudom, nem vagyok az a kimondott hölgy típus. Szeretek sportruhákba járni, farmernadrágokban, sportcipőbe. Nem igen tartom magam Miss Cica babának. - Mondtam őszintén. Persze minden mást elhallgattam. Nagyon féltem, az esetleges nem várt büntetéstől.

- Tudod, vannak olyan férfiak, akiket épen ez kelti fel. Nézz meg engem. Én vagyok Mr. Tökély. Egyetlen egy hibám, hogy sokszor… a munkába menekülök ahelyett, hogy megszólalnék. Viszont ezt legtöbb nő nem bírja. Tudod, érzékeny vagyok, nem bírom, ha megcsalnak, ha nem őszinték velem. Vannak dolgok, amiket szeretek. Tévézni, vitorlázni, nyaralni, wellness hétvégézni. Viszont sok lány a tévézésnél már feladta. Szóval...

- Nem bírják a magas labdát? - Kérdeztem mosolyogva.

- Nem. - Válaszolt és visszamosolygott.

     Megvettük együtt a vonatjegyet, megvárta, amíg a vonat megérkezett, segített felszállni intett majd megvárta, amíg elindulok.

Így telt el minden nap, szinte mindig beszélgettünk hazafelé bent a munkahelyen viszont vasszigor volt és nem mutattunk ki semmit. Röviddel három hét után elkezdtem érezni, hogy közelebb siklunk egymáshoz és egy hónap után felajánlotta a legelső ajándékát, ami meglepett. Éppen ugyanúgy kísért a vonathoz, ugyanúgy megállt a vonatmegállóba majd megszólalt.

- Holnap szeretném, ha hoznál magaddal egy kis ruhát.

- Holnap? Holnap nem dolgozunk - lepődtem meg.

- Mond meg, hogy van egy kis tovább képzés és csak vasárnap érsz haza.

- Oké, rendben - mondtam bizonytalanul. - Hol találkozzunk és mikor?

- Legyen a munkahely előtt és mondjuk, olyan tíz óra körül megfelel?

- Igen persze - bólintottam. Erre befutotta a vonat felsegített és mosolygott.

- Akkor holnap.

     Összenéztünk, de akkor először éreztem azt amit még soha. Tudom jó kérdés, honnan tudom mit éreztem ha sohasem volt? Megdobbant a szívem. Olyan érzésem volt, mintha belém látna, mintha pontosan tudná, hogy titkolok valamit és mindezt azért teszem mert félek. Nem csak, félek, hanem rettegek.

Noha, a holnapi napra igent mondtam, de a rettegés még mindig ott volt. Azt hiszem, ha valaha is megszabadulok Base-től ez az érzés mindig is ott lesz nekem. Pokollá tette az életem, és mikor már úgy éreztem, hogy nincs kiút most egy kis remény megjelent. De, nem mertem magam beleélni.

Másnap mielőtt elindultam még egyszer megnéztem Base nem sejt –e valamit az egészből aztán elindultam. Ő már egy kisebb autó csodával várt, egy Audi A6-os fekete színbe kikanyarodott előttem, majd mikor leemelkedett az ajtó azt hittem elhalálozok. Kevin volt az egyszerű kis farmernadrágba és fehér ingbe kinyitotta a másik ajtót kiszállt elvette a kis utazó táskám betette hátulra, kinyitotta előttem az ajtót, mint egy igazi úriember segített beülni becsukta az ajtót, majd visszaült és útnak indultunk.

- Jézusom ez a tied? - Lepődtem meg miközben elhagytuk az utcákat, amiken már az autósok már régóta fent voltak.
- Persze. Összespóroltam. Meg van már pár éve. Imádom. - Mosolygott és most először a hangjába volt valami férfias hanglejtés, amitől vonzónak találtam. Vonzóbbnak, mint ahogy eddig megismertem.

- Szóval uram hova rabol? Hoztam kosztümöt meg egy pár sportruhát.

- Mesélted a pasid lelép a haverokkal egy pasis bulira, nos… úgy gondoltam valami fedő sztorival elviszlek egy álom helyre, de gondolom fürdőruhát nem hoztál. - Mosolygott.

- Kellet volna? - Lepődtem meg.

- Nézz hátra. - Ekkor hátranyúltam és ott volt egy dobozba egy vadonatúj zöld színű két részes ruha, ami ráadásul az én méretem volt.

- Eszméletlen vagy!!! - Mosolyogtam. - Köszi!

- Ha megtudod, hova hoztalak azt hiszem, elgondolkozol jobban az életeden. - Mondta komolyan, de még mindig ott volt az a ravaszkás mosoly az arcán.

     Két óra múlva, egy vadító tájra értünk a hegyek között egy hotelbe ahol wellness lehetőségek voltak. A szobák már lefoglalva mikor megérkeztünk mintha egy igen fontos emberek lettünk volna, úgy körbe ugráltak minket.

Az után, hogy lepakoltunk iszonyatosan finom reggeli várt minket, majd egy masszőr, egy jakuzzi, és egy szolárium. Azt hittem nem hiszek a szemeimnek. Ám mikor újra masszíroztatni mentünk magunkat és ott voltunk több mint három órát úgy éreztem egy álomban járok. A napot egy kis sétával zártuk a levegőbe. Kevin, megállt előttem.

- Nos, mit gondolsz az első közös wellness napról? - Kérdezte komolyan.
- Hihetetlen, vagy mint mindig. Ám, ez csomó pénz és...
- Ne foglalkozz vele - mondta komoran.
- Értettem - hadartam.

- Te azzal foglalkozz, hogy idegileg ne készítsd ki magad a pasid miatt jó? Nem jó egy ideges nőszeméllyel dolgozni. - Mosolygott majd most először megsimogatta az arcom.

- Idegileg? – motyogtam. Hát ennyire látni mennyire ki vagyok tőle bukva?

- Régóta foglalkozom emberekkel. Látni rajtad – duruzsolta nyugodtan.

- Én, …  jobb ha megyek.

- Ha bármi van a másik szobába vagyok.

- Jó – nyögtem ki majd az ágyam felé vettem az irányt.

Igazából ekkor tudatosult bennem, hogy egy szobát bitorlunk. A szobát egy egyszerű válaszfal válaszolta el egymástól ahol az ajtón át tudtunk sétálni egymáshoz, ám mikor olyan volt becsuktuk, ha kis magányra vágytunk. Lehet más nem bízott volna benne, de én megbíztam. Nem tudtam jómagamnak sem megmagyarázni miért. De így volt.

     Vasárnap reggel mikor felkeltem, pontosabban kinyitottam a szemeim életembe először lepett meg egy férfi úgy, hogy nézett, ahogy alszom. Fantasztikusan jó érzés és ekkor megindult bennem valami. Még nem tudtam megfogalmazni micsoda, de úgy éreztem valami van köztünk, ez már biztos.
Végül felállt és csendben kisétált, de megállítottam még idejében. Rám nézett, visszasétált. Leült az ágyra és halkan megszólalt. - Base sohasem csinált ilyet?

- Muszáj róla beszélnem most ebbe a pillanatba? Kérdeztem tőle, és bizonyára kissé érdekesre is sikerült a hangszínem, mert azonnal terelte a témát.

- Nyugi feküdj még. Korán van. Reggel nyolc még csak. - Mondta nyugodtan és közben mosolygott.

Amikor mentünk strandolni, alig tudtam levenni a szemem a felső testéről és most, hogy a póló sejtelmesen kirajzolta tökéletes körvonalait éreztem jobb ha fekszek mert elkezdtem vörösödni.

- Mikor jöttél át? – próbáltam el terelni a buja gondolataim, de tudtam, nincs sok esélyem erre.

- Reggel hat óta figyelek - mondta nyugodtan. - Figyelj én... - Ekkor felültem és őszintén a barna szemeimbe néztem. Komolyan nézett. - Én, nem akarlak megvesztegetni ezzel a hétvégével vagy a vadító autómmal. A régi kapcsolataimból idáig mindegyik megjegyezte, csak ez van? Végül is egy audi A 6 - os fekete kivitelbe csak ez. - Elmosolyodott, majd témát váltott. - Tudom, van valakid. Még is elgondolkoznék a dolgokon. Ha a te Base -ed ennyire hanyagol téged. Én alig egy hónapja vagyok a kollégát még is többet tudok rólad, mint ő. Tudom, hogy jólesett neked ez most, sőt magamtól teszem. Soha senki nem kért ilyenre. Engem megnyugtat, hogy látom, nyugodtan alszanak-e. Amíg én vigyázok rájuk legalább is.

- Vigyázni akarsz rám? – Kérdeztem vissza meglepődve.

- Igen. Ha szabad. - Mondta őszintén. Bólintottam.

E csodálatos hétvége után hazavitt. Noha semmi oka nem volt rá, de Base még is dühöngött. Hiába mondtam neki, hogy munka miatt mentünk el páran, megpróbált több információt veréssel kiszedni belőlem. Majd elvárta, hogy így menjek dolgozni.
Szerencsémre Kevin távolságtartó volt, sőt nem is látott még. Nem akartam, hogy faggatózzon a szemem alatti folt miatt. Így is kínos volt magyarázkodni a vendégeknek valami áll alibivel a sebeim miatt.

 

Majd Pénteken futólag elment előttem de váratlan meg is állt. Rám nézett és noha a sebeim már halványodtak még is rémült tekintettel nézett végig rajtam. Megindult felém, tudtam, hogy faggatózni fog. Nagyon féltem így persze próbáltam elterelni a figyelmem.

- Mi történt? Miért nézel így ki?

- Elestem – füllentettem azonnal – figyelj ugye most nem lesz program hétvégére. Base elvisz a nyaralójába, sajnos nem érek rá.

Erre persze a tekintete még jobban eltorzult, de nem féltékenységbe, hanem rémületbe. Én tudtam Base miért visz oda. A barátai előtt akar újra megszégyeníteni. De nem keverhettem bele Kevint.

- Én nem akarom, hogy elmenj vele – mondta komoran, mire megrándítottam a vállam.

- Kérlek… Kevin nem akarom – ekkor bólintott.

- Jól van. De vigyázz magadra. Megértem, hogy nem szeretnéd, hogy bele lássak.

Szerettem volna azt mondani neki, hogy nem így van. Téged akarlak megóvni de csak bólintottam, majd hagytam, hogy elmenjen. Túl kedves volt velem eddig is én pedig féltettem Base és az ő sajátlagos természetéről.

Este hazaérve azonnal indulni akart. Hiába voltam nagyon fáradt, nem volt helye vitának. A barátai már vártak a ház előtt. Én pedig mint mindig próbáltam elmenekülni egy rejtet kis zugba de a szomjúság idővel rávett, hogy előbújjak és igyak. Valami lehetett az italba, mert megszédültem. Valaki felkért táncolni, majd megindultam kifele, de Base belém kötött.

- Végre itt vagy cicám. Nem szép dolog elbujkálni a gazditól, na gyere ide! – vigyorgott majd felakart kapni a vállára, de  a követező pillanatba valaki állon ütötte, Base a nagy lendülettől magával rántott majd földre értem, és elvesztettem az eszméletem.

     Reggel oltári erős fejfájásra ébredtem. Mikor kinyitottam a szemeim a meglepetés, ami fogadott nem kissé sokkolt.

- Kevin? – pislogtam rémülten.

- Idd ezt meg – utasított.

- Oké – vettem el tőle a bögrét. Nem volt kedvem veszekedni, így is teljesen meglepett, hogy ő vele szemezek és, hogy nem kívánatos együttléttől megúsztam az estét.

     Belekortyoltam. Friss meleg tehéntej volt, amit úgy ittam mintha friss hegyi vizet kaptam volna.

- Még friss meleg. Egy ismerősöm itt a közelbe tejész üzemben dolgozik. Tőle kértem. Tettem bele kis cukrot ettől jobban leszel. - Mosolygott ismét majd folytatta. - Mielőtt megkérdeznéd.

Követtelek. Valami belül nem hagyott nyugodni, így utánad jöttem. Sejthettem volna… a jó öreg narancsos vodka trükk. A vodka színtelen szagtalan, kezdetben nem érezni, ha jól össze van keverve. Aztán mire észbe kapsz már be is csiccsentettél.
- Ha nem jössz… megint valakinek a játékszerként végzem.

- Nézd. Nem érdekel mit csinált

 veled eddig. Ha elakarod mondani itt vagyok, de nem hagyom,hogy tovább is tegye. Mostantól itt laksz. A cuccaidért majd elküldetek pár ismerősömet. És mielőtt kérded nem, nem félek tőle. Attól viszont félek, hogy addig verem amíg meg nem ölöm. Most pedig kérlek, pihenj. Holnap itthon maradsz.

- Biztos? Én nem szeretnélek zavarni,és…

- Ha nem akarnám így nem ajánlanám fel – felelte gyorsan. – Most pedig pihenj. Kérlek.

- Rendben. Köszönöm – feleltem halkan, majd elfeküdtem és próbáltam elaludni. Nem is emlékszem rá mikor kértek tőlem valamit.

     Gyorsan elaludtam, közbe legszívesebben sírni szerettem volna. Soha senki nem művel még ilyen dolgot az életem kis elmúló részeiben. Ám ez, hogy ennyire gondom viseli. Mint egy álom. A kívánságomra gondoltam. A kívánságra melyet egyszer régen még őszinte szívvel kértem. Egy férfi, aki jól nézz ki, őszinte, jó képű és úgy szeret amilyen vagyok.

Létezik az, hogy ennyi év után most fog teljesülni ez a kívánság?

Nem tudtam biztosra azt tudtam, holnap hétfő és nekem rendeznem kell a múltam, hogy tiszta lappal várhassam a jövőt.

     Ám most pihentem. Kevin egész nap csendben dolgozgatott. Délután fele mikor felkeltem nem volt valami elfogadható az arcom. Friss hideg vízzel próbáltam magam felfrissíteni, ami egy pár perc után be is jött. Elindultam körbe Kevint megkeresni ám teljesen meglepődtem mikor a ház végében találtam egy kisebb körbekerített házba, amin több átlátszó réteg volt. Olyan volt, mint egy üvegház. Belül meleg, egész trópusi idő volt. Csomó asztal rajta mindenféle növény. Vénusz légycsapója, kaktuszok, négy japán Bonsai. Kész egzotikus kert. Ott volt ő, éppen egy kis fával volt. Észrevett majd elmosolyodott.

- Ejha, Csipkerózsika. Jó nagyot aludtál! Délután hat van már. - Mosolygott.

- Fú. Ne is mond. Már elég jól vagyok, csak zakatol a fejem. - Nyavalyogtam. Ekkor megindult átadott egy kis ásványvizes palackot majd elővette egy gyógyszeres dobozt és parancsolóan a kezembe nyomta.

- Vegyél be egyet, de ne köszönd meg. Ettől elmúlik, fejfájásra van.

- Rendben. - Bólintottam, majd minden gondolkodás nélkül bevettem a gyógyszert. Ismét mosolyra derült. Eszméletlen vonzó volt a mosolya. Ő visszasétált a kis fához metszett rajta még pár darabot megöntözte, majd lépett a következő kis növényhez. Gondosan körbe nézte és közben férfias mély hanggal megszólalt.

- Nos, az ex pasidnak mikor mondod el, hogy ex lett?

- Azt hiszem holnap. Szerintem még józanodik. - Morogtam.

- Na, igen, aki túl sokat iszik, és túl sokáig van, fent könnyen ebbe a hibába eshet. - Morgott.

- Úgy csinálsz, mint aki utálja az alkoholt. - Néztem rá érdeklődően.

- Ne értsd félre. Én is voltam, vagyok fiatal. Még így 27 évesen is az vagyok. Ám viszont, ez a részegedjünk, le dolog már nem tetszik. Néha én is szívesen megiszok egy sört. - Ekkor felnézett rám ejtette egy mosolyt és most egy pár kaktuszhoz lépett. - Nekem is jól esik, tudod. Ám mindent mértékkel. Nézz meg. Ennyi virág. Szeretik a törődést. Nekem ők vannak. Képzeld csak el, ha mindennap másnapos lennék. Vajon ennyire gyönyörűek lennének? Imádom a növényeket. - Mondta őszintén.

- Na, igen, de sajnos a nőt, akire vágysz, nem helyettesítik. - Mondtam óvatosan.

- Honnan tudod, hogy nem? - Ekkor felnézett, letette a kis csipeszét a kezéből széttárta a karját, és megszólalt. - Nézz körbe. Te vagy az egyedüli nő, aki ide belépett. Komolyan, nem viccelek. - Figyelmeztet. - Még, hogy a virágok nem pótolják a nőt? Egy kis hölgy jött le ide. Boldog vagyok. - Mosolygott. Elmosolyogtam magam. - Megnézhetem? - Kérdeztem. Bólintott és közelebb léptem. Ekkor ért oda Vénusz légycsapójához. Három darab volt ott egy kisebb és két nagyobb közelebb hajoltam. Ő rám nézett és óvatosan a csipesszel egy legyet adott az egyiknek éppen.

- Csodálatos kis növények. Imádom őket. - Mondta őszinte hanggal, ám volt valami még a hanglejtésébe. Kiss izgalom talán.

- Nekem is volt egy japán Bonsaiom. Bonsai Carmona. Imádom. Egy pár kaktuszom. Szeretetem volna Vénusz légycsapóját is, de nem kaptam. Te hol vettél egyszerre hármat is?- Lepődtem meg. Ekkor ejtet egy mosolyt és ekkor olyan férfias volt a hangja azt hittem megrészegülök.

- Nézd. Nem tudom, hogyan. Ám ez a Vénusz légycsapója ezzel a kisebbel jött. Külön-külön vettem őket ám, ez a harmadik egyszer csak itt termett. Ő a kedvencem. Szerelemgyerek. Csak így hívom - nevetett.- Gondolod, hogy a másik kettő huncutkodott? - Lepődtem meg.

- Nem tudom, kicsi lány. Azt tudom, egyszer csak itt lett. Imádom.

- Nézd én… - ekkor felálltam megigazítottam egy hajszálat, ami éppen kilógott lefelé néztem és folytattam a mondatom - nagyon nem szeretnék a gondodra lenni. Én csak egy alkalmazott vagyok és…

- Te vagy a legjobb barátom most. Egy olyan nő, aki meghallgat. Nem zavarsz. Örülök, hogy megoldódik az életed. Nagyon remélem, hogy idővel, ha túl vagy a szakításon találsz valami hozzád illő pasit, aki megérdemel téged. Ám ha nem, ha kell annak is jól bemosok. - Vigyorgott. - Köszi, de nem kell gardedám. - Mondtam komoran.

- Értem. - Morgott. - Na, de egy megbízható ismerős?

- Az igen! - Jelentettem ki boldogan.

- Helyes. - Nyugtázta, nyugodt hanglejtéssel. - Most pedig hazaviszlek. Várnak otthon. –

     Lepakolt mindent és indult kezet mosni. Összeszedtem a cuccaim közbe és valahogy úgy éreztem nem akarok innen hazamenni. Itt minden olyan békés, nyugodt volt.

Másnap Kevin tényleg elhozatta mindenem. Még aznap is otthon kellet lennem, de így jutott időm elpakolni a szobába amit megkaptam. Akkor éjjel először álmodtam Kevinnel.
Az álmomba megmentett, és soha nem eresztett el. Mikor felkeltem ennek hatására olyan érzések kavarogtak bennem, melyek már nagyon rég kihaltak.  

De annyit szenvedtem, hogy már nem reménykedtem semmiben, teljességgel kizárt volt a szerelem újjá éledése valaki más iránt. Régóta nem voltam szerelmes és ez az érzés teljességgel eltűnt.

     Hétfővel eltelt a nap és onnantól fura volt, de egyedülállókként nagyon is jól éreztem magam. Base már nem zaklatott és szinte úgy éreztem magam, mint egy kis madár, akinek nincsenek gondjai.

     Viszont Kevin kezdett egyre furábban viselkedni, és röviddel két hét után teljességgel eltűnt. Pont azon a napon találkoztam bátyjával legelőször. Jeff ugyan olyan jóképű pasas volt, mint Kevin . Azzal a különbséggel, hogy ő nem apjuk barnás szemeit örökölte, hanem anyjuk kék szemét. Ráadásul neki felesége volt és pár évvel idősebb is volt, mint az én Kevinem. Mikor meglátta meglepődött arcomat már tudta valami gond van.

- Azt hitem legalább neked szól a kisöcsém. - Mondta mérgesen.

- Nekem nem mondott semmit. - Ráztam a fejem.

Ekkor elmondta, hogy ő maga is dolgozik csak másik részen és ritka az olyan, ha őt megkéri Kevin valamire és álltálában ez, akkor fordult elő, ha tényleg beteg. Rossz érzésem támadt és ahogy Jeff egyre jobban eltűnődött rajtam megszólalt.

- Fura egy nőszemély vagy. Még senkit nem láttam így aggódni a kisöcsémért. Nem úgy nézel ki, mint aki sokáig szenvedett volna a szakításban sőt… megmerném kockáztatni azt a buja kis gondolatot is, hogy te érzel valamit Kevin iránt.

     Ekkor felkaptam a fejem, a szemeibe néztem hümmögött pár sort majd mormogó hangon ennyit mondott.

- Gondolhattam volna. Kevin szerelemre lelt és ezt még nem is tudja. Fura egy sors van… ott találja meg a nőt, akit keres ahol nem is gondolta volna. Most pedig szerintem menj és nézd, meg mi van vele. Szüksége lehet rád. - Erre kezembe nyomot, egy pótkulcsot. - Ez a lakásának a kulcsa rossz érzésem van. Történhetett valami, és mivel te reggel jöttél elkerülhettétek egymást.

- Ne aggódj, bármi van hívlak – ígértem meg, majd kisiettem és taxit hívtam.

Az úton a taxival egyfolytában arra gondoltam mi lehet a gond miért nem jött be Kevin. Mikor végre megérkeztem a háza elé, kifizettem a taxist megvártam, majd berohantam.

Féltem, hogy esetleg későn érkeztem. Először valóban meg is ijedtem, hisz a virágainál találtam össze esve. Eldobtam mindent és azonnal oda szaladtam.

- Kevin! Mi történt? - Emeltem fel amennyire tudtam ám ekkor láttam, hogy az inge alatt kötés van. Ő nagy nehezen magához tért, megsimogatta az arcom.

- Ivy. Nem érzem, jól magam kérlek… - Ekkor ismét elájult. Nagy nehezen, de magához térítettem és egész az ágyáig kérleltem ne ájuljon el. Megnéztem a kötést, ami alatt varrások voltak. Nem tudtam, mi történt csak azt, adnom kell egy lázcsillapítót, mert láza volt. Teltek az órák, a napok. Mikor magához tért, most ő panaszkodott.

- Iszonyatosan fáj.

- Fájjon is! - Morogtam. Nem hívtál fel. Nem jöttél haza. Miért? - Kérdeztem kétségbe esetten. - A volt barátnőm műve. Amíg nem kapták el nem akartalak felizgatni, de látom így is halálra idegesítetted magad. - Próbált mosolyogni, de inkább szenvedő arcot vágott.

- Mit kezdenek a virágaid veled, ha meghalsz? Nem szabad magad túlerőltetni! - Morogtam.

- Jaj, ne is mond a virágaim… a kis kedvencem… - Megráztam a fejem és halkan ennyit mondtam.

- Láttam a rendetlenséget. Ne aggódj. Mindegyik virágnak vettem új cserepet. A kis kedvenced meg… majd megmutatom.

Sejtelmes hanggal válaszoltam neki, amire kicsit fel is figyelt.

 - Ne aggódj, mindegyikkel rendben van. Meglocsoltam őket, gondoztam. Most csak azzal foglalkozz, hogy jobban légy. Mit hozhatok? - Kérdeztem. Ő megrázta a fejét erre.

- Neked dolgoznod kell. Nélkülem. Szívfájdító… - Morgott.

- Na, ide figyelj. Van, egy bátyád ő gyönyörűen jól elvan, te meg amilyen makacs vagy szépen ágyba maradsz! - Utasítottam. Belegyezett és pihent.

     Kevin bátyának szóltam, majd Kevinnél maradtam. Noha nem voltam egy jó szakács, de elég elfogadható kajákat készítettem és Kevin egyre jobban gyógyult. A virágok is a nagy csetepatét, amit gondolom Kevin volt barátnője rendezett, sikeresen túlélték és nagyon sok virág egyszerűen egyre több virágot és hajtást hozott. Kevin jó sokáig gyógyulgatott majdnem két hétig. Addig szigorúan pihenni hagytam. Minden mást elvégeztem, amit tudtam helyette. Mosás, főzés, virágok, takarítás, mint egy bejáró nő. Ám ahogy teltek a napok egyre jobban úgy éreztem azért teszem ezt, mert valami belül mozgat. Nem tudtam Jeffnek igaza van-e, tényleg szerelemre leltem Kevinbe. Azt tudtam valahányszor meglátom, őt a szívem hevesen verdess, és alig várom, hogy újra láthassam. Mikor végre lábra tudott állni éppen a virágoknál voltam, amikor besétált.

- Nocsak. – Egy virágos hölgy. - Mosolygott. - Miféle virágot lehet itt kapni? - Kérdezte érdeklődve.

- Nos, kedves uram. Vannak itt Japán Bonsai-ok, kaktuszok. A legérdekesebb a Vénusz légycsapója, amiből négy darab van. - Mosolyogtam. - Ekkor felvonta a szemöldökét és odasétált. Lehajoltunk és megmutattam neki a kis szájacskát. - Én szerelemgyereknek hívom, ám nem tudni ki az apa meg az anya. Három meg egy kicsit nem perverz? - Viccelődtem. Ekkor láttam, hogy elkomolyodik, feláll és egyenesen a szemembe nézz.

- Nem tudom, hogyan élték túl a virágaim azt a hárpiát, de ez… honnan volt ennyi pénzed? Földre, cserepekre. Főleg a fáknál, azok a különleges japán edények. - Ekkor elmosolyodtam és huncutul felvontam a szemöldököm.

- Nos… azok a cserepek nem igazán Japán Bonsai-nak vannak, de elhitted. - Vigyorogtam. - Sokkal olcsóbbak, szebbek és ugyan úgy megvannak benne a fák. A kaktuszoknál, mint látod rendszereztem őket és nagyobb kör alakú lapos cserepekbe ültettem. Ugyanúgy a Vénusz légycsapóját is, ami elkezdett szaporodni. A többi cserép meg mind a régi gyűjteményeimből voltak. - Mosolyogtam. Ő továbbra is komoly volt és elgondolkodóan nézett rám.

- Itt voltál, gondoztál. Főztél rám, meg minden. Mint egy élettárs.

- Bent megértették a helyzetet. Kaptam egy hónapra szabadságot vagy addig, amíg jobban nem vagy. A bátyád is segít nagyon rendes ember.

- Ivy... - Ekkor megsimogatta az arcom és komolyan a szemembe nézett. - Mióta vagy ennyire belém esve? - A kérdés megdöbbentet. Nem igazán készültem fel ere a kérdésre. Gondosan átgondoltam a dolgot majd őszintén megszólaltam.

- Amióta megláttalak azt hiszem. Bár az agyam akart még harcolni a volt kapcsolatomért.

A szívem már túllépett mindenen. Sohasem volt még ilyen…, de te még is annyira hasonlítasz arra a pasira akire vágyok. Akit kívántam egy szomorú éjszakán egyszer. A virágok iránti szeretet, ez az őszinte viselkedés. Lehet túl makacs is vagy és hamar elmenekülsz mindentől. Még is egy olyan férfi vagy akinek ha megtetszik valaki megvédi mint egy testőr. Felnyitottad a szemem, hogy nő vagyok. Mindennek ellenére, ahogyan dolgok összejöttek életem során. Sok apróság egy hölgy szívében még is így alakult. - Mondtam őszintén.

- Szerelmes vagy… szóval jól sejtette a bátyám. – Mondta határozottan. - Ám miért pont belém mikor annyi pasi lehetne… - Ekkor a szája elé tetem az ujjam és megráztam a fejem.

- Nem a pénzed miatt, nem is a házad vagy az autód miatt. A csak Audid miatt, amit egyszerűen imádok! – Mondtam őszintén. - Ezekért mind megdolgoztál keményen. Kívülről belülről minden megfogott, ami te vagy. A létezésedért szeretlek, azért aki vagy. Ne próbálj lebeszélni mikor újra fülig szerelmes, vagyok beléd.

     Ekkor mély csend lett. Csak nézett rám. Nem szólt. Hideg volt. Azt nem vártam, hogy szét fogja tárni a karjait és megcsókol. Ám ez a mély csönd. Utána megkért mennyek most. Majd beszélünk. Hiába ellenkeztem volna. Láttam az arcán mennyire komoly.

Elmentem és magára hagytam. Ideig amíg ki nem találok valamit, Jeff a szállodába biztosított nekem egy szobát. Nap napot követet. A munkahelyen próbáltam mosolyt erőltetett vendégek miatt, de szívem vérzett belül. Mikor Kevin visszajött, hideg volt. Alig köszöntünk egymásnak. Végül elhidegültünk egymástól. A bátyja rendszeresen ránk nézett, mikor Kevin nem volt ott Jeff rendszeresen megkérdezte, hogy érzem magam. Én pedig egész egyszerűen azt mondtam remekül. Ám látta… legszívesebben sírtam volna. Ám nem tehettem. Teltek a hetek.

     Három hét után egyik pénteken, egyedül mentem a vonat állomáshoz. Már megszoktam az egyedül jövésmenést. Ekkor begördült a fekete Audi elém. Késztetve arra megálljak. Kinyílt a vezetőzüllés felőli ajtó. Láttam, hogy ő int, üljek be. Nem akartam cirkuszt rendezni így beültem. Elindultunk. Egész úton egy szót nem váltottunk. Annyit se, hogy szia. Majd mikor észrevettem nem hazavisz megfordult bennem a kétely. Vajon hova megyünk ketten? Mit akar velem megbeszélni így lassan három hét után? Aggódtam, izgultam. Mindennek ellenére, hogy vérzett belül a szívem én buta reménykedni is kezdtem. Majd ötórányi vadregényes utazás után megékeztünk egy félig kő félig faházhoz. A legközelebbi szomszéd is 15 kilométerre volt. Egyedül az erdőbe... Hajmeresztő. Kiszálltunk bezárta a kocsit, majd kinyitotta a ház ajtaját bekísért majd bezárta belülről. Letette a kulcsot az egyik kis asztalra majd kislámpát kapcsolt. Ekkor ott várt rám egy csokor vörös rózsa, vázába téve. Címke hozzá. Kevin a virágkora mutatott én odamentem elolvastam. Csak a nevem volt benne és az kitől van. Ránéztem és végül megszólalt.

- Szeretném, ha tudnád miért történt mindez az elmúlt hetekben. A volt barátnőmet még akkor nem fogták el mikor idejöttél.

    Aggódtam egyik éjjel a másik után, mi van, ha visszajön? Mi van, ha téged is?

Megfenyegetett mikor bejött, és dulakodtunk mikor megszúrt azt mondta, hogy megtalál téged és megöl. Ezt nem engedhettem. Mikor megtudtam, hogy épségben hazaértél, elterveztem akármibe is kerül, megvédelek. Elhidegültél és ennek köszönhetően a nő nem szimatolt ki semmit szerencsére. Majd röviddel pár nap után sikeresen elfogták és megkapta a jól megérdemelt börtön büntetését. Viszont féltem. Attól, ha ide elhozlak… és azt mondod, oké megértem, én viszont már teljességgel semmit sem érzek irántad. Mi van, ha elszúrtam? Ám... meg kellet próbálnom. Vettem rózsákat neked, készültem. Többször végig gondoltam, hogy ne legyen, hosszú még is értsd miért volt minden. Talán el is késtem? - Nézett rám kérdően. Meglepődve álltam előtte. Pislogtam. Megráztam a fejem.

- Nem, nem késtél el… azt hittem… azt hittem valami gond van. Ám, hogy ekkora. Az eszembe sem jutott. Ha segíteni akartam is volna, akkor még magam sodrom veszélybe így is, az ápolással. Szóval ezért nem is akartál hívni a kezdet kezdetétől.

- Igen. - Bólintott közelebb lépett és megállt előttem. Hosszú hét után először megsimogatta kedves arcomat és elmosolyodott.

- Fura az élet. Pont te, aki belép azon az ajtón. Az, ahogyan rám néztél. Tőlem függött minden. Az életed. Munkát adok vagy veszek neked. Mikor elkezdtél velem dolgozni, a rátermettséged. Az akarásod. Minden érdekes volt benned. Majd meghallottam a volt barátodról miket meséltél, hogy elhanyagol. Nem becsül meg téged. A buli…

Mikor legelőször elvittelek wellnessezni minden új volt neked. Mikor fürdeni mentünk, ahogyan végig néztél rajtam és tudtam nem lehet… mikor reggel valami késztetést érezve átmentem és megnéztelek aludtál még és arra gondoltam bárcsak több ilyen reggel lenne. Veled… akkor már sejtettem. Még nem voltam biztos benne. Mikor idejöttél és ápoltál akkor már tudtam.

- Mit? - Kérdeztem meglepődve.

- Azt, hogy beléd bolondultam. - Mondta halkan, lassan közelebb lépett, felém hajolt majd megcsókolt.

   Egy érzés melyet oly régóta kerestem, kívántam hulló csillagok megannyi társától, kívántam minden istentől, aki él és mozog. Egy érzés, egy olyan vad érzés mely most ott volt élőben mire vágytam. A férfi, akit kívántam. Őszinte, szenvedélyes. Azon az estén életembe először megtanultam mit jelent az, ha adsz valakinek valamit és azt teljességgel visszakapod. Ha kicsit adsz, kicsit kapsz, ha sokat akkor ugyan annyit. Ne volt megszabva, nem volt határ. Figyelmesség mely sok férfiból hiányzott az életem során. Most pedig minden jó tulajdonság egyetlen egy, élő férfiba volt összegyúrva. Azt hittem egy álomban járok mikor reggel felkeltem és a mellkasán feküdtem betakarva. A szerelem, amit adott az éjjel, amit én adtam, olyan dolgok voltak melyre a legsötétebb kis rejtet vágyaimba gondoltam.

     Most, is mint legelső reggelen nézett engem. Simogatta a fejem, néha az egyik hosszú hajszálammal óvatosan cirógatta a vállam. Gondosan odafigyelve arra ne ébresszen fel. Szerelmes voltam, őszintén és ezt végre viszonozzák. Már nem volt több gondom. Volt munkám, volt egy kapcsolatom, amiben boldog voltam. Amiben sohasem volt veszekedés, ellentét. Csak az őszinteség és a szerelem.

     Azt mondják, ha minden veszendőbe látszódik, ha minden kicsúszik a kezeidből, ha igazán nem jönnek össze a dolgok. Az igazi akkor fog besétálni támogatva téged, mint egy hős. Mint egy barát. Csupán tőled függ nyitott vagy-e rá vagy nem. Azt tudom én jókor találtam rá, jól jöttek össze a dolgok, és jókor léptem. Már nem sírok… csak amikor boldog vagyok. Tudom, és érzem sok szép emléket élünk még mi át közösen. Hisz ő vigyáz rám, én pedig rá. Őszinteség, hűség, odafigyelés és törődés. Ez az igazi és őszinte szerelem.

     Már nem panaszkodom. Hiszem, hogy létezik meglepetés az életben. Ezt viszont türelmesen ki kell várni, ami az élet legnagyobb megpróbáltatása az életben.

Én már kipróbáltam. Na és ti? Vajon lesz bennetek ekkora merészség?
Majd meglátjuk. :)
Egyszer mindenkinek besétál az életébe a nagy ő, egy váratlan nehéz napon.

Vége 

2009.

 

 

 
 

Köszönöm a kinézetet lindadesign-nonstop.hu oldalának.


Minden héten anime/managa hírek , minden nap Anime ajánlók , Mondocon hírek. Itt nem fogsz unatkozni!! :)    *****    KÜLÖNLEGES CSILLAGJÖVÕ AKCIÓ JÚNIUSBAN.TE DÖNTHETED EL MENNYIBE KERÜLJÖN A SZÜLETÉSI HOROSZKÓP! VÁRLAK!RENDELD MEG MOST!    *****    Minimálbér és a garantált bérminimum összege 2019-ben    *****    Lépj be a lovak világába! Nevelj, versenyezz, szórakozz! Virtuális lónevelde, szerepjáték, olvasó sarok!    *****    Részletes születési horoszkóp, ajándék 3 év elõrejelzés, ingyenes konzultáció,tájékoztatás az oldalon! Rendeld meg most!    *****    A Világon egyetlen messengeren nézhetõ filmes oldal! NÉZZ FILMET FACEBOOK MESSENGEREN! Csatlakozz hozzánk!    *****    Outsider - Gay - Creative - Rebel - Tolerant - Furry - Brony - Hipster - Gamer - Otherkin - Geek - Autistic    *****    Ayang - Avagy milyen is a világ az én szememmel    *****    KÉRDÕASZTROLÓGIA OKTATÁS AZT ALAPOKTÓL, SAJÁT TANULÁSI TEMPÓD SZERINT - CSAK ITT!    *****    Konyhatündér blog! Egészséges, gyorsan elkészíthetõ ételek. Recept blog    *****    Konyhatündér    *****    Nokedli lapja **** Családi magazin **** Minden ami érdekelhet 18-89 éves korodig ****    *****    Nokedli-lapja *** °_|_° *** Családi magazin *** --*** Mindenrõl olvashat itt ami érdekes lehet 18-98 évesig!! ******___******    *****    Asztrológiai tanácsadás, részletes elemzésekkel,a legkedvezõbb áron és ingyenes konzultáció,a csillagjövõ oldalon. Katt!    *****    ~~~~ SOS ~ KÉRLEK, KÖVESD BE EZT A PROFILT, DIPLOMAMUNKÁMHOZ SZÜKSÉGES! DOBJ OTT EGY ÜZIT, ÉS VISSZAKÖVETLEK! ~ SOS ~~~~    *****    Rendelj részletes születési horoszkópot,3 éves ajándék elõrejelzéssel. Várlak szeretettel az oldalamon, kattints ide!!!!    *****    3D VIRTUÁLIS VILÁG!REGISZTRÁLJ TÖLSD LE A JÁTÉKOT ÉS ISMERKEDJ VILÁG SZERTE ÚJ EMBEREKKE!CLICKELJ A REGISZTÁLÁSHOZ!!!    *****    Vonatozzunk együtt a gyereknapon! Robogjatok Budapesten vagy Balatonfenyvesen, vagy készítsetek kisvonatot a Mesetárban!    *****    Filmes hírek és kritikák lelõhelye. ÚJ oldal, ami filmekkel és színészekkel foglalkozik. Nézz be most és máskor is!    *****    Az egyetlen magyar forrás a BOSSZÚÁLLÓK univerzumáról | Az egyetlen magyar forrás a BOSSZÚÁLLÓK univerzumáról