Beanne

Üdvözöllek a Birodalmamban.
Oldalamon Saját Írásaimat láthatod.

Lépj be
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Üdvözöllek

Sziasztok, Kedves Idelátogató Olvasók! 

Oldalam legelsőként http://beate-kary.blogspot.hu oldalamon lévő írásaim átirányított linkjeivel fogtok találkozni. 

2017-ben történt egy névváltás Beanne lettem ez azért lett, mert sokan könnyebben tudták megjegyezni ki is vagyok mi is vagyok külföldi oldalakon. 

De az írói nevem megmaradt és továbbra pluszban a Beate Kary névvel leszek elérhető. =) 

Figyelem!

Leginkább a Blog oldalam szeretném reklámozni és sok olvasót gyűjteni magamnak. 

Természetesen lesz olyan írás is, amit itt is meg fogtok találni. Egyelőre inkább Oldalam a fentebb olvasható funkciót fogja betölteni. Köszönöm, ha idelátogatsz és követsz.

 
Affik
Tartalom
 
Bannerek

 
Sura és Sámán Szerelme

Tűz Sólyom bukása

5. rész

A hideg hóba haladni a jeges szél mellett igen fárasztó volt. Viveka úgy érezte tüdeje ki akar szakadni. Kapkodta a levegőt csak. Ahogy haladt már abba se volt biztos merre halad. Egyszer csak úgy érezte nincs tovább. Cipője elázott, átfázott és már kezdte elveszteni a reménységet mire váratlan beleütközött egy alakba. Felnézett, az pedig visszavigyorogva elkapta őt és vállára dobva, mint valami elejtett vadat elkezdte vinni. Mire lábai újra talajt értek meglepetésére pont azzal állt szembe, akit keresett.
- Viveka... Végre előkerültél.
- Itt vagyok – mormolta- Bár nem tudom minek... Miért keresel mikor már eladtak?
- Az- az igazság a te szüleid átvertek. Arról volt szó, hogy az árverés csak formaiság. Bármi is történik, te az enyém leszel. Mert, ugye bár ott a papírom. De erre rá, a szüleid eladtak annak aki a legtöbbet adta megszegve a Mátkasági papírban foglaltakat. Tudod, mi jár annak a családjának aki ezt a súlyos dolgot elköveti?
- Halál... - suttogtam.
- Még pedig az egész városnak... így a te drága Shinso-d lesz... A testvéreim gondoskodnak arról, hogy a porral legyen egyelő.

- Egyezzünk meg! – feleltem határozottan.
- Még is hogyan merészeled? – förmedt hirtelen fel egy magasabb erősebb katona. – A mi Urunkkal beszélsz te lány!
- Én... - próbáltam menteni a menthetőt, de magam sem gondoltam, mekkora falatot is próbáltam megemészteni.
- Hagyd! – emelte fel szelíden jobb kezét Tűz Sólyom. – Ő mindezt nem tudta. De. Ami törvény az törvény... Te pedig egy olcsó kis rabszolga vagy még mindig.
- Felszabadítottak. – Jeleztem mire ő megvetően nézett rám.
- Szóban. Hisz nem látok rajtad semmilyen tetoválást vagy ékszert - a vigyor mely arcán megjelent végső csapást mért a lány bátorságára. Végül beletörődve bólintott.
- Hozzád megyek. Még ma, ha a családom és a városom megkíméled.
- No látod ez már alku – büszkeségében kihúzta magát, de látszott rajta mennyire is elégedett a válasszal. – Intézetek mindent el. A Hölgynek sietős lett a nászéjszaka...
- Lenne még egy kérésem – állította meg. Tűz Sólyom nem örült a kérésnek de megfordult és végig nézett rajta.
- Hallgatom.
- Volt a társaságomba egy Luka nevezetű Sura. Kérlek...
- Nem! – üvöltött rá – Suráknak nem kegyelmezek. Akár élő vagy félig holt megölöm és kibelezem. Ne kérj tőlem ilyet. Ha a húgod jobb életéért könyörögsz vagy másért az rendben van. De egy Suráért... Most vigyétek! Eleget fecsegett ideje, hogy elfoglalja végre a néma csend és a rendes háziasszony helyét. Ahol nincs más dolga, csak szétnyitni minden este a két pici lábát csendben eltűrni, ahogy szépen, sokszor meghágom... Na öltöztessétek nekem szépen fel!
  Azzal kiment és ott hagyta. Ő maga alig tért magához. Már a ruhájának utolsó simításán voltak, de még akkor sem akart hinni a fülének. Tudta, hallotta a rém híreket erről a remek harcosról... Remek... Tűz Sólyom... Egy hazug, beképzelt alak. Kinek háreme van. Ezek a nők öltöztetik most őt fel. Mindent azért tesz, hogy a városa megmeneküljön... De mi lesz Lukával? Összeszorult a szíve. Próbálta vissza idézni a férfi borostyán meleg pillantását. Igen. Erre fogok gondolni miközben megerőszakol... De ekkor a sírás kerülgette. Noha későn, de be kellet vallania magának belé szeretett. Ezért nem akart eltávolodni tőle. Ezért döntött úgy rögtön és hirtelen, hagyta őt szót nélkül magára. Nem tudta mikor. Lehet az első ölelés után. Lehet az első megmentés után vagy szemeik első összeölelkezése után. De szerelmes volt belé. Akármennyire is elérkezett életének legszomorúbb éjjele, kicsit boldog volt. Végre megtudta mi az a szerelem. Bármi is lesz, élete végéig erre a tiszta és őszinte érzésre fog emlékezni. Továbbá arra, hogy mindezt egy Sura úgy érte el, hogy nem tett semmit, csak más volt mint a többi beskatulyázott maga fajta harcos.
- Itt az idő – szólalt meg az egyik nő, a háremből. Ahhoz képest, hogy rajta mi volt Vivekán egy egyszerű fehér ruha volt. A legolcsóbb, legdurvább anyagból való, mely azonnal felsértette így is száraz bőrét.
  Kivezették és elindultak a sátorhoz ahol a szertartás lesz. Noha nem volt sok idő összegyűlni még is különösebbnél, különösebb alak állt ott. Egy bajsejtelmes kő mellet is elhaladtak amin láncok voltak. Pontosabban négy. Egy rossz gondolat felmerült a nőben, hogy csak nem itt akarja az első éjjelt mindenki előtt megtartani, de reménykedett benne, hogy tán ez csak egy áldozati kő...
  Tűz Sólymon persze a legelőkelőbb ünnepli volt amit az ember eltudott képzelni. Csak úgy csillogott, mintha maga is gyémánt lenne. Mintha nem is ember, hanem már egy Isteni alak lenne. Megállították mellette a szomorú Vivekát, majd a férfi letette az előttük lévő asztalra a Mátkasági papírt. A pap elvette, majd elkezdte felolvasni.
- Mátkasági papír mely kötetett és levédetett a Császári pecsét által, Tűz Sólyom részére. Eredete, nyolc évvel ezelőtti. Hivatalos, Sárkány vérrel írt papír, melyet gyémánt és ametiszt porral szórtak le. Eme papír magába foglalja, hogy hivatalosan is övé a Viveka nevű személy. Szóval. Te vagy Viveka?
- Én vagyok. Anihen vére, ki a leghíresebb kovács Shinoba.
- A válasz rendben van, ez van a papíron is. Viveka, Anihen vére. Rendben van. Így hozzád fordulok Tűz Sólyom. Végig kérdezhetem eme összegyűltet van –e valakinek ellenvetése?
- Kinek lenne? A nő az enyém – majdnem röhögve felelt a papnak ám ekkor egy csuklyás bajsejtelmes alak kisétált a többi közül.
- Nekem van ellenvetésem – a lány szíve szinte szaporábban kezdett verni. Az nem lehet... Még is honnan?
- Ki vagy te... név nélküli anyja szegett senki házi...
- Mint ahogy utóbb kiderült a jogos férje... - ekkor elővett egy arany papírost és letette a lap elé aki szinte köpni-nyelni nem tudott hirtelenjébe.
- Micsoda? – akadt ki maga Tűz Sólyom is. Ám mielőtt ismét megtalálta volna hangját egy újabb alak jelent meg ki nem tagadta hon létét.
- Aranyló Hölgyként ismertek. A Nevem Kaida.
- A félvér... a Félvér...- suttogták körülötte mindannyian.
- Igen. Így van! Fél vér vagyok. Apám Aiden. A Surák istene. Sohan hegyen élek, az Ősi templomba. Remete életem, egy fénylő papír zavarta meg, mely vészesen jelzett, hogy egy régebbi házasságot készülnek megtörni.
- Az nem lehetséges olyan nincs! Ez akkor állja meg a lába helyét ha...
- Ha a menyegzőt pontosan az Istenek rendelték el! – fejezte be a mondatot Kaida. Viveka még pici baba volt mikor mindez megköttetett. De ha nem hiszed. Vessük hát a tűzbe, mint két papírost és az amelyik nem ég el a tűzben az a valós. Nincs mitől félned. Ha csak nem hamisítottad, mert akkor az alvilágból eljönnek érted...
  Ekkor mélységes csend lett. Tűz Sólyom összes katonája az igazságra várt.
- Uram! Nincs mitől tartanod! Melletted az igazság! – kiabálta egy bátor katonája.
  Ám maga Tűz Sólyom nem volt ennyire eltökélt. Mielőtt ellenkezhetett volna, a különös köpenyes idegen már fogta is mind maga papírosát, mind pedig a Mátkasági papírt és a legközelebbi arany fél tálba dobta ahol vígan lobogott a tűz.
- Te senki mit képzelsz? – förmedt rá dühösen, ám mielőtt bármivel is rátámadhatott volna, ő maga a kardjával végig döfött a gyomrán, és egyenesen a szemeibe nézett.
- Elviszem az asszonyt és imádkozz odaát, hogy a testvéreid ne keresztezzék az utam, mert őket is egytől egyik kicsontozom...
  Ekkor kirántotta belőle nemes kardját melyet még mindig jó láthatóan mágia ölelt körbe. Lerántotta fejéről a csuklyát, és elindult az összegyűltek közé. Viveka maga is nehezen fogta fel, hogy az előtte álló maga Luka. Nem csak ő. Kaida, a félig Isten, Sárkány Sámán, az ő Húga, egy másik Sura egy Harcos és jó pár Nindzsa olyan vérfürdőt rendezett, hogy ő maga csak állt mintha odaláncolták volna. Ismét látta Lukát harcolni. De ezúttal dühtől égett a tekintete. Minden testmozgása erről árulkodott. Nem lett volna most szívesen ellensége. Sem neki, sem a többieknek. Majd ekkor a tűz melyben már csak az aranyló papír volt, elaludt és mintha csak a lányhoz beszélt volna, hogy vegye ki. 
Ő így is tett, széthúzta és olvasni kezdte: 
„ Fogadom, hogy a tavasz első bibói alatt, a nyár kellemes meleg simogatásában, az őszi levelek békésen hulló levelei alatt és a fák ágait ölelő hópelyhektől ölelő fa alatt, örökre szeretni foglak. Eskünk legyen hivatalos és örök. Köttessék meg újra akkor, mikor-e papír kezeimbe fogom. Legyen eskünk újra örök, hagyja el szánkat az ősi templomba ahol megíródva megszülettek eme szépen ívelt betűk. Én Aiden Isten, hivatalossá teszem aláírásommal eme esküvőt és fogadalmat, néked Luka ki egyszer Sura Harcos leszek és néked Viveka, ki az vagy ami. Egy Szabad és senkihez sem tartozó harcos nő...."
Mikor összetekerte újra a papírt, Luka már előtte állt. Ruhája véres volt, szemei immár nem dühtől égtek. Szomorú volt. Nagyon is.
- Ott hagytál – szólalt meg miután szemeik hosszan összenéztek.
- Nem akartam, hogy bajod essék. Szerettem volna a családom és téged megmenteni és azt hittem ezzel sikerülni fog.
- Akkor is magamra hagytál – emlékeztette újra, mire a lány szíve összeszorult.
- Azt mondtad szabad vagyok, ki azt tesz ami akar. 
- Igen. Akkor még nem tudtam, hogy a nejem vagy. Téged kerestelek már rég óta.
- Hidd el Luka, ha tudtam volna... máshogy döntök. Hidd el magam is később tudtam meg, hogy...
- Mit? – kérdezte még mindig szomorúan.
- Azt, hogy szeretlek. Beléd szerettem. Tudom rosszul döntöttem hidd el. Sajnálom. 
- Miért nem vártál meg? – faggatta továbbra is. A lány szinte a sírás határán volt. Hogyan lehet vele ilyen könyörtelen most mondta el mit érez, de ahogy őt figyelte tudta, ő is fontos a férfinak.
- Beakartam bizonyítani, hogy nem csak láb alatt tudok lenni – felelte végül ridegen. 
- Forduljatok el! – kiabálta Luka. Ekkor szelíden magához ölelte a lány, olyan szorosan, hogy ne tudjon semerre se nézni. – A Holtak eljönnek a hazugok lelkéért, és ki hamis mátkasági papírt rejt magánál, azt elviszik. Nem akarom, hogy mindezt végig nézd.
- Eressz el, ha annyira fáj neked, hogy ott hagytalak meg nem vártalak meg! – parancsolt rá a lány ekkor a férfi felé hajolt, orruk egész közel volt egymáshoz. Ő egyenesen a lány szemeibe nézett majd mormogva válaszolt. 
- Nem tűnik fel te lány, hogy beléd szerettem?
  Ekkor Viveka mélységes csendben lett. Szinte csak pislogni tudott. Luka pedig igazolván érzéseit, felé hajolva azonnal megcsókolta.  A lány meglepetten állt egy helyben miközben az őt ölelő Luka, olyan szorosan próbálta magához ölelni őt csókolózásuk alatt amennyire tudta. Szíve heves dübögése szinte elnyomta Tűz Sólyom lelkének sikítása. Mindent és mindenkit elfeledve esetlenül próbálta utolérni szerelmét ki oly hevesen kergette nyelvét mintha csak űzték volna ebbe az új érzésbe melyet akkor abban a pillanatban ízlelt meg. Mikor Luka elhajolt a lány csak a mellkasába tudott bújni. Szemeit lehunyta és noha már csak ölelték őt, szíve még mindig hevesen dübörögve azt kiáltozta: „ Ez Az! Ezt kerestem mindvégig, ezt a Szerelmet!" Luka megvárta míg Kaida megállt mellettük. Ő nem nézett rájuk csak halkan ennyit mondott.
- Luka menjünk, egyre több lélek jön az alvilágból. Nem jó itt maradni.
- Rendben. Portoljunk. Itt ma, a sötét lelkek ünnepelnek. Ez ma az ő napjuk...
A nő bólintott azzal el is tűnt. Megakarta a lány kérdezni szerelmétől még is hogyan, de addigra már ők is eltűntek.
Újra a Fekete Farkasok Klánjánál voltak, ők mindannyian.
- Köszönöm mindenkinek, hogy eljött – hálálkodott a még mindig őt ölelő Luka. 
- Ez semmiség. Immáron te vagy a vezér. Ez így szokás – vette le Yuki a gyűrűt és Luka felé nyújtotta. – Van egy ősi Tantiened ki szabasd akaratából választott. Itt a nő akit ígértek neked. És a Céhed, ha legyőzzük Tűz Sólymot. Fogadd el.
- Te is szeretnéd? – nézett Vivekára ki hevesen pislogni kezdett. Tudta egy céh vezetése nagy feladat, és bizony valamennyire meg lesz kötve a keze, de ekkor a férfi megrázta a fejét.
- Nem. Yuki marad továbbra is a helyettes. Amíg nem vagyok itt ő felel mindenért.
- Ez így van – egyezett azonnal bele húga. – csupán én jobban szeretném, ha Luka,bocsánat... a férjed vezetné a Klánt. Kérlek, egyezz bele. Ugyanúgy független és szabad lesz, csupán ha itt lesz akkor bármi döntés akad övé lesz a legelső szó.
- Rendben. Legyen – egyezett bele maga, Viveka is.
- Köszönöm – hálálkodott a húga.
  Luka elvette a gyűrűt, majd a jobb középső újára húzta. Bal válla, ahol az anyag meg volt sérülve az előbb vívott harc alatt, egy kard miatt ütött véres seb azonnal összegyógyult és megjelent a Klánt képviselő fekete üvöltő farkas, lila világító szemeivel.
  Azonnal mindenki ujjongani kezdett, és vad zengésbe kezdtek. Ő maga még is a mellette álló, megszeppent lányra nézett aki elhagyatottnak látszott, és magányosnak. Szorosan magához ölelte, majd Yukira pillantott.
- Kérlek én...
- Rendben – hadarta – menjetek. Fáradtak vagytok, van mit megbeszélni.
- És szólj Kaidának, hogy azért a bizonyos esküért hamarosan elutazunk Sohanba.
- Ez természetes vezérem – Viveka megkönnyebbült mikor saját húgát is végre mosolyogni látta.
  Elindultak Lukával ezúttal együtt a sátrához. Bent, a lány hosszasan nézte a vele szembe állót ki ismét gyengéden felé hajolva hosszan megcsókolta. Most először szorította ő is magához. Gyengéden végig simogatta hátát, majd arcát miután elhajoltak egymástól. 
- Be fogom tartani a szokásokat. El akarlak újra venni Sohanon. Addig a menyasszonyom vagy csak.
- Köszönöm – cirógatta meg kedvesen, kedvese arcát.
- Kérlek, segíts kitisztítani a sebeimet – ekkor elővett valahonnan egy fa tálat, egy fehér rongy tömeget, ez fém füles edényt melyet a tűz közelébe helyezett el, és egy furcsa tégelyt.
- Ezt kérned sem kell – felelte szelíden a lány, majd neki állt feltett forralni vizet a tűz felé, amíg erre vártak, óvatosan levette a férfi felsőjét, majd azzal neki állt letörölni a még mindig friss vért a mellkasáról.
- Látom próbálod leplezni de megriadtál... - próbálta őt szót tartani Luka. A lány megrázta a fejét levette a bugyogó vizet majd letette a földre a fa edénybe egy merővel vizet mert.
- Férfi vagy, és... apámnak nem egyszer kellet ellátni a sebeit. Nem a vér riaszt meg. Hanem az, mennyi heged van...
- Néha magam is megriadok... Pontosan ettől, hogy még mindig élek...
- Luka...- komoran a szemeibe nézett. Szíve összeszorult. Pont ezek azok a szemek amik első pillantás óta elrabolták a szívét.
- Amit kikészítettét azt tegyem bele a vízbe? – kérdezte végül.
- Igen azzal kell kimosnod a sebeket, majd lekenned – duruzsolta lágyan.
- Mivel csípni fog, szeretném ha elmesélnéd bővebben mi... szóval a kapcsolatunkat.
- Ez természetes kérned sem kell – bólintott és noha az első törlésnél felszisszent még is végig őt nézte.
- Kaida az a bizonyos egyezség mely két Istenség között kötötték. Ennek az ígéretnek köszönhetjük a négy Istent. A mi kapcsolatunk már az én születésemkor elrendeződött. Ők négyen döntöttek így. És az első elolvasás után most mi együtt vagyunk. Ha nem olvasod el, egy idő után elvesztette volna az erejét. Én sem tudtam erről míg Kaida nem mondta.
- Gondolom ő sem tudott róla, és még egy jó ideig egyikünk sem szerzett volna róla tudomást, ha...
- Igen. Ha Tűz Sólyom nem akart volna magának. Azt még mindig nem tudom miért ragaszkodott annyira hozzád. Hisz megvolt mindene. Nők, vagyon, hírnév, egy egész Klán. Nevezd bárminek is, igen csaló volt. Ez hitvány féreg. De mindezt maga építette fel. A mi Céhünk még apró mind ehhez az úgymond birodalomhoz...
- Amit ti pár pillanatok alatt szétvertetek... - emlékeztette rá kedvesét, hogy akár mekkora is birodalmat épített fel ez a híres nemes csaló percek alatt összedőlt.
- Ezt nem tagadom. Így volt. Ha egy Sura, egy Harcos, Egy Sárkány Sámán, Egy Gyógy Sámán, és pár Nindzsa összegyűl egy kis csetepatéhoz, biztos senki sem éli túl... Ezt egy olyan gyenge és törékeny barátság melyet nem mindenki tudhat magáénak. Én még is átélhettem.
  Mind e-közben a lány tekintetet olykor elkalandozott hisz még is csak egy férfi mellkasát törölgette, ráadásul, azért akibe szerelmes volt. Most, hogy végre nem vér terítette, csak a friss véres sebek és az alig látható hegek, szíve összeszorult. Lassan a tégelyhez nyúlt de Luka mintha csak bele tudott volna gondolataiba olvasni egy pillanatra megállította.
- Ha túlságosan ijesztő neked...
- Luka. – Letette a tégelyt kezeiből gyengéden megérintette velük a férfi arcát majd mélyen a szemeibe nézett. – Egy Rabszolga vagyok. Megjelöltek és eladtak. Egy különös idegen vett meg, akiről nem tudtam semmit. Máig is sok minden van ködbe. Rejtélyes titkok ölelik körbe egész lényét melyek mindentől és mindenkitől fedve vannak. De én tudom, hogy Harcos vagy. A legőszintébb legnemesebb kivel valaha találkozhattam. Mikor eljön az idő, te a férjem leszel. Én pedig előtted fogok feküdni. Szerinted akkor abban a pillanatban, mikor magadévá fogsz tenni érdekelni is fog mik a titkaid, honnét jössz, vagy ki voltál, vagy ki vagy most?
- Nem – suttogta. Összenéztek hosszan. Nyelnie kellet egyet, hirtelen úgy érezte hatalmas szomjúság kerítette hatalmába és csak a vele szembe ülő csókja csitíthatja mindezt el.
- Ez az, ami azzá tesz ami. Én pedig, ennek a Büszke Sura Harcosnak leszek az asszonya. Büszkén fogom viselni a jegyed, és ha kell... - pár másodpercre megállt mondatai között, mert bele borzongott a gondolatba, hogy ők együtt lesznek egyszer, de lehet az is hamarosan... - Ha kell, akkor itt maradok és megvárlak a gyerekünkkel együtt...
- Viveka...- most először volt ledöbbenve. Egyfolytában azon gondolkozott még is mi volt az ami végül elérte azt, hogy mindezt érezze.
- Ezt érzem. És nem azért mert ez a dolgom. Hanem mert tudom szeretsz és addig nem leszel nyugodt amíg esetleg a terhesség gondolata is felmerül... Elindult egy folyamat, egy cél. És ezt pár jó harcos támogatja. Békét akarunk. Ha kell velem, ha kell nélkülem de végig kell menned ezen az úton.
- Én semmire sem kényszerítelek azt tudnod kell. De igen. Nyugodtabb vagyok ha a szerelmem vigyázz arra amit mind a ketten a világon a legjobban fogunk szeretni, ha itt lesz.
Gyengéden végig cirógatta a lány pocakját mire ott ahol megérintette határtalan forróság ölelte át. Szinte beleborzongott és gyengéden megfogta a kezét.
- Ne égess meg kérlek – mosolyogta el magát mire a férfi viszonozta a mosolyát. 
- Most még nem égetlek meg, csak pihenni szeretnék.
- Rendben. Gyere – szelíden segített neki az alvóhelyre menni, előkereste a takarót majd gyengéden betakarta magukat.
- Amúgy a különleges titkos világomról annyit – jegyezte meg végül Luka miután szorosan magához ölelte kedvesét – néha szeretek verseket és gondolatokat lejegyezni.
- Az sose baj, néha a férfinak is kell lennie egy ilyen titkos oldalának – bújt szelíden hozzá.
- Köszönöm – mormogta – majd lágyan dúdolni kezdett mire a lány lassan elaludt.
- „Most jő az álom, és életembe először végre nem egyedül álmodom, de álmunkba is téged ölellek, remélem nem utoljára..." - Ez lesz az újabb gondolatom a titkos papírok közé... - mormogta majd ő maga is lehunyta szemeit és lassan elaludt.

Befejezzve: 2017.02.07. Este 19: 50- kor buszon Műtét után hazafele.

  „ megj:. Szeretném megköszönni Tabithámnak, hogy kiverte belőlem az – ejtett egy mosolyt mániámat =) -„  

 
2017.03.13. 16:45, Beanne Vissza a bloghoz
Még nincs hozzászólás.
 

Köszönöm a kinézetet lindadesign-nonstop.hu oldalának.


Duguláselhárítás Debrecen    *****    Visszaszámlálás indul! A popzene 2018-as évét foglaljuk össze. Dalok, albumok, videoklipek.    *****    STAR STABLE ONLINE - R A J O N G Ó I O L D A L - Daisy Doveer - STAR STABLE ONLINE    *****    Aranysárkányok korának 617-edik esztendejében...    *****    If this is the end in fire we should burn together    *****    Keresett karakterek // Szerepjáték // Csatlakozz // Varázslat és Sárkányvér // Aneliath    *****    snowflakes in the wrong place    *****    ♛ ANELIATH ☉ varázslat és sárkányvér    *****    every monster was a (wo)man first    *****    Fedett lovardák,kör karámok, angol lovas bokszok, gép-takarmány tárolók gyártás,szerelését, építését vállaljuk!    *****    Meditációk az okkult életrõl    *****    SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP.SZEREZZ ÖRÖMET SZERETTEIDNEK KARÁCSONYRA,EGY SZEMÉLYISÉG ÉS SORS ANALÍZISSEL!VÁRLAK    *****    MINDIG SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP. Szerezz örömet SZERETTEIDNEK Karácsonyra egy tartalmas elemzéssel!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie. Tegyél egy próbát, én segítek az értelmezésben. Várlak!    *****    Rendelj szeretteidnek, asztrológiai elemzéseket, a 20-25 oldalas születési horoszkóp elõrejelzéssel,nagyon szép ajándék!    *****    Hamarosan, karácsony:rendelj, születési, elõrejelzési, párkapcsolati, fogamzási,hold horoszkópot, biotérképet ajándékba!    *****    szekelyhirdeto    *****    Te mit tennél, hogy a legnagyobb titkod, titok is maradjon?    *****    BLACK FRIDAY AKCIÓ!! Részletek ide kattintva!    *****    READ&SPEAK BLOG-Könyvek,filmek,sorozatok-Read&Speak Blog-rsblog.hu