Beanne

Üdvözöllek a Birodalmamban.
Oldalamon Saját Írásaimat láthatod.

Lépj be
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Üdvözöllek

Sziasztok, Kedves Idelátogató Olvasók! 

Oldalam legelsőként http://beate-kary.blogspot.hu oldalamon lévő írásaim átirányított linkjeivel fogtok találkozni. 

2017-ben történt egy névváltás Beanne lettem ez azért lett, mert sokan könnyebben tudták megjegyezni ki is vagyok mi is vagyok külföldi oldalakon. 

De az írói nevem megmaradt és továbbra pluszban a Beate Kary névvel leszek elérhető. =) 

Figyelem!

Leginkább a Blog oldalam szeretném reklámozni és sok olvasót gyűjteni magamnak. 

Természetesen lesz olyan írás is, amit itt is meg fogtok találni. Egyelőre inkább Oldalam a fentebb olvasható funkciót fogja betölteni. Köszönöm, ha idelátogatsz és követsz.

 
Affik
Tartalom
 
Bannerek

 
Sura és Sámán Szerelme

Az Idegen

2. rész
2. fejezet
 
Még alig mentek, mikor a lány nyakába hirtelen valami világítani kezdett. Az idegen egy pillanatra megtorpant majd a lány felé fordult.
- Ez az egyetlen, ami maradt a Nagymamám után – kezdte a magyarázkodást zavarában Viveka. -Varázsnyaklánc, még nagyon kicsi voltam mikor átadta nekem. Azt mondta, helyette is vigyázni fog rám. Eddig nem igen volt rá szükségem, de mától úgy nézz, ki rá kell jönnöm hogyan is működik.
- Ez egy varázs medál – szólalt meg az idegen, kellemes meleg hanggal – nagy erőt képvisel. Gondosan rejtsd el, mert előfordulhat, hogy ölni is képesek lesznek érte. halottam ilyesfajta ékszerekről. Még a halottat is képesek feltámasztani, ha egy háborúban frissen elesett. A Nagymamád nagyon szerethetett, ha ilyen csecsebecsét hagyott rád.
- Még szerencsém, hogy te nem tartasz rá igényt – jegyezte meg halkan a lány.
- Kislány... meglepődnél mi mindent tudok, és a holtak feltámasztásához, vagy haldokló megmentéséhez egyelőre nem volt szükségem...
- Gondolom az áldozatok zöme könyörgött, hogy végezz velük... - mormogta a lány kissé neheztelően, majd megindult.
- Nem. Az áldozataim zömének arra sem volt ideje – felelte vissza az idegen majd követte.
  Csend lett és csak haladtak. Lassan a köpenyes férfi megelőzte, időközben valahonnan fáklyát is szerzett legalább is azt tartott jobb kezében. Ő magának pedig a nyaklánca adott kellő fényt, hogy el ne essen valamiben. Ahogy így haladtak volt ideje kissé átgondolni az eddigi történéseket.
  Először is arra gondolt, ahogy a szülei túladtak rajta. Pedig állítólag ő kivétele és különleges. Még is olyannal akarták megházasítani, akinek már volt nem egy, nem kettő szeretője. Aztán jött ez a különleges harcos. Elmeséli neki, hogy megjósolták neki, és valószínűleg szerelmesek lesznek. Ez egyelőre, teljességgel kizárt volt ugyanis eddig, semmiben való sétáláson kívül nem sokat beszéltek egymással. Ráadásul, két fejjel magasabb volt és valószínűleg erős harcos, ő pedig... egy kislány, akinek semmi fogalma nem volt az élet nagy titokzatos szerelmi dolgairól.
  Ekkor balra fordultak, majd egy kis ideig egyenesen mentek majd ismét balra fordultak és megint követték a hosszú végtelen falakat. Majd az előtte álló váratlan megállt és kardot rántott. Még nem tudta miért teszi ezt, de mikor megérkezett mellé azonnal megrémült. Tetemek halóba szőtt, megevett maradványai feküdtek élettelen.
- Itt régebben még, Halálos mérgespókok, Katona mérgespók kik félig démon és félig pókokként állították meg az idemerészkedőket, Kicsi mérgespókok, Kígyó íjászok kik félig kígyó és félig démoni emberre hasonlítóalakúak voltak, Kígyó kardharcosok, Ollós mérgespókok, Sivatagi banditák, Skorpió íjászok és Vörös halálos mérgespókok voltak.
- Nos, ahogy nézzük, semmi sem maradt.
- Akkor gond van - ha már a Pók királynő az övéit, a kis pókokat is tizedeli, akkor már nagyon éhes lehet. Lehet, hogy a párja sem él már... Maradj mellettem – jegyezte meg kicsit parancsoló hangon. A lány pedig így tett.
  Tovább haladtak, megannyi fordulókon át, csendben, egy szóváltás nélkül. Majd hirtelen világosság tárt a szemük előtt, és egy hatalmas nagy harcnak lettek szemtanúi. Nyolcan voltak bent, Harcosok, Nindzsák és a hozzájuk csapódott Vándorok. Mindegyikük, csak az aranyhajtűt akarta, amit maga a Pókkirálynő őrzött. Párja, Nesgarial sebesen elfekve terült a tőlük nem messze lévő falnál.
- Maradj itt a pók közelébe, valószínű nincs annyira ereje, hogy neked támadjon, de félnek is tőle. Ha bármi van, sikíts és jövök.
- Sikítsak... de irónikus – felelte a lány mire az idegen ott hagyta és azonnal harcba lendült.
  Egy darabig tartotta is magát. Valóban ügyes harcos volt, remekül forgatta a kardot. Vivekát a látottak teljes mértékbe meggyőzték azzal kapcsolatba, hogy kettőjük közül, ő a gyenge láncszem, aki nem biztos, hogy meg tudná magát védeni.
  A Harcosok csak lassan elfogytak, de az ő titokzatos idegenje továbbra is remekül helytállt.
  Egyszer csak megszerezte végre a Szent tárgyat és megindult felé. Ahogy közelebb ért, már dobta is felé az Aranyhajtűt, de ahogy nemfigyelt az egyik harcos élvén a lehetőséggel lenyúlt az egyik kimúlt mérges pók felé, belemártotta a tőrét majd az idegen felé indult. Vivekának volt arra még ideje, hogy kettőjük közé ugorjon, így a halálos mérgezett tőr őt érte. A méreg azonnal hatni kezdett, a lány érezte, ahogy lassan eszméletét veszti, majd lassan elsötétült minden...
- Te él még ez a némber egyáltalán? Vagy háromnapja mozdulatlanul fekszik - térítette egyszer csak egy hang magához, ami nem a kísérőjének a hangja volt.
- Persze, hogy él. De a pók méreg mind tudod nem csak hat, bénít is. Kész csoda, hogy nem maradt ott – felelte higgadtan.
- Bizony, bizony nagy veszteség lenne. Akkor feleslegesen adtál ki rá annyi pénzt, és akkor csak igazam lenne, hogy a jóslatok mit sem érnek. Én már mondtam neked korábban is, hogy ideje lenne, pár órácskára valami nőt elővenned, de a te puszta makacsságodba még az én bicskám is beletört.
- Palpatin, megtennéd, hogy idehívod a lovad és előre mész? – kérdezte vissza némi szemrehányó hanggal az idegen.
- Én vagyok az idősebb, én parancsolok! – válaszolt visszafelé mérgesen.
- Tudtommal nem a te tízezer Yangod volt. Tudom arra neveltél világ életembe, de ez a lány... ő különleges...
- Akkor különlegesen ideje lenned megitatni, ahogy látom, ébredezik. Előre megyek. Körülbelül három nap múlva találkozunk.
  Viveka még látta a halovány foltot, a lila hajjal, ahogy lassan eltűnik valaminek a szájából, majd újra lehunyta a szemét és felsóhajtott.
- Jézusom, mint akit fejbe vágtak – nyöszörgött panaszosan.
- Nos, igen a pók méreg lágyabb verziója így hat... - felelte vissza kísérője, de még be sem fejezte már sejteni lehetett, hogy leszidás következik ám a lány megszakította.
- Mielőtt azzal, jönnél, hogy szégyelljem magam, mert megvédeni merészeltelek, nagyon szívesen máskor is, kedves... - ekkor kinyitotta a szemét és azonnal abba hagyta, amit mondani akart.
  Egy darabig hosszasan összenéztek. abban a percben nem tudott másra koncentrálni, csak arra a pár borostyán szempárra, ami egyre jobban kezdett kitisztulni előtte. Szerette volna megdörzsölni a szemeit, de szinte semelyik testrésze sem mozdult akaratának, a szemein kívül, amik sűrűn pislogtak.
- Egy csöppet enyhén meg vagy lepődve – hajolt el a férfi majd egy poharat nyújtott felé és gyengéden megitatta. Viveka úgy kortyolta a friss vizet, mint aki hosszú ideje csak a sivatagba tengődött volna.
- Köszönöm – mormogta, majd miután a férfi visszatette az üres fémpoharat felé nézett.
- Egy csöppet mérgesek a zöld szemeid...
- Mérgesek? Nos, konkrétan még nem tértem magamhoz... továbbá... mindenre gondoltam, de erre éppenséggel nem...
- Mármint arra, hogy pont egy Fekete Mágussal találkozol? – mosolyogta el magát az idegen.
- Pontosan! – felelte némi felháborodással a lány, de közben magában hálát adott, hogy a birodalom egyik leghíresebb Harcosaiból pont egy ilyen szegődött hozzá. – De már értem miért forgattad olyan jól a kardod... Kardmágus...
- Nocsak, némi ellenszenvet vélek felfedezni azokba a csöppnyi ajkakban – vigyorogta el magát, majd elfordult és egy tálat nyújtott felé, amin mindenfelé gyümölcs volt.
- Azért a kezed jó lenne, ha megpróbálnád mozgatni, attól független, hogy a többi testrészed még nem engedelmeskedik neked.
- Ezért tudsz kicsit bennem olvasni, mert mágiát használsz... - mormogta a lány, ám ekkor váratlanul mintha varázslat történt volna sikerült megmozdítani a bal kezét és elvenni egy alma cikkejt.
- Jó étvágyat kicsi lány – ejtett felé egy mosolyt majd letette közéjük a tálcát és ő is elemelt egy gyümölcsöt.
- Kö-köszönöm – felelte halkana lány, majd ismét egy másik gyümölcs felé nyúlt, amit még soha életében nem evett. De pont ez volt a lényeg. Valami újabb titokzatosság az életében.
- Gondolom, amíg velem vagy nem akarsz a titokzatos idegennek hívni, aki konokul egy fél ház árát adta érted és még ápolgatott is.
- Pontosan! – felelte duzzogva a lány miközben ismételten egy ugyanolyan gyümölcs felé nyúlt, nagyon ízlett neki, akárminek is hívták.
- Rendben, igazad van. A nevem Luka, a bátyámat pedig Palpatinnak hívják.
- Tehát ketten vagytok... - mormogta a lány kicsit meg is ijedt a hír hallattán mire a férfi gyengéden megérintette a jobb kezét.
- Nem. Csak én... Ő hat éve nem igazán önmaga. Minden akkor történt mikor egy háború alatt az egyik közelébe került. Tudunk még kommunikálni, de a maga útját járja. Ahogyan én is. Továbbá, ha minden mást nem is, de más tulajdonát igen is tiszteli. És akár mit tettem, ő úgy veszi, hogy az én tulajdonom vagy.
- Akármit tettél? – kérdezte a lány meglepődve.
- Mondtam, hogy elmehetsz. Felszabadítottalak. Már nem vagy a tulajdonom. Esetleg reménykedhetek, hogy szabad akaratodból velem tartasz. Ám ha az egyik kis falucskába még is ott...
- Nem! – vágott azonnal a lány a szavába mire ő meglepetten nézett rá. – Nem. Isten őrizz, hogy egy faluba tengessem a napjaim, miközben szabad is lehetnék... meg...
- Meg? – figyelt rá kíváncsian, mire ő duzzogva nyelt egy nagyot.
- Meg veled lehetnék.
  Ekkor csend lett. Látszott, hogy Luka nem igen érti a lány ragaszkodását, mire a lány úgy érezte meg kell magyaráznia.
- Ne kérdezd meg miért, de kicsi korom óta rajongok a Sura Harcosokért.
- Értem. Nem kis út áll előttünk, nincs is pontos célja. Csak sodródunk az árral – felelte higgadtan.
  Csend lett, a lány lehunyta a szemét majd lassan kifújta a levegőt. Luka nagyon is jóképű volt, erős fizikumba volt, és most, hogy se csuklya se páncél nem volt rajta, csak a bakancsa, a nadrág és egy laza kék ing, megnyugtatta a közelsége. Bekellet, vallja magának, Sötét mágus ide, Sura oda, tetszik neki és nem, csak azért mert kimentette és most már másodjára mentette meg az életét. Mindig is ilyen emberhez akart tartozni. Akinek nem számít a rendbéli törvények, az kivel házasodjon, kit szeressen, kinek felelje meg, vagy melyik embernek fizessen a családi hozományba. Ez a férfi szabad volt. Mindentől mentes, egyetlen egy dolog érdekelte, ami az ő célja is volt. Véget akart vetni végre a háborúnak, és most ennyi év után, talán lesz rá mód is végre befejezni. Neki is minden vágya az volt, hogy végre vége legyen. Szerelmes lehessen és békében élhessen kedvesével, valahol szabadon.
- Mire gondolsz? – kérdezte váratlan a férfi.
- Szabadság. Arra. Az vonz benned, legjobban. Szabad vagy. Senkinek sem kell elszámolnod csak magadnak. A háború végét akarod, mint megannyi harcos. De mint a vándorok is, így te is nem összeálltál másokkal, hanem egyedül keresed a megoldást mindenki problémájára.
- Így van – felelte nyugodt hanggal. – Viveka... - szólt hirtelen a lányhoz mire ő picit megrezzent és ekkor kezdte észrevenni, hogy lassan de biztosan visszanyeri teste felett az irányítást.
- Tessék? – nézett rá, de újra nyelnie kellet. Az a tekintet... ahogy a hosszú fekete haja szabadon, a vállára lógott, mindenfelé összefogás nélkül... Nem tudott mindent mindegyik harcosról, de tudta jól, a Surák hagyományból hordják hosszan a hajukat, míg a Harcosok röviden, a Nindzsák pedig csak tarkóig növesztik hajzatukat. Ebben is hasonlítottak. A Sámánoknál sem volt divat levágatni a hajat, csak egyszer... a nőknél. Méghozzá azon a bizonyos éjszakán, ami most elkerülte... miután már nem kislány, hanem asszonyként szál ki a hitvesi ágyból. Le kell tarkóig vágnia a haját ezzel is jelezve, hogy ő immár valakié, és nőként, valakinek az asszonya ként, ugyanúgy tisztelni kell, mint bármelyik nőt, asszonyt. Legyen akárki felesége.
- Mindig ilyen különleges voltál? – kérdezte nyugodt hangon.
- Születésemtől fogva. A hajam változó volt. Hol fehér, fekete, majd végül sötét barna amilyen a mostani hajam. Kislányként sokszor eljátszottam a békét, és azt, hogy nem választanak nekem férjet, hanem az élet hozza a szerelmet.
- Már ilyen kicsiként belétek nevelik, hogy férjet választanak? – lepődött meg a férfi.
- Miért nálatok nem ez van? – kérdezett szelíden vissza – Nem arra nevelnek, hogy harcolj, erősödj, add az erőd a Démonok urának aztán, ügyességed és képességednek mértan vagy Fekete mágus, vagy Kard mágus leszel?
- Az én esetem más... - halkult el a férfi, majd lassan felált és elindult a barlang szája felé.
- Miben? – kíváncsiskodott Viveka mire Luka visszasétált felé, majd leguggolt előtte.
- Lassan el kéne indulnunk. Mit gondolsz, képes vagy egy kis sétára? Úgy jobb lenne elmesélni. ez a barlang biztonságos, de a végtelenségik nem tudunk megbújni.
- Szerintem kis segítséggel menni fog – motyogta, majd megpróbált felállni.
  Luka szó nélkül támogatta őt. Szelíden a falhoz kísérte, majd egy pillanatra ott hagyta, amíg összeszedett mindent, belegyömöszölte a hátitáskájába, végül ismét karon fogta a lányt és elindultak kifelé. A nap már javába fent volt, de most valamirét még sem tűzött erősen. A lány felé nézett, és mintha csak sejtette volna, elejtett egy mosolyt, és séta közben kicsit felé hajolt.
- Vihar közeledik. Kellőképp el kell távolodnunk, hogy portolni tudjak. Egy darabig majd aztán csendben kell lennünk, de utána jó ideig békés lesz az utunk.
- Értem. Remélem, nem vagyok a terhedre – tette még hozzá mire a férfi elnevette magát.
- Először is, te mentettél meg engem és te aggódsz, hogy esetleg hátráltatsz?
- De te gyógyítottál meg és...
- Ez természetes – vágott a szavába, majd megtorpant és a lány szemeibe nézett – Életed adod gondolkodás nélkül egy magam fajtának még szép, hogy életet életér alapon megmentelek.
  Viveka hosszasan kémlelte tekintetét, talán túl hosszan is, de nem szakította félbe, nem kérdezett feleslegesen, hagyta, hogy a lány belé lásson.
- Már értem... - jegyezte meg – te nem Surának születtél. Nem az ősi vérvonal családjából való vagy.
- Mikor kicsik voltunk, a falunkat megtámadták – sietett a magyarázatban a segítségére, közben ismét elindulva folytatták az utat – vannak, akik így születnek, másokat, varázslattal, azzá tesznek. Ezekre mondják azt, hogy fél vér.
- Ezért nem olyan a bal kezed, sem mint egy igazi Surának. Nem karomokba végződik, csupán olyan vörös mintha megégetted volna.
- Így van - adott igazat a lánynak – fél vér. Miért védelmezed ennyire a fajomat?
- Nos, - mosolyogta el magát a lány, majd lassan megpróbálta elengedni, hogy hátha már saját maga tud - e menni, de még egy-kétszer megbotlott, így továbbra is Luka védelmező karjába kapaszkodott. – Senki sem tehet arról micsoda. Pár Isten úgy határozott, hogy a Birodalom lakóit, szét kell szedni négy kasztra, azon belül is, még kettőre. De attól, mert Nindzsa vagy és azon belül is tőr, vagy Íjász, Testi Harcos, vagy Mentális, Sárkány Sámán vagy Gyógy Sámán végül Fekete Mágus vagy Kard Mágus ugyanúgy érzel. Vannak érzéseid. Mindenki arra esküdött fel Isteneik képmutatása alapján, hogy véget vetnek a harcnak.
- Ebbe igazat adok. Ahogy van néhány Istenség is. Anabel, Goetian, Titania, és Aiden. Akik igyekszenek támogatni, és segíteni. Nem furcsa egy olyan Isten, aki más erőnek is Ura?
- De, fura, hogy egy Isten képes más helyet felvállalni a dolgokat, amíg az Igazi alszik.
- Mi? Nem. A negyedik Isten meghalt. Csecsemőkorban.
- Ez félig igaz - felelt nyugodtan.
- De? - Viveka úgy megtorpant, mintha csak valaki rákiáltott volna, hogy álljon meg.
  Luka ismét a szemeibe nézett. Túl sokszor kereste a zöld szempár haragos, még is picit nyugodt sugárzását. Talán igaz lehet a jóslat. Fordult meg fejében hírtelen ez a gondolat. De ahhoz előtte tudnia kell ki ez a lány pontosan. Azt már tudta, hogy nem átlagos Sámán, akinek legtöbbje otthon marad a családdal. Régebben sokkal több harcos nő volt, de mostanra már inkább a gyerekek nevelése maradt, az otthon védelme. Arra gondolt, ha most még is háború lenne, és ők egy családot alkotnának, arra kérné, maradjon. Élvezze az otthon biztonságát, az állandó meleget, a szép ruhákat, ekkor lehunyta a szemét és egy mosolyt ejtett. Nem. Viveka nem olyan. Ugyan olyan makacs és konok, mint ő maga.
- Azért ezt terjesztik, hogy ne tudják az itteniek, hogy a negyedik Isten csak ugyanúgy hús és vér, mint te vagy én.
- Túlélte? - a lány továbbra is türelmesen várt, sose hallott erről a variációról.
- Léteznek nagyon erős varázslatok, mágiák melyek segítségével halott lelkét, másik testbe élesztik újra. A lelke új testet kapott, emberit. Lélekvándorlás. Remélem érthető így - kérdezte duruzsolóan.
- Igen, persze.
- Ám még így is. Benne van az Isteni lét. A Surák Istene.
- De gondolom, sokan nem tudják, milyen alakban van. Férfi-e vagy nő - jegyezte meg halkan a lány, de látni lehetett rajta. Hogy még nem teljesen fogta fel.
- Nem. Ám ez így van rendjén. Lehet, sose fogjuk megtudni. Az lenne a legjobb, ha békés életet élhetne. Lehet elfeledte ki is. Mélyen szunnyad emberi mivoltában és lehet, éppen egy mezőn kuncog valahol a férjével vagy feleségével és távol mindentől békében élnek.
- Ezen a nyomorult királyságon nincs békés hely, amíg a kövek vannak - jegyezte meg szomorúan a lány.
- Mondtam, hogy van. Csak messze és elrejtve minden szemtől - felelte higgadtan.
- Abban bízol, hogy ha még is, az ellenkezője van, megtalálod és segítesz neki, amiben csak lehet? - kérdezte a lány majd közelebb lépett.
- Igen - felelte nyugodt hanggal.
- És ha ő egy nő és ő az, akit megjósoltak? Velem mi lesz?
- Szabad vagy. Megígértem. Ha kell kovácsoltatok egy gyűrűt, amivel ezt igazolni is tudod.
- Ennyi? Mi van, ha veled akarok maradni?
- El fog válni neked mi a szereped mellettem. De egyelőre, Aiden Isten téged támogat, és ezzel érjük be.
- Értem... - a lány ekkor elcsendesedett.
  Nem várta el, hogy a nyakába dőljön, vagy szerelmes szonettet zengjen. Tulajdonképpen kész csoda, hogy él. Egy Sura mellett, akár félvér, akár nem. Itt a birodalomban nem ez számított, hanem az, hogy remek harcos, remekül használja mind azt, amit a Surák maguk és tudta, számára csak egy másodperc lenne, ha meg akarná ölni.
- Mire gondolsz most? - kérdezte végül Luka.
- Majd elválik, mire gondolok nem? - jegyezte meg nyersen a lány. - Én csak vagyok, tulajdonképpen nem tudom eldönteni mi is legyen az életemmel. Magam vagyok. Te pedig, ha megtalálod a hőn áhított nőt, remélem, boldog leszel. Megtalálod azt a parányi szerelmet, meg boldogságot, amit ember remélhet. Én nem hiszem, hogy megfogom - ekkor elhalkult. Luka megtorpant, és őt figyelte. Hosszasan kémlelte őt majd közelebb lépett.
- Egyet azért engedj meg, hogy megjegyezzek, Pici morcos lányka.
- Miért becézgetsz, ha majd elválik mi lesz velem? - morogta vissza, ám ekkor a szemei ismét találkoztak a különös Borostyán szempárral, amik azonnal elvették minden haragját. Nem tudott szóhoz jutni, nem tudta varázslat-e ez vagy nem, de a szíve ismételten erősebben kalapált, mint legelősszőr mikor a szemeibe nézett.
- Ugyan olyan makacs és büszke, vagy mint én - ekkor lassan átölelte, Viveka úgy érezte égetik a torkát, úgy kívánta ezt az ölelést tudat alatt, hogy még önnön magát is megrémisztette - ne enged, hogy valami holmi idegen jöttment szétzúzza a világot, amit megteremtettél. A büszkeséged, és az erényed elvegye, holmi szerelem ígérgetése miatt. Sámán vagy, és én tisztelem a fajtád, akik olyanok igazából, mint a nagyanyád. Akiknek nem otthon gyermekeket kéne nevelniük, elvesztve a csodás fényük, hanem különös erőjükkel, támogatni, oltalmazni kéne minket. A Sámánok, különleges képeségeikkel, egyszerre voltak félelmetes harcosok, és támogatók. Aztán a világ hanyatlott. Már csak támogatóknak használták őket, a fiatalabb magad fajta lányokra ráterjedt a Buff Cica elnevezés, mely támogatók nem csinálnak mást csak egy kellő ponton megállnak és a képeségeivel védelmezi, óvja a harcolót. De te nem vagy az.
- Jelen pillanatban, egy olyan lány vagyok, akit a szülei eladtak. Időnként önvédelemre neveltek, hisz a világ kegyetlen, gyarló és kapzsi és egy magunk fajta elesett nőnek legalább ennyi büszkesége hadd legyen. Nem tartozok senkihez és semmihez. A testvéreim, hála neked, boldog életet élhetnek, amennyire a háború engedi. Nem tudom, mikor láthatom őket, és azt sem mit szánnak nekem az Istenek. - Ekkor elhalkult, várt egy kicsit, kínos csend telepedett közéjük. Luka határozottan átölelte, szinte azonnal elfeledte még azt is, ami pár másodpercében még aggasztotta.
- Nem maradsz magadra. Nem hiszem el, hogy nem érzed. Ahogy a szíved ver mikor a közeledben vagyok. Jóslat ide, jóslat oda, de ez... ez sokkal mélyebb. És hidd el, akármi lesz akár én vagyok az, akit szántak neked, akár nem, de csak a holttestemen keresztül bánhatnak téged. Erre megesküszök, akármire...
  Hosszasan összenéztek, nem kellettek tovább szavak. Viveka ráhajtotta a fejét a mellkasára, és akkor először úgy érezte, ismét otthon van, vigyáznak rá, oltalmazzák, védelmezik, ha alszik. Másra nem is volt szüksége, csak arra a kellemes melegre, amit a férfi árasztott felé. Érezte fontos neki, és ez az érzés őt is megkörnyékezte. Ekkor arra gondolt, amire még sohase.
   "Én pedig esküszöm, hogy mindig csak neked és feléd leszek hűséges. Kelljen bármikor, lopnom, csalnom, hazudnom, gyilkolnom, feléd mindig őszinte leszek..." - mormolta magában.
  Luka mintha csak a gondolataiba olvasott volna egy hűséges pillantást vetett, majd szorosabban átölelte őt és elővett egy bronz fém rúdnak látszó eszközt.
- Portolj - suttogta.
  Ezzel eltűntek, maguk mögött hagyva a Sivatagot, a félelmetes pókokat, a kellemetlen meleget és azt is, hogy valahol még ha rejtve is, de valaki vészesen a nyomukban van,  ő rájuk vadászik ...
 
jún 17, 2016
2016.12.25. 20:20, Beanne Vissza a bloghoz
Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
Még nincs hozzászólás.
 

Köszönöm a kinézetet lindadesign-nonstop.hu oldalának.


Duguláselhárítás Debrecen    *****    Visszaszámlálás indul! A popzene 2018-as évét foglaljuk össze. Dalok, albumok, videoklipek.    *****    STAR STABLE ONLINE - R A J O N G Ó I O L D A L - Daisy Doveer - STAR STABLE ONLINE    *****    Aranysárkányok korának 617-edik esztendejében...    *****    If this is the end in fire we should burn together    *****    Keresett karakterek // Szerepjáték // Csatlakozz // Varázslat és Sárkányvér // Aneliath    *****    snowflakes in the wrong place    *****    ♛ ANELIATH ☉ varázslat és sárkányvér    *****    every monster was a (wo)man first    *****    Fedett lovardák,kör karámok, angol lovas bokszok, gép-takarmány tárolók gyártás,szerelését, építését vállaljuk!    *****    Meditációk az okkult életrõl    *****    SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP.SZEREZZ ÖRÖMET SZERETTEIDNEK KARÁCSONYRA,EGY SZEMÉLYISÉG ÉS SORS ANALÍZISSEL!VÁRLAK    *****    MINDIG SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP. Szerezz örömet SZERETTEIDNEK Karácsonyra egy tartalmas elemzéssel!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie. Tegyél egy próbát, én segítek az értelmezésben. Várlak!    *****    Rendelj szeretteidnek, asztrológiai elemzéseket, a 20-25 oldalas születési horoszkóp elõrejelzéssel,nagyon szép ajándék!    *****    Hamarosan, karácsony:rendelj, születési, elõrejelzési, párkapcsolati, fogamzási,hold horoszkópot, biotérképet ajándékba!    *****    szekelyhirdeto    *****    Te mit tennél, hogy a legnagyobb titkod, titok is maradjon?    *****    BLACK FRIDAY AKCIÓ!! Részletek ide kattintva!    *****    READ&SPEAK BLOG-Könyvek,filmek,sorozatok-Read&Speak Blog-rsblog.hu